Látogatóim száma

  • Rozványi Dávid

Lullázás 54.: Fenékpuszta, a barbárok és az építők emléke

Monoton az út a lüktető város, Keszthely és a csendes Balatonberény között. Lassan fogynak a kilométerek, s közben azon gondolkozom, ha kétezer éve járta volna erre, akkor is nagyjából ezt a vonalat kellett volna követnem, csak akkor nem az elnéptelenedett Fenékpusztán, hanem a nyüzsgő Valcum-on keresztül vitt volna el az utam.

Egykor máshol mosta a Balaton vize a partokat, mint manapság: kétezer éve Fenékpuszta nem a part mentén feküdt, hanem egy félsziget csúcsán feküdt. A Római Birodalom idején két út is erre vezetett, s Valcum a légiók otthona volt.




(Kép forrása: Kép: https://mek.oszk.hu/00500/00574/html/)


Ma már csak romok őrzik a római időket: egy kapu, egy magtár és egy bazilika romjai, pedig egykor 15 hektáron terült el a tábor. Egy virágzó, birodalom virágzó városa. Leülök a bazilika romjainál, s azon gondolkozom el, vajon az V. században, mikor a Birodalom már haldoklott, mi vitte rá az embereket, hogy templomot emeljenek. Hogyan és miért imádkozhattak? Vajon, Krisztus után 455-ben, amikor Avitus császár Fenékpusztáról akarta visszafoglalni Pannóniát a barbároktól, milyen ruhákban, milyen rendben vonult be az uralkodó udvartartása, hogy a győzelemért imádkozzanak? Vajon hitték-e, hogy a római sasok újra uralmuk alá vonják ezt a tartományt? Ha hitték is, rövid ideig tartott ez az álom, pár hónap múlva már a barbároké lett a város, s amit nem égettek fel, abba beköltöztek. Mert Róma öröksége még romjaiban is a nagyságot, az erőt s a múlt időbe tett örökkévalóságot jelentették.



Felidézem magamban Passuth László Ravennában temették Rómát c. regényét: „Így költözött be Theodomir közel a nagy tó partjához egy római romvárosba, ahol a házak tetejét száz éve kikezdte a tűzvész, s ami az ékességből maradt, elhordták a pusztai szelek.”.

Úgy mondják, itt született Theodorik király (453-526), hogy aztán Itáliát meghódítva az utolsó igazi római filozófust, Boethiust (480-524) kivégeztesse… Kegyes király volt, megengedte, hogy Boethius befejezze művét, a filozófia vigasztalását, s csak aztán ölette meg. Így visszatekintve, másfél évezred távlatából, boldognak mondhatjuk a kort, amikor a „barbárok” még tisztelték az alkotást, ha az alkotót nem is.


Négy évszázadig tartott a római világ ezen a földön, de a „barbároknak” sem jutott sokkal több: a honfoglalók idején elnéptelenedett a város. Úgy tűnik, minden nép, amely a fegyverek helyett a civilizációt, a rombolás helyett az építést választja, aláírja saját halálos ítéletét: mert mindig jönnek új barbárok, akik lerombolják a falakat. Mégis, a rombolók emlékét elfújja a szél, de az építőkre mindig emlékeznek.

Hét évszázadig tartott Fenékpuszta szunnyadása… A XVIII. század elején a bécsi udvar itt tenyésztett lipicai lovakat a Spanyol Lovasiskola számára - furcsa játéka a sorsnak, hogy a római korban virágzó településbe a római császár utóda lehelt újra életet, hogy aztán a Festeticsek vásárolják meg 1739-ben. A birtok felébredt Csipkerózsika-álmából: felépült a kastély (1820), hajóépítő műhely létesült egy trieszti mester, Bori Antal (1764-1835) vezetésével. Ha nem is lett olyan nyüzsgő város, mint az ókori Valcum, de újra életre kelt.


Emil Adam: A fenékpusztai ménes


Ma már ez a világot is csak festmények őrzik, aki erre jár, csak egy romos kastélyt talál: a Világháborúval kezdődő új kor nem gyakorlott kegyelmet, az új barbárság ideje jött el. Lesz vajon erő és akarat, hogy a pusztulás évtizedeit zárójelbe tegyük és Fenékpuszta új életre keljen?



A Fenékpusztát Keszthely belvárosával összekötő út


Az örökség a miénk: még állnak a kastély falai, Valcum romjai a földből kilátszanak, még él a fenyves út, ami a várossal összekötötte, a part még érintetlenül őrzi a teremtés szépségét. Rajtunk áll, hogy a barbárok vagy az építők örököseinek bizonyulunk-e.

Ha az utóbbiaké, azt hiszem, újra ellátogatok ide, rendelek egy kávét és elkezdem olvasgatni a Filozófia vigasztalását.



Reméljük egyszer csak emlék lesz a kastély romos állapota...


Néhány gyakorlati tanács: a kastély gépkocsival és biciklivel is jól megközelíthető, a fenyves utat csak a tapasztalt terepbicikliseknek javaslom. A romok jól bejárhatók, de a kastélyt csak kívülről lehet megtekinteni, kb. fél óra alatt bejárható a terület.




További lullázások ide kattintva olvashatók!

86 megtekintés0 hozzászólás

© 2023 by The Artifact. Proudly created with Wix.com

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now