Mint a tömjénfüst felszálló illata, mely Nagyszombaton feltámadást ígér, olyan az emléked, áldott püspökünk, mikor otthonodba betérhetünk.
Látjuk szobád, hol naphosszat dolgoztál, könyveid, melyek világot befogtak, kápolnád, hogy Istenhez szállt szavad, s ágyad, hol tested éjente megpihent.
Nem szelfituristáknak való e világ, hanem annak, ki tiszta szívvel Istent keresi, példádból tanulni vágyik, s meghallja itt a csend szavát.
A kertet járom, mely adatott neked, mikor e ház volt kényszerlakhelyed, leülve egy padra gondolok, egykor itt mondtad breviáriumod[1].
Hited és szelídséged, trónussá tette e kőpadot, s átjárja lelkem a lelked, melyet szíved Isten lábához helyezett.
Márton Áron (1896-1980), 1938-1980 között gyulafehérvári püspök. Hosszú börtönbüntetés után, 1956 és 1967 között a püspöki palotát jelölték ki neki kényszerlakhelyül.
[1] papi imakönyv
Nagyon köszönöm ezt a történelmi ismertetőt Márton Áron püspölökről. Egyházi vonatkozású nagyságáról olvastam, de ilyen jól csokorba gyűjtve még nem találkoztam. A költő verse különleges emlék a szent helyről, ahol száműzve élt .Köszönet a.versért!