Küldetésnapló 2025. - Karácsonyi különkiadás

Amikor visszagondolok az elmúlt évünkre, hálát kell adnom Istennek, a barátainknak és testvéreinknek, akik segítettek ezen az úton és nem utolsó sorban Török Tündének, aki társam volt ezekben az eseményekben és küldetésekben.

Mindösszesen 43 írói eseményünk volt, azaz átlagban minden 9. napra jutott egy az évben. Hogy sok-e vagy kevés, az olvasóra bízom ennek megítélését. Én csodaként élem meg: nekünk nincs szabott árfolyamunk, mindenhová igyekszünk elmenni, ahová hívnak, nem kérünk semmit, csak elfogadjuk azt, amit a vendéglátóink adni tudnak: néha egy kávét vagy teát, szállást, étkezést, kinek mit tesznek lehetővé körülményeik. Nem kérünk támogatást senkitől, nem szponzorál minket senki és semmi, nem nyújtunk be pályázatokat, megőrizve emberi és alkotói szabadságunkat. Mégis, az Úr gondviselése megőrzött minket ezeken az utakon, s csodálatos kincsekkel ajándékozott meg minket: emberekkel, akiket megismerhettünk, helyekkel, ahol még sohasem jártunk, s minden utunkon megőrzött minket, s épségben hazavezetett.

A 42 írói eseményünk során 25 településen jártunk, ezek közül 11-ben először: térképünkre idén először került fel Ászár, Mezőtúr, Nyíregyháza, Tiszaigar, Tiszaderzs, Dörgicse, Málnás, Csíkszereda, Nagybánya, Csobánka és Alsóörs.

Lássuk hát, merre jártunk idén!

A Himnusz születésnapján

2025.01.22 / Tiszafüred-02-03 / JO-KU-77-78 / JO-KU-25-01-02 / FF-74-75 / Rendhagyó irodalomóra

 Az évet rögtön egy duplázással kezdtük: Tiszafüreden, a Magyar Kultúra Napján, a Szent Imre Katolikus Általános Iskolában tartottunk rendhagyó irodalomórákat a felsősöknek és az alsósoknak, eddigi gyakorlatunkban ezek voltak a legnagyobb csoportok, amikkel együtt dolgoztunk, s itt alkalmaztunk először saját hangosítástechnikát (a diákvers írása közben Zákovics László Boldogságbolt dal c. zeneművét játszottuk le). Ez alkalomra írtam Teamesék: A Hymnus születése c. novellámat.

2025.01.29 / Tiszaörs-08 / JO-KU-79 / JO-KU-25-03 / FF-76 / Rendezvényen közreműködés

Szintén a Magyar Kultúra Napjához kacsolódva, részt vettünk a tiszaörsi megemlékezésen is. Különleges élmény volt, ahogy a gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki bemutatta, prózában, versben, énekben, zenében és táncban, hogy mit is jelent neki a magyar kultúra.

Rózsavilág, de Budapesten

2025.02.04 / Budapest-05 / JO-KU-80 / JO-KU-25-04 / FF-77 / Rendezvényen közreműködés

Ha Rózsavilág, akkor Alsópetény, de nem mindig: februárban a Kós Károly Egyesülés és a Rózsavilág Rózsa Glamping Tervpályázat Kiállítás I. megnyitójára voltunk hivatalosak. A tervpályázat különleges feladatot tűzött ki az aspiránsok elé: hogyan lehet a Rózsavilágot vendégházakba álmodni? De az irodalmi betét összeállítása sem volt könnyű feladat: amikor mindenki azért jön el, hogy megismerje egy pályázat eredményét, egy szakmai programra, akkor vajon van-e létjogosultsága annak, amit adni tudunk? A múzsák azonban nem vesztek össze: végül az egyik legnagyobb sikerű írói eseményünk volt. Az eseményre íródott a Teamesék: Az ezerszínű palota  c. írásom.

2025.02.17 / Budapest-06 / JO-KU-81 / JO-KU-25-05 / FF-78 / Rendezvényen közreműködés

A Rózsavilág invitálására a Kiállítás záró beszélgetésén is részt vettünk: az izgalmas szakmai beszélgetést a Rózsavilág dallal zártuk.

Jászai Mari szülőfalujában

2025.02.27 / Ászár-01 / JO-KU-82 / JO-KU-25-06 / FF-79 / Rendezvényen közreműködés

Első ászári utunk során különleges megtiszteltetésben volt részünk: a Jászai Napok részeként megrendezett Mese- és prózamondó verseny zsűrijében dolgozhattunk. Külön öröm volt, hogy a diákok közül sokan az írásaim valamelyikét választották: a Boldogságboltot vagy a Testrészek versenyét.

Nyugat-Magyarország 25

Idei első körutunk Nyugat-Magyarországra vezetett: Mosonmagyaróvárra és Sopronba.

2025.04.07 / Mosonmagyaróvár-05 / JO-KU-83 / JO-KU-25-07 / FF-80 / Rendezvényen közreműködés

Ha lenne olyan kategória, hogy az év „legparádésabb” eseménye, akkor a mosonmagyaróvári esténk mindenképpen az lenne: a Piarista Diákszínpad értelmezésében láthattuk a Boldogságbolt-mesémet. Az előadást egy Tünde vezette pódiumbeszélgetés követte.

2025.04.08 / Ászár-02-03 / JO-KU-84-85 / JO-KU-25-08-09 / FF-81-82 / Rendhagyó irodalomóra

Minden alkalom más, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, ahogy már Hérakleitosz is megállapította; és nem lehet kétszer ugyanazt az eseményt szervezni, mindig az adott helyről kell, hogy szóljon a program, érdemes mindig új dolgokkal kísérletezni. Ászáron, Jászai Mari szülőfalujában, egy új interaktív elemmel próbálkoztunk: kvízkérdéseket állítottunk össze a Jászai Mari Emlékházról.

Bár ez a küldetés nyugat-magyarországi volt, de egy kis felvidéki kitérővel: hazafelé ellátogattunk az Esterházy János Zarándokközpontba.

Költészetnapi versolvasás határon innen és túl

2025.04.11 / Tiszaörs-09 / JO-KU-86 / JO-KU-25-10 / FF-83 / Rendezvényen közreműködés

Különleges eseményre került sor a Magyar Költészet Napján Tiszaörsön: néhány tisza-tavi és határon túli település közösségei közösen mondták el egy József Attila verset. Korábban már szerveztünk hasonló online eseményt, azonban ez méreteiben messze meghaladta azt, illetve az egyes helyszíneken fizikailag is jelenlévő közönség is részese volt az eseménynek. Az esemény ihlette Mint a fának ágai, összetartozunk c. versemet.

Szakmák Éjszakája Mezőtúron

2025.04.11 / Mezőtúr-01 / JO-KU-87 / JO-KU-25-11 / FF-84 / Rendezvényen közreműködés

Vannak szerencsés pillanatok, amikor az ember hivatása és munkája találkozik: ilyen volt a Szakmák Éjszakája 2025 rendezvény mezőtúri helyszíne, amin Tündével nem csak mint látogatók, de mint előadók is: diákverset írtunk és Tünde a helyszínen életre is keltette.

Amikor a déli ég nem mosolygott ránk (X. határon túli út)

Zentai és újvidéki küldetésünk célja a Bibliai Boldogságbolt mesék bemutatása volt. Bár az írói események tartogattak kihívást és kockázatot, maga az út kissé zsúfoltnak, de egyébként eseménytelennek rutinszerűnek tűnt, hiszen mindkét településen már jártunk korábban és tudtuk, mindkét helyen jóbarátok várnak ránk. Végül azonban minden másképpen alakult…

2025.04.25 / Zenta-02 / JO-KU-88 / JO-KU-25-12 / FF-85 / Rendhagyó irodalomóra

A zentai Kiszsinagógában a Holokauszt emléknap keretében tartottunk rendhagyó irodalomórát a Holokausztról és a boldogságról. Talán nincs két olyan szó, amely ennyire ellentétes lenne, azonban Kertész Imre nyomán, aki a Sorstalanságban megfogalmazta a koncentrációs táborok boldogságát, sok idézettel és interaktív gyakorlatokkal megpróbáltuk megértetni és átéreztetni ezt a nehéz témát a felsőtagozatosokkal. Hogy sikerült-e, nem tudom, de amikor az ember az embertelenségről beszél, nem várhat hangos tetszésnyilvánítást.

2025.04.25 / Újvidék-03 / JO-KU-89 / JO-KU-25-13 / FF-86 / könyvbemutató

A feladat végeztével sok tépelődésre nem volt időnk: indulnunk kellett Újvidékre, Lennert Géza barátunkhoz voltunk hivatalosak ebédre, az esti könyvbemutató előtt. Ebéd után még volt időnk egy kis képnézegetésre is: Géza az archívumából rengeteg fotót adott át nekem későbbi könyveim illusztrálásához – ez a beszélgetés ihlette A fényképész és az író c. teamesémet.

A könyvbemutatóra új helyszínen, a Városi Könyvtár telepi fiókkönyvtárában került sor. Látszólag semmi sem igazolta a 13-as számhoz kapcsolódó előítéleteket: csodálatos, baráti hangulatú volt az esemény, közösen írtunk verset Újvidékről, úgy éreztem, teljes a boldogságunk. Nehezen indultunk vissza Zentára, de tudtuk: másnap reggel ott vár minket egy újabb írói esemény.

Kellemes nyárias idő volt, s amikor az első cseppek hullottak ránk, nem gondoltuk volna, hogy hamarosan olyan özönvíz zuhan ránk, hogy az úttesten összefüggő, arasznyi vízréteg képződik. Nem láttuk a táblákat, az útjelzéseket, de mások sem, így eléggé anarchikusnak tűnt a városi közlekedés. Úgy döntöttünk, hogy inkább a lehető leggyorsabban elhagyjuk a várost, s kis kerülővel a csekélyebb forgalmú mellékutakkal próbálkozunk. Az eső azonban egyre vadabbul vert minket, a látótávolság 2-3 méterre csökkent, s hogy teljes legyen a megpróbáltatás az offline navigációnk is felmondta a szolgálatot (bár vásároltunk szerb e-sim-et, de előző nap nem sikerült felélesztenünk). Jó lett volna félrehúzódni, de nem láttuk, se azt, hogy hol van padka, se azt, hogy vajon elég szilárd-e ahhoz, hogy ne süppedjen bele a kerekünk. Szerencsére az ilyen esetekre felkészülve mindig az ülés mellett tartok egy Kárpát-medence autóatlaszt, s bár már több, mint húszéves, de Tünde segítségével meg tudtam határozni valószínű tartózkodási helyünket és a hazautat. Sokszor csak sejthettük, merre vezet az út, nem egyszer csak a balesetet szenvedett autók vészvillogói és a mentők szirénái igazítottak csak útba minket.

A jó időben félórás utat nagyjából másfél óra alatt tehettük meg, mire kiértünk a viharfelhők alól, s száraz lett alattunk az aszfalt. Körülöttünk és mellettünk csapkodtak a villámok, megkezdődött a versenyfutás a felhőkkel. Küzdött bennem a kimerültség és az adrenalin, de pihenés nélkül törtünk előre. Író szócifrázással még fokozhatnám a feszültséget, de szerencsére a hátralévő szakasz már eseménytelenül telt el: otthon viszont Tünde is úgy ítélte meg, hogy jár nekünk egy pohár pálinka!

Ez a története a 13. idei írói eseményünknek…

Azt hiszem, útjaink hosszú során ez volt a legveszélyesebb kalandunk. És, azt hogy épségben hazaértünk, meg kell köszönnöm az Úrnak, akinek nevében útra keltünk, és meg kell köszönnöm Tündének, aki egyszer sem mutatta ki a félelmét, és, ahogy tudott, segített a navigálásban. Hálát kell adnom Istennek, hogy olyan alkotótársat adott mellém, aki még egy ilyen „kétes helyzetben” is bízni tudott bennem.

Később ez az „élmény” tükröződött vissza Esőben c. teamesémben.

2025.04.26 / Zenta-03 / JO-KU-90 / JO-KU-25-14 / FF-87 / könyvbemutató

A zentai könyvbemutató folytatása volt a rendhagyó irodalomórának: a Bibliai Boldogságboltot a Holokauszt tükrében mutattuk be. Valójában ez nem is prezentáció volt, inkább egy családias hangulatú beszélgetés volt ez az alkalom, a lehető leghitelesebb helyszínen: a Kiszsinagógában.

Partium 2025 (XI. határon túli út)

A körutakat általában a legtávolabbi célállomás alapján nevezzük el, s mivel a két keletmagyarországi célpontunk mellett Kaplonyba is elmentünk, így ez a körutunk is megkapta a „Partium” megnevezést.

2025.05.10 / Kocsord-02 / JO-KU-91 / JO-KU-25-15 / FF-88 / könyvbemutató

Kocsordon az Unitárius látogatóközpontban mutattuk be a Bibliai Boldogságbolt meséket. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy katolikusként meg tudtam-e olyan egyetemesen fogalmazni a Biblia igazságait, hogy azok a közösségek, akik Jézus tanítását más módon követik, magukénak tudják-e érezni a szavaimat? A Jézus-követők közül teológiai értelemben az unitáriusok állnak a legtávolabb tőlünk, de az a befogadó szeretet, ami Kocsordon várt minket, minden különbözőséged áthidalt. A Lelkész Asszony megkért, hogy írjak néhány sort az unitárius emlékkönyvbe, s a megtisztelő felkérésnek természetesen eleget is tettem.

2025.05.11 / Kaplony-03 / JO-KU-92 / JO-KU-25-16 / FF-89 / könyvbemutató

Kaplony az a hely, ahol hagyományosan a legrövidebb műsort adjuk (a délelőtti Szentmisét követően), de utána mindig kétannyit beszélgetünk a hívekkel. Az utunk nem volt zavartalan: a GPS mindenképpen egy olyan határszakaszra vezetett minket, melyet egy hatalmas betontömbbel zártak el, így sajnos késve érkeztünk meg a Szentmisére. Az áldást és a figyelmet, azonban így is elnyertük, s Tóni atya segített értelmezni a Bibliai Boldogságbolt mesék szentírási utalásait.

2025.05.11 / Nyíregyháza-01 / JO-KU-93 / JO-KU-25-17 / FF-90 / könyvbemutató

Nyíregyháza már régóta szerepelt tervezett célpontjaink között, s most az unitárius gyülekezetnek köszönhetően ez is valóra vált. Nyíregyházán kicsiny, de elkötelezett unitárius közösség él, nincs is saját templomuk, az Istentiszteletet az evangélikus imaházban tartják. Valójában ez nem is könyvbemutató volt, hanem inkább egy közösségi alkalom, egy baráti beszélgetés. Az Istentisztelet és az írói esemény között volt időnk egy nyíregyházi sétára is, ekkor született Nyíregyháza tánca c.  versem.

Rózsavirágzáskor a Rózsavilágban

2025.06.03 / Alsópetény-04 / JO-KU-94 / JO-KU-25-18 / FF-91 / Rendezvényen közreműködés

Júniusban is ellátogattunk a Rózsavilágba, a februári program folytatásaként, a Rózsa Glamping projekt keretében helyszín és környezetbejáráson vettünk részt, s ennek részeként irodalmi blokkot szolgáltattunk ebéd előtt. Jó volt látni, hogy milyen sokan jöttek el a Rózsavilág rendezvényére, milyen sok embernek fontos az, hogy megvalósuljon ez a csoda Nógrádban. A nap része volt egy sétálós ismerkedés Alsópeténnyel, aminek részeként bejártuk a Prónay-kastélyt is.

A Nemzeti Összetartozás Napján Tiszaörsön

2025.06.04 / Tiszaörs-10 / JO-KU-95 / JO-KU-25-19 / FF-92 / Rendezvényen közreműködés

Tizedik alkalommal jártunk Tiszaörsön, s ezen belül másodszor vettünk részt a Nemzeti Összetartozás Napjának megünneplésében. Van abban kihívás, hogy amikor szinte hazajárunk egy településre, mindig újat tudjunk nyújtani, a megszokás ne vegye el a gondolat erejét. Tünde javaslatára megpróbáltam egyetlen novellába belesűríteni mindazt a fájdalmat és élniakarást, amit Trianon jelent, így született meg az  Egy székelykapu teameséje: A férfi, aki megtanult sírni c. teamesém. Ha Isten is megsegít, a 2026-ban megjelenő Partiumi és erdélyi útiképek c. könyvemben találkozhat majd az olvasó ezzel a mesémmel.

A szalmabálák mellett

2025.06.26 / Tiszaigar-01 / JO-KU-96 / JO-KU-25-20 / FF-93 / könyvbemutató

Amióta 2021 decemberében először jártam Tiszaigaron, mindig vártam hogy írói eseménnyel is visszatérhessek, idén ez is sikerült. Szeretettel vittük a Boldogságbolt, a Régi idők Boldogságboltja és a Karácsonyi szellemvacsora és más kávémesék c. könyvemet – ez volt az első alkalom, hogy ezt a három kötetet egyszerre, egy eseményen mutassuk be. Különleges élmény volt, hogy a tiszaigari verseim végre Tiszaigaron is életre kelhettek.

Levenduláról a levendulásban

2025.06.28 / Tiszaderzs-01 / JO-KU-97 / JO-KU-25-21 / FF-94 / Rendezvényen közreműködés

Bár a körülmények nem voltak a legkedvezőbbek, de nagy lelkesedéssel vártuk a tiszaderzsi Levendula Fesztivált, amiben egy kis részlet volt a miénk, benne a Levendula-indulóval.

Egy búcsús hétvége Tiszaörsön

2025.07.05 / Tiszaörs-11 / JO-KU-98 / JO-KU-25-22 / FF-95 / Rendezvényen közreműködés

Mint „tiszteletbeli tiszaörsi” (ezt a címet még Hajnal Imre barátomtól kaptam), mindig nagy örömmel látom, hogy Tiszaörs hogyan fejlődik, hogyan gazdagodik, s ez nem afféle propagandisztikus szóvirág, hanem szemmel látható valóság. Tiszaörs egyik gazdagodása idén a Kálvária-kápolna új tartalommal való megtöltése volt: ezen a napon egy szakrális kiállítás nyílt benne, amely a filia történetét meséli el, s büszkén húztam ki magamat, amikor megláttam, hogy a tablókon szerepel a Tiszaörsi-dal c. versem, és hallhattam, ahogy Tünde életre kelti a Tiszaörsi titkok kápolnája c. versemet. Boldogságomra csak egyetlen árny vetült: itt tudtam meg, hogy Sanyi atya új helyen folytatja szolgálatát, így ez volt az utolsó alkalom, hogy itt találkozhattunk.

2025.07.05 / Tiszaörs-12 / JO-KU-99 / JO-KU-25-23 / FF-96 / Rendezvényen közreműködés

Tiszaörs jó hagyományai közé tartozik a Borpatika Nap, ami sok mindenben idézi fel a régi búcsúk hangulatát, azok szakralitása nélkül. Ezt pótolandó vállaltuk Tündével a fellépést, egy olyan novellával, amit Hajnal Imre művei és Tünde emlékei alapján írtam meg: a Teamese: A régi búcsúk zamata c. novellámat. Merész kísérlet volt a sok látványos és izgalmas program között halk szavú prózával megjelenni, de úgy gondoltuk, ha 1-2 emberben sikerült megerősítenünk a jót és a szentet, ami a búcsúk lényege lenne, nem volt hiába ez a kísérlet.

Balatoni körút 2025

Idén a balatoni utunk körúttá vált: két helyszínen is megjelenthettünk.

2025.08.08 / Balatonberény-03 / JO-KU-100 / JO-KU-25-24 / FF-97 / műsor

Balatonberény nekünk a kísérletezés terepe: ez volt az első közös balatoni műsorunk helyszíne, s mindhárom alkalommal, amikor itt jártunk más és más típusú műsort próbáltunk ki. Első alkalommal a strandra vittük el az irodalmat, második alkalommal nyaraló fiataloknak tartottunk rendhagyó irodalomórát, s idén a IV. Csillagles Túra a Hamvas Béla kilátóhoz c. program részesei lettünk: a szőlőhegyen egy szellemi utazásra hívtuk a résztvevőket Hamvas Bélával. Sok csodálatos helyszínen tartottunk már írói eseményt, de olyan csodás díszletek között, mint amit az Úr alkotott még sohasem voltunk: előttünk a Balaton és a Balaton-felvidék hegyei és mindezt a lemenő Nap fénye világította meg. A feladat egyetlen nehézsége annak a csodálatosan gazdag vacsorának az emléke volt, amit előtte a János Pincében kaptunk.

Érdekesség, hogy (beleszámítva az online programokat is) ez volt a 100. írói eseményünk Tündével.

2025.08.09 / Dörgicse-01 / JO-KU-101 / JO-KU-25-25 / FF-98 / Rendezvényen közreműködés

Az éjszakai program után sok pihenésre nem volt időnk: indulnunk kellett Dörgicsére, a Középkori Sokadalomra. Aki még nem járt volna itt, mindenképp érdemes egyszer felkeresnie: Dörgicse nagyon ügyesen épít középkori múltjára (a faluban három középkori templom is fennmaradt), középkori vásárt tartanak. Ennek megnyitóján hangzott el Tünde hangján a Dörgicséről írt versem.

Erdély 2025 (XII. határon túli út)

Mint minden évben, idén is erdélyi körutunk volt a küldetéseink királynője: nem azért, mintha a többi helyszínen kisebb szeretettel fogadtak volna, vagy soványabb örömmel készültünk volna rájuk, de az erdélyi utak foglalják magukban a legnagyobb távolságot, a legtöbb helyszínt és a legfeszítettebb ütemtervet. Egyetlen adat ennek jellemzésére: amíg egy Újvidéket is tartalmazó küldetés kb. 1000 km. autóutat jelent, addig egy erdélyi körút útvonala meghaladja a kétezer kilométert. Ráadásul itt nincsenek tartalék bázisok: a többi út esetében 1-2 óra autózásra vannak olyan ismerőseink és barátaink, akikhez fordulhatunk, ha bármilyen problémával találjuk szembe magunkat, azonban, ha Erdélybe indulunk, az első lehetéséges megállóhely az aznapi célpont.

Az erdélyi út különlegessége volt, hogy itt használtunk először tabletet: ezzel nem csak a papírfelhasználást csökkentettük, de lehetővé tettük azt is, hogy az utolsó percig változtatni tudjunk a műsorterven az igények szerint.

2025.09.18 / Gyula-05 / JO-KU-102 / JO-KU-25-26 / FF-99 / könyvbemutató

Hagyományaink szerint az erdélyi körutat Gyulán kezdtük meg, a székely-magyar Boróka Kulturális Egyesület vendégeiként. Rendhagyó módon, nem önálló könyvbemutatónk volt, hanem a Festői kiállítás a Biblia tükrében megnyitójához csatlakoztunk be. Egyben különleges alkalom is volt: ekkor mutattuk be utoljára a Bibliai Boldogságbolt mesék c. könyvemet – sajnos a kinyomtatott példányok elfogytak, így most a továbbiakban csak online formában érhető el.

2025.09.19 / Málnás-01 / JO-KU-103 / JO-KU-25-27 / FF-100 / BB+RIB+KSZ

Másnap hajnalban indultunk Málnásra, igencsak feszített menettempóban: nem csak több, mint 8 órás autózás várt ránk, de közben még meg kellett állnunk Fiatfalván is, hogy megtekintsük az Ugron Kastélyt (az itteni élményeimről majd bővebben írok készülő Partiumi és erdélyi útiképek c. szellemi útikönyvemben, de annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy olyan élményekben volt részünk, hogy mindenképpen megérte!).

Málnás egy olyan helyszín volt, amit ajándékba kaptam: ez az erdélyi falu 1990 telén létesített testvértelepülési kapcsolatot a magyarországi Alsóörssel, s ennek 35. évfordulójára a polgármester asszony, Szotyori Angéla két emlékplakettet készíttetett: az egyik Málnáson maradt, a másik Alsóörsre került. S hogy mi ebben az ajándék? az, hogy a plaketten az Összegyűltünk c. versem néhány sora szerepelt. Ez volt az előzménye málnási eseményünknek.

Málnás nem nagy település: épp csak félezer lakója van, ezek is több bokorban élnek, mégis, megtelt a Községháza a könyvbemutatónkra, s ami még talán ennél is többet jelent, amikor véget ért a kötött program, még hosszú ideig ott maradtunk beszélgetni.

2025.09.20 / Halmágy-02 / JO-KU-104 / JO-KU-25-28 / FF-101 / könyvbemutató

Útban Halmágyra megálltunk Zalánpatakon is. Talán a megállás nem is jó szó, hiszen Málnásról egy igencsak kocsipróbáló út vezet oda, igazi alija, s bár néhány pillanatban, mikor WagonR+-unk dőlésszöge meghaladta a biztonságosnak ítélt értéket, kétségeim voltak a kitérő racionalitását illetően, de ezen kételyek mind semmivé foszlottak megérkezésünk után: Préda Barna barátunk megmutatta nekünk Károly király birtokát, a katolikus templomot és a falumúzeumot.

Halmágyra jó volt visszatérni: csodálatos, baráti hangulatú beszélgetés várt ránk, csodálatos emberekkel az új könyvemről, a Karácsonyi szellemvacsoráról. Itt ünnepeltük meg, hogy túljutottunk 100. közös eseményünkön Tündével. A könyvbemutató után lementünk a faluba a tiszteletes úrral és asszonnyal, hogy részesei lehessünk egy igazi erdélyi mulatságnak: egy tündéri kisgyermek születésnapján vehettünk részt. Finom volt az étel, fogyott a pálinka és zengett a dal.

2025.09.21 / Halmágy-03 / JO-KU-105 / JO-KU-25-29 / FF-102 / Rendezvényen közreműködés

Vannak olyan írói események, melyeket nem előz meg emberi tervezés, hanem Isten adja ajándékba: ilyen volt ez a vasárnap is. Az előző napi könyvbemutató előtt a Lelkész Asszony megkért minket, hogy másnap, az Istentisztelet után Tünde keltse életre halmágyi verseimet. A kérésnek annál is nagyobb örömmel tettünk eleget, mivel a terveink szerint az Úr napját amúgy is itt terveztük megünnepelni. Különleges élmény volt, ahogy az írásaim (A halmágyi templomban, Dénes Attila emléke, Halmágyi dal) hanggá váltak a majd ezeréves falak között. Jutalmunk nem maradt el: két olyan mondatot is kaptunk, amiért érdemes volt útrakelnünk: az első, hogy költözzünk ide, hogy erősítsük a falu magyarságát; a második, hogy bár nem dalos ember, de a hamágyi éneket élete minden napján el fogja énekelni.

2025.09.21 / Csíkszereda-01 / JO-KU-106 / JO-KU-25-30 / FF-103 / könyvbemutató

Amikor az ember túl van a századik írói alkalmon is, fel kell készülni arra is, akárcsak a nagy számok törvénye alapján, hogy nem mindenhol várnak minket. Ilyenkor megfogadjuk az evangéliumot tanácsot: „Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét”. Harag és neheztelés nélkül kell tudomásul venni, hogy nincs mindenhol szükség azokra az értékekre, amit adni tudunk, ezt más forrásból remélik elérni. Elindulunk és nem térünk vissza az adott településre, általában nem is beszélünk erről többet. Most mégis kivételt teszek Csíkszeredával. A meghirdetett eseményen egyetlen régi barátunk jelent csak meg, így az esemény baráti beszélgetés formájában valósult meg. Nem tudtunk mindent átadni, amit szerettünk volna, de a késő estébe nyúló baráti beszélgetésben többet kaptunk, mint amit reméltünk.

Másnap, hétfő reggel köd szállt a városra, pakolás közben az embereket néztem: mindenki sietett, egyetlen mosolygós arcot sem láttam. Azt hiszem, ez akkor lett volna csalódás, ha egy olyan ember rosszkedvét látom, aki előző nap meghallgatott minket.

Mielőtt nekivágtunk volna az útnak, elmentünk egy imányi időre a Kegytemplomba. Nem sokkal korábban érhetett véget a reggeli Szentmise, talán 4-5 ember maradt volt az Istenházában. A kegyképre nézve arra gondoltam, hogy ha a Szűzanyánál ennyien vannak, az az egy ember, aki eljött hozzánk, nem is olyan kevés.

A templomból kijövet a ködben Csaba testvér tűnt fel. Furcsa játéka a sorsnak, hiszen nem sokkal korábban erdélyi ismerősömmel pont arról beszélgettem, hogy mennyi igaz abból, amit róla olvasni, s a pozitív véleményekre mintha Isten rakott volna pontot azzal, hogy személyesen is találkoztunk a parkolóban. Sajnos nem volt nálam könyv (hiszen a templomba imádkozni és nem üzletelni mentem be), de odaléptem hozzá, bemutatkoztam, néhány szót beszélgettünk és áldást kaptunk utunkra és feladatunkra.

Emberi számítás szerint többet íróként nem térek vissza Csíkszeredába, de mégis könnyű szívvel indultam útnak, hiszen egy baráttal beszélgetni és áldást kapni, több, mint amit remélhettem korábban.

2025.09.22 / Nagybánya-01 / JO-KU-107 / JO-KU-25-31 / FF-104 / műsor

Még tavalyi, második partiumi körutunkon álltunk meg Nagybányán, s akkor találtunk rá a Várvédő Galériára és ismerkedtünk meg a galéria tulajdonosával, Várvédő Zsolttal. Már akkor megállapodunk abban, hogy ha legközelebb erre járunk, rendhagyó tárlatvezetést tartunk, s idén sikerült ezt a tervünket megvalósítani.

Bár Csíkszeredából feszített tempóban kellett haladnunk, de mindenképpen szakítottunk időt arra, hogy fejet hajtsunk a Madéfalvi áldozatok emlékműve előtt és felzarándolkotunk Kerlés hegyére, ahol egykor Szent László herceg és boldog Salamon magyar király harcolt a betörő kunokkal.

Nagybánya újra elvarázsolt minket, s meglepetésünkre szép számú érdeklődő gyűlt össze a programra, és végig érdeklődéssel figyelték Tünde és Zsolt előadását: Tünde az egyes képek ihlette verseimet keltette életre, míg Zsolt rendkívül élvezetes stílusban az egyes képekről történetéről, hátteréről mesélt. Érdekesség, hogy bár nem beszéltünk össze, de az ő művészettörténészi és az én költői meglátásaim sok esetben egyeztek.

S ezzel záródott utunk hivatalos része – ami még hátra volt: másnap délelőttre meghívtak minket a Nagybányai Művészeti Központba, ahol megtekinthettük a teljes kiállítást, s újfent meg kellett állapítanunk, hogy Nagybánya jól gazdálkodik kulturális örökségével.

Hazai pályán

2025.09.27 / Solymár-03 / JO-KU-108 / JO-KU-25-32 / FF-105 / könyvbemutató

A tavalyi év sajnos kimaradt, de idén visszatértünk Solymárra, s katolikus kegytemplomban mutattuk be a Karácsonyi szellemvacsora és más kávémesék c. könyvemet. Bár az Írás azt mondja, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában, mégis: nem a megjelentek létszáma miatt mondom azt, hogy baráti hangulatú beszélgetés alakult ki, hanem azért, mert akik eljöttek valóban igazi barátaim voltak.

Itt is, ott is, de leginkább Nagyivánon

2025.09.30 / Nagyiván-02 / JO-KU-109 / JO-KU-25-33 / BL-02 / Rendezvényen közreműködés

Aki figyelmesen olvasta eddig küldetésnaplóinkat, észrevette, hogy az utolsó perjel előtt majdnem mindig az „FF” betűcsoport szerepel: ez azt jelenti, hogy Face to Face, azaz jelenléti program volt az adott esemény. Korábban szerepelt még az OL, azaz online rövidítés is, de a nagyiváni program a BL jelölést kapta. A BL az angol Blended, azaz kevert szónak a rövidítése, azaz egyszerre jelenléti és online, ennek volt idei példája a nagyiváni program.

A Magyar Népmese Napján Tünde a nagyiváni Szent József Otthonban adott műsort, benne néhány írásommal, köztük a Nagyiváni dallal. Sajnos személyesen nem tudtam megjelenni, de a modern technika segítségét igénybe véve, videócseten én is csatlakozhattam, és Isten áldását kértem az otthon dolgozóira és lakóira.

1956 emléke

2025.10.22 / Tiszaörs-13 / JO-KU-110 / JO-KU-25-34 / FF-106 / Rendezvényen közreműködés

Lassan hagyománnyá válik, hogy 1956-ra Tiszaörsön emlékezünk, s ilyenkor, a meghívást követően egy ötletbörzét tartunk Tündével, hogy milyen formát és milyen tartalmat válasszunk, hogy ne ismételjük magunkat. Idén kihasználtuk, hogy a megemlékezésre az ünnep vigíliáján került sor, s feltettük a kérdést: vajon mit élhettek meg az emberek egy nappal az események kezdete előtt? Erről szól 1956. október 22. c. családregém.

Csobánka Holdfényében

2025.10.25 / Csobánka-01 / JO-KU-111 / JO-KU-25-35 / FF-107 / műsor

Bevallom, megdobbant a szívem, amikor eljutott hozzám Drajkó István (aki maga is tehetséges költő) meghívása a Holdfény Idősotthonba. Mindig nagy örömmel megyünk a szépkorúak közé, az egyik legszebb feladat, amit elvállalhatunk, de az, hogy ez alkalmat adott arra, hogy bejárhattuk a Pilis vidékét is, tökéletessé tette a napot. Az esemény előtt bejártuk Pilisszántót a felszínen és a föld alatt, a pálosok nyomát kerestük Pilisszentléleken és megmerítkeztünk a Pilis ősztarkaságában. A műsor különlegessége volt, hogy az írásai mellett István verseit is életre keltettük, s közös énekléssel fejeztük be a napot.

Újra a déli ég alatt (XIII. határon túli út)

Aki nyomonköveti karácsonyi különkiadásainkat, megfigyelhette, hogy a szerb-magyar határt általában tavasszal lépjük át, idén azonban, rendhagyó módon, októberben is nekivágtunk a déli iránynak, ez azonban nem volt véletlen: idén jelent meg a Karácsonyi szellemvacsora és más kávémesék c. könyvem, aminek borítóképét Lennert Géza barátom fotója díszíti – a könyvbemutató részben az ő művészete előtti tisztelgés is volt.

2025.10.29 / Újvidék-04 / JO-KU-112 / JO-KU-25-36 / FF-108 / könyvbemutató

Ezen a küldetésen szakítottunk azzal a hagyománnyal, hogy Újvidéken mindig más helyszínen jelenünk meg, s tavaszi helyszínünkre, a Városi Könyvtár telepi fiókkönyvtárába tértünk vissza. A szervezés oroszlánrészét Lennert Géza vállalta magára, nem csekély sikerrel: a könyvtárban alig maradt üres szék a könyvbemutató kezdetére! Ma Újvidék lakosságának csekély részét teszi ki a magyarság, ennek ellenére tapasztalataink szerint azonban igencsak összetartók, és élénk közösségi életet élnek. Az esti vacsoránál házigazdáinkkal összeszámoltuk, hogy csak abban a városrészben azon az estén 6 magyarnyelvű kulturális program volt – nehezen tudok elképzelni egy olyan nagyjából tízezer lakosú magyar várost, ahol hasonló élénk közösségi élet lenne.

A könyvbemutató során szakítottunk a hagyományos dramaturgiával, s az egyes írásokat Lennert Géza fotóival illusztráltuk, köszönhetően hivatalos újvidéki tudósítónknak, Vörös Gábornak, aki a technikai feltételeket biztosította ehhez.

Tavasszal közösen verset írtunk, ősszel közösen énekeltünk, szakítva egy újabb hagyománnyal: nem népdalt dolgoztunk át, hanem Borisz Ivanovics Fomin közismert dallamát. A napot egy közös vacsora koronázta meg legszorosabb újvidéki baráti körünkkel: Erzsébettel, Gézával és Gáborral.

2025.10.30 / Zenta-04 / JO-KU-113 / JO-KU-25-37 / FF-109 / Rendhagyó irodalomóra

Míg tavasszal egy tematikus rendhagyó irodalomórát tartottunk Zentán a Holokausztról, most a művészetről, a boldogságról és a hazaszeretetről, a szülőföldhöz való kötődésről beszéltünk.

2025.10.30 / Zenta-05 / JO-KU-114 / JO-KU-25-38 / FF-110 / könyvbemutató

A közelgő Karácsony jegyében mutattuk be új könyvünket, a Karácsonyi szellemvacsora és más kávémeséket, s mi is igazi karácsonyi ajándékot kaptunk: több, mint negyven érdeklődő jelent meg az Alkotóházban, amiért külön is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek és azoknak a barátainknak, akik más településről is eljöttek hozzánk!

Ez volt a XIII. határon túli utunk, ami messze rácáfolt azokra a babonás félelmekre, amik a tizenhármas számhoz kapcsolódnak.

Alsó, de nem Petény, Örs, de nem Tisza, hanem Balaton: Alsóörs

Erdélyi utunk kapcsán már meséltem Málnásról, Alsóörs testvértelepüléséről, így adta magát, hogy a málnási esemény ikreként elmenjünk Alsóörsre is. Mivel a Polgármester úr nagy szeretettel fogadta kezdeményezésünket, egy kétfeladatos küldetést terveztünk a Balaton mellé.

Úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy ez a két falu: Alsóörs és Málnás egymásra talált: mind a két helyen azzal a túláradó szeretettel fogadtak minket, ugyanolyan nyitott szívvel és szellemmel, így már most tudom: ha Isten megadja, újra örömmel térünk vissza mind a két helyre!

2025.11.26 / Alsóörs-01 / JO-KU-115 / JO-KU-25-39 / FF-111 / Rendhagyó irodalomóra

Alsóörsre előző este érkeztünk meg, ahol vendéglátóink a Kocsmába vittek el – ez volt az a bizonyos műintézmény, amit már a nyáron versbe foglaltam. A szállásunk minden képzeletet felülmúlt; a Hotel Larobában szállásoltak el minket, királyi étkek és wellness részleg várt ránk.

A napot az Endrődi Sándor Református Általános Iskola és Kézilabda-Utánpótlásközpontban kezdtük meg. Sok fiatal gyűlt össze, különböző korosztályból, mégis, feszült figyelemmel kísérték végig az eseményt, s igencsak aktívan vettek részt a közös versírásban is.

Az ilyen alkalmak mindig megerősítenek minket: nem csak abban, hogy érdemes volt vállalnunk ezt a szolgálatot, de abban is, hogy nem kell félnünk a jövőtől, ha ilyen az ifjúságunk!

Napközben megismerkedtünk Alsóörs titkaival: a Török-házzal, az Amfiteátrummal, sétáltunk a Balaton-parton, sőt, vendéglátóink még a református templomot is megnyitották nekünk!

2025.11.26 / Alsóörs-02 / JO-KU-116 / JO-KU-25-40 / FF-112 / könyvbemutató

Este a művelődési házban, az Alsóörsi Nyugdíjas Polgári Egyesület szervezésében mutattuk be eddig megjelent és forgalomban lévő könyveimet, s bár már közelítettünk az Adventhez, a kötött program után is sokáig beszélgettünk.

Advent Északon

November végére egy északi körutat szerveztünk, melynek végpontja a Rózsavilág volt Alsópetényben. Munkamegbeszélés a Lyra Könyvesházban, a váci adventi vásár tanulmányozása, a Nógrádi vár felfedezése, s végül egy csodás Advent-kezdet a Rózsavilágban

2025.11.29 / Alsópetény-05 / JO-KU-117 / JO-KU-25-41 / FF-113 / Rendezvényen közreműködés

Alsópetényben egy adventi hangulatú könyvbemutatót terveztünk, de végül a sors átírta a terveket: a megjelentek mind közeli barátok voltak, így inkább egy spontán adventelővé vált a forgatókönyv. Sütemény, tea, mandala-készítés, vers: csodálatos este volt.

Érdekesség, hogy ez volt 2025-ben a 41. írói eseményünk: mivel tavaly „csak” 40 eseményünk volt, itt a Rózsavilágban új, személyes rekordot állítottunk fel: még soha, egyetlen egy évben sem volt ennyi rendezvényünk!

Advent Nagyivánban

2025.12.11 / Nagyiván-03 / JO-KU-118 / JO-KU-25-42 / FF-114 / műsor

Szeptemberben, amikor Tünde elvitte írásaimat Nagyivánba, a Szent József Otthonba, s online engem is, ígéretet tettem, hogy személyesen is visszatérek majd, a szavam vissza is vitt. Különös varázsa van, amikor a szépkorúak otthonában adunk műsort, ilyenkor legalább annyival gazdagodunk, mint amennyit viszünk. Bár csak egy félórás műsort terveztünk, de legalább egy óráig maradtunk: a kötött rész után spontán módon, harmonika kísérettel karácsonyi énekléssel zártuk a programot.

Egy megújult könyvtárban: Tiszaigar

2025.12.11 / Tiszaigar-02 / JO-KU-119 / JO-KU-25-43 / FF-115 / Rendezvényen közreműködés

Idei utolsó eseményünk a megújult tiszaigari könyvtár megnyitója volt: a tiszaigari versemet és egy erre az alkalomra írt teamesémet vittük magunkkal.

Hát, valahogy így zajlott le a 2025-ös évünk. Köszönöm, hogy elolvastátok idei küldetésnaplónkat, és így lélekben elkísértetek!