Életem egyik határnapja volt ez a hétvége: két olyan helyre jutottam el, ahová már évek óta szerettem volna, hogy régi olvasóimmal találkozhassak, életemben először, a Vajdaságban. Egy írónak talán nincs nagyobb ajándék, mint amikor személyesen találkozhat olvasóival, amikor a jelenlétében keltik életre műveit, és elbeszélgethet azokkal, akiket megérintettek gondolatai. Ezen a hétvégén két csodálatos írói eseményen vehettem részt: Újvidéken és Moholon mutathattam be alkotótársammal, Török Tündével a Boldogságbolt c. könyvemet és a két településről szóló verseimet. Hogy ez létrejöhetett, köszönettel tartozom elsősorban Istennek, másodsorban Csáki Mihálynak (Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. újvidéki irodája), a Moholi Családok Egyesületének és a Pro Communitas Civil Szervezetnek.
Bár már mind a ketten többször szerepeltünk más országban, de ez volt az első közös, határon túli szereplésünk, így megkockáztatom, hogy alkotói kapcsolatunk is új dimenzióba lépett. Különleges volt ez az út abból a szempontból is, hogy ez volt az első körutunk (ahogy az újság írta: „mini-turné”), amikor több helyszínt fűztünk egybe. Egy-egy ilyen út nekünk elsősorban a munkáról szól, de azért igyekszünk megismerni, megtapasztalni a hely lelkét is, erőt meríteni, hiszen csak így tudunk hitelesen szólni a résztvevőkhöz. Utunk első pihenője Kiskörösön volt, meglátogattuk Petőfi Sándor szülőházát, illetve múzeumot. Egyiket sem bántuk meg: különleges, interaktív kiállítás kelti életre a költő életművét.
2023.03.24
Újvidékre életemben először jutottam el, csodálatos volt megismerni ezt a nyüzsgő kultúrközpontot, amely a múlt terhét a jövőbe vetett reménységre váltja. Csodálatos társaság gyűlt össze az Újvidéki Színházban, méltán reprezentálták a kultúrának azt a csodálatos gazdagságát, ami a város egyik legnagyobb kincse. Hadd emeljem ki a vendégek közül Lennert Géza barátomat, akihez régi emberi és alkotói barátság fűt, illetve az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatóit, akik először keltették életre a Boldogságboltot a Vajdaságban és egy kis improvizációs játékkal folytatták is az eredeti történetet.
Ezen az estén ismerhette meg a közönség a nap folyamán született újvidéki versemet is:
2023.03.25
Szombat délelőtt meglátogattuk régi barátomat, Lennert Gézát, s ebből a beszélgetésből született meg Tünde újabb csodálatos videója, Géza művészetéről:
Moholra testben először jutottam el, bár a verseimmel már sokszor ünnepeltem együtt a település lakóival, régi barátaimmal. Mohol életereje, szépsége, mindig erőt adott nekem, már régóta szerettem volna megismerni elhunyt költőtársam, Berec Antal otthonát, s leróhassam kegyeletemet sírjánál, ahogy az 1944-45-ös magyarellenes vérengzés több száz áldozata előtt. A könyvbemutatót Tónira, és másik közös barátunkra, Pocsai Ildikóra való emlékezéssel kezdtük, Török Tünde versmondásával és személyes emlékezésekkel. Külön ajándék volt, hogy a rendezvényt megtisztelte a költő özvegye is.
Nagy öröm volt, hogy szombat délután is megtelt a közösségi ház, s hogy érezhettük, hogy régi és új barátainkkal együtt dobban a szívünk. Moholról nagyon nehéz verset írnom, mert az ember az otthonáról ír a legnehezebben, s úgy érzem, Mohol immár az én otthonom is. Indulás előtt házigazdáink megkértek minket, hogy írjuk alá a hírességek falát. Jó érzés arra gondolni, hogy ezután bárki is tér be a moholi közösségi házba, egy kicsit mi is fogadjuk őt.
Az újvidéki és moholi utunk életem egyik legfontosabb írói küldetése volt, sok szempontból az egyik legkockázatosabb is, de Isten áldása volt velünk, megőrzött jártunkban, keltünkben. Méltó folytatása volt ez az út Hajdúszoboszlónak és Kenderesnek, de pihenni nincs idő: vár ránk a Partium!
Comments