Kovászna - Mephitis és a sárkány
Mofetták sok helyen vannak a világban: többbek között Franciaországban, Németföldön, Itáliában, Amerikában, azonban nekünk a mofetta Erdély egyik jelképe. A székely humoron nevethetünk a fővárosban is, kürtőskalácsot máshol is ízlelhetünk, az áfonyapálinkát magunkkal hozhatjuk, de a mofetta más: az igazi mofettáért Erdélybe kell mennünk.
A mofetta nem más, mint a földből áradó szén-dioxidos gázfeltörés, amit már évszázadok óta használnak gyógyászati, értágító célra is. Mivel a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, a mélyebb helyeken gyűlik össze, ezért tulajdonképpen ez egy olyan medence, amiben víz helyett gyógyító gázban merülhet el az ember – csak arra kell vigyáznia, hogy a feje kívül maradjon. Jókai Mór így ír erről Bálványosvár c. kisregényében:
„Ez élethosszító hely. Csodatévő titok. Aki ebbe belép, úgy, ahogy én járok, csak a testével a halál országában, a fejével kinn az élet világában: annak minden tagja újra feléled, megifjodik: elalvó vágyai újra fölébrednek, fájdalma mind elmúl; jókedve visszatér; szemeinek homálya eloszlik, vére újra pezsdül, izma zsongul, szívén az ifjúság lánga fut keresztül: egy más világ lakójának érzi magát. Száz esztendőnél több nyomja a vállamat; de mikor itten vagyok, nem érzem a terhét. Rossz kedvem itt hagyom, búbánatomat itt megfojtom, az egészséget hazaviszem.”
Mofetták sok helyen vannak Erdélyben, számomra mégis Kovászna városa jut eszembe róla: az első, hogy Kovásznát „a mofetták és az ezer borvízforrás városaként” is említik, a második, hogy itt nem önmagában, hanem a Kovászna-módszer részeként használják a mofettát (kiegészítve gyógyfürdővel, ivókúrával, mozgásterápiával és diétával is).
Korábban Kovásznának szellemi kincseiről írtam, többek között Gazdáné Olosz Ella kapcsán. Érdekes módon kötődik művészete a mofettákhoz: textilművészeti alkotásait mofettákba merítve fertőtlenítette.
A kovásznai mofetták közül, barátaink tanácsára a Bardócz-mofettát (azaz pontosabban: gőzlőt) kerestük meg, s itt újra rácsodálkoztunk Kovászna város egyik különlegességére: a klasszikus városszerkezetet időnként megtörik olyan helyek, amik mintha egy másik időből és környékről csöppentek volna ide. A Bardócz-mofetta is ilyen: egy csendes városi utcából nyílik, nem is messze a központtól, de ahogy belépünk, mintha egy világvégi kis faluban lennénk.
Mephitis és a sárkány
Kevesen tudják, hogy a mofetta szó Mephitis nevéből származik. Mephitis Dél-Itáliában a feltörő mérges és gyógyító kénes források istennője volt, szentélye Vergilius szerint az alvilág egyik bejárata volt.
Mephitis, dél istennője,
messzi földről szálla el:
keresve egy új vidéket,
hol még bűbájt hiszik el.
Erdély sarka, földnek vége,
itt sárkány mérges gázt lehel:
ősi varázs, ősi rege,
erejének kezdete.
Mephitis, dél istennője,
sárkány földjét meglelé,
otthonának, hol megélne,
magának kiszemelé.
De a sárkány honát védte,
hisz övé volt sokezer éve,
de Mephitis sem adja fel:
végre otthonra lelhetne.
Át hét napon, át hét éjen,
harcol a szörny és a nő:
győzni nem tud egyik sem,
de feladni képtelen.
Hetedik nap jött az este,
s nyugodott a küzdelem.
Jött a bíró, bölcs varázsló,
hogy köztük békét teremtsen.
„Osszuk fel e szép világot,
kettőtöknek tán elég lesz.
Mephitis, te dél szülöttje
tiéd a lég és az ég.
Ős koroknak, ősi szörnye,
tiéd a föld és a mély
s kettőtök közt új határ lesz,
a földfelszín az emberé!”
Azóta is szuszog a szörny,
föld mélyében, s megremeg,
bűzös lehellete feltör,
mintha a sár pokol lenne.
És istennő hűs szellőt küld,
mely nem árt már senkinek,
és kit kínoz sárkány bűze,
könnyedén lélegezhet.
És e kettő gyógyír lészen:
istennőnek lágy szépsége,
és a sárkány ősereje
örök harca erőssé tesz.
Mephitisből mofetta lett,
Erdély földjének kincse,
mint a vízben, megmerülhet,
kit gyötör gyengesége.
Hozzászólások