Teamesék: A kisfiú a manók útján (Gabri)

Valahol, az égigérő hegyek és végesincs erdők földjén a fiú egy különös ösvényre lelt: a manók útjára.

Az út menték csupa furcsa szobor és házikó volt, mintha egy játékboltot nyitott volna egy varázsló az erdőben, mintha egy mesekönyvbe lépett volna bele. Ahogy nézegette a fára mászó manóbábukat, az egyik mintha megmozdult volna. Közelebb lépett, de akkor ugyanolyan mozdulatlannak tűntek, mint annakelőtte. Csalódottan fordult vissza az ösvényre, de akkor halk, cincogó nevetést hallott. Hirtelen megfordult, de semmit sem látott, csak a bábukat. Nem tetszett neki, hogy az erdő a bolondját járatja vele, így elhatározta, hogy továbbindul, és akkor se fordul vissza, ha kórusban kezdenének énekelni a fák különös lakói.

Így is lett: a háta mögül megszólalt egy halk énekhang:

Tizenkettőt, ha betöltöd,

háromszor négy bölcs leszel,

komoly korba, hogy belépve,

döntened kell, mi leszel!

Nem bírta megállni és megfordult:

- Ki vagy, aki énekelsz itt a fülembe, de nem mutatod meg magad?

Mutatnám, ha meglátnád,

hogy mit rejtenek a fák,

de hinned kell ahhoz a mesét,

mit egykor nagymamád mesélt!

- És ha elhiszem, akkor mit látnék meg?

Látnál manót, látnál törpét,

égigérő fáknak törzsét,

eldönthetnéd, azt, ki vagy:

embergyerek, mesék hőse.

A kisfiú összezavarodott:

- Mi a manók és a törpék között a különbség?

A törpenépség oly apró,

avarban, hóban surranó,

nem látja meg ember szeme,

míg földközelbe le nem hajol.

Ám a manók büszke népe,

harmadmagas, mint az ember,

fák, s virágok őre ő:

bányák mélyén, szirtek élén akár meg is láthatod!

- És a fák? Őket látom és szeretem is, mi bennük olyan különleges?

A fák titkát megfejtenéd?

Öleld át egynek a törzsét,

s megérzed, hogy ez vezet

a földből az égbe fel!

Mert a fa az élet titka,

ez termi a levegőt,

ágának a dús termése,

pocaknak az öröme!

- Értem már, hogy miben más a manó és a törpenép, és azt is értem, hogy a fák teszik végtelenné a világot, már csak azt nem tudom, hogy mindebben mi a szerepem, miért kellett erre jönnöm…

Ha betöltöd a tizenkettőt,

félig felnőtt, félig gyermek,

helyedet kell keresned,

hogy mivé válj és mi leszel.

- El kell döntenem, hogy törpe, manó, vagy fa leszek?

Bármit döntesz, ember leszel,

de tudnod kell a helyedet:

mily útra lépsz, mihez méred,

mi a célod, és mi éltet,

hiszed-e még a meséket,

hogy minden szebb és jobb lehet,

okos-e, vagy bölcs leszel,

s meglátod-e dolgok mélyét,

az igazat és a szépet,

miért élni érdemes.

- Ember vagyok és leszek, nagyobb, mint a törpenépség, s a manók fölé is fölnövök, de tudom, hogy kisebb leszek, mint a fa, mely égig ér. Viszem magamban a mesét, s a világ is így lesz meseszép.

Látom, nem hiába jöttél,

manóföldre, bölcs erdőbe,

megtaláltad önmagad:

mert a mese igaz szava,

szívedben él, virágra kél,

s élted hőse Te leszel.

- Ígérem, az leszek – válaszolta a kisfiú, s hátra sem nézve ment tovább az ösvényen: már nem kellett látnia, mert hitte a csodát. S ezt a csodát nem csak a manók ösvényén vitte magával, hanem egész életében őrizte: most már tudta, hogy ha hiszi a csodát, az élete is csodákkal lesz teli.

A mesét Török Tünde képei ihlették!

#Gabri #Ausztria