E vidéken csak a szél örök, mely mindent helyéről kiszakít, s csak néha horgonyoz egy-egy épület, egy kastély, egy templom, egy szélmalom, múltat idézve, változást megkötve, jelzi, hogy van, ami marad, s e táj hozománya a hagyomány.   A kastély, mely vitéz katona emlékét őrzi, Kray Pálét [1] , ki futtatott burkust és franciát, egyszerű vonalak, szinte puritán, de falai között a tegnap tart karnevált.   A templom tornya égre tör [2] , eget és földet összeköt, modern korban köz

Múltat strázsál a templom a pusztaság felett, számba veszi építéseit, s rombolásait, őshitet őrző temetőt [1] , döngölt falú szentélyt...

Az újvidéki és moholi utunk életem egyik legfontosabb írói küldetése volt...

Meg van a harca minden nemzedéknek, és szabadságküzdelme minden nemzetnek...