Magdalai Mária, apostolok apostola, mily hosszú volt utad, míg a testtől a lélekig elért!
Szerettél vad szenvedéllyel, s adtad a testnek örömét, elítélt az álszent szemérem, de titokban irigylett a nép.
Mikor megláttad Mestered, minden értéktelen lett, elhagytál mindent és követted, a szentre cserélted a szenvedélyt.
Te, ki királynőként uraltál, sok vágytól égő férfit és fiút, csendben szolgáltál, hallgattál, hogy megértsd az ország titkát.
„Igen” voltál a sok tagadás között, kitartottál, mikor a gyáva elfutott, első voltál Húsvét reggelén, kinek a feltámadt Mester megjelent.
Nekem a teljesség mértéke vagy: bűnben, szerelemben, s végül a Szentben, mindig teljes szívvel szerettél, hogy az embertől Istenig elérj.
S közben azon gondolkozom, miért van az, hogy nagyvilág jobban elnézi a bűnt, mint ha valaki Isten mellett dönt?
Kép: Takács István (Szanyi templom) - a Takács István Gyűjtemény engedélyével