Barátomnak, Orovec Valériának és a moliaknak
Örömben s bánatban, ünnepben s köznapban egyek vagyunk.
Böjttől Húsvétig, virágtól szedésig, bánatunk és örömünk közös.
Egyek vagyunk a múltat őrizve, együtt vagyunk jobb jövőt remélve, közös a könnyünk ha ránk talál a bánat, s ha öröm ér, egy a nevetésünk.
Egyek vagyunk: sorsunkra nem a harcos, hanem a kitárt kezű Szent György vigyáz, a két szent király között, mert az ima őriz meg, nem harc és esztelen háború.
Életünk e sors, örök szövetség, csábíthat csalfa sors bárhova, ide köt szívünk gyökere.
Mert máshol üresen csillog az öröm, s a bánat letör, nem erősít, csak e földön lehetünk boldogak.
Egy a világunk: falu és haza, templom és határ, e Jóbok lakta föld, temetőnk és bölcsőnk mind a miénk.
Ahogy a miénk a remény és akarat, hogy lesz magyar jövő Tisza partján, déli ég alatt.