Moravská Nová Ves, Szent Jakab temploma (Morvaországi merengések 01)
- Rozványi Dávid
- 1 órával ezelőtt
- 1 perc olvasás
Milyen pazarlón vetette el a sors
e földön kagylós Szent Jakab templomát,
mert e táj az útrakélők hona,
kikre érkezés sokszor hiába várt.
A boldogabb korokban indultak el innen
gazdag kalmárok és koldus zarándokok.
Más időszakban meg
csak céltalan halálmenetek
- kiknek mit szőtt a párkák keze,
s az oltárképeken mindezt vakon nézte
a fegyver által halt Szent Jakab szeme.
Mert egyszer mindenki útra kél,
de a sors ellenében kezében a döntés,
hogy mely lélek vezeti a léptét,
hogy útja csupán önző haszonlesés,
vagy zarándoklat, mely végül Istenhez tér.
2026-ban nagycsaládi nyaralásunk Morvaországba vezetett, Édesapám nagybátyjának, Viktor bácsinak a nyomában, aki 1945 májusában itt fejezte be a háborút. Szombat délután érkeztünk meg a szállásunkra, Moravská Nová Ves-be, ebbe a bájos és modern morva faluba. Minden új és modern, mintha a szláv kedélyesség és a német precizitás nászából született volna, azonban mindennek ára volt: 2021-ben egy tornádó pusztította el a települést, innen építettek újra mindent.
Másnap reggel a falu Szent Jakab templomában hallgattunk Szentmisét. S meglepetéssel vettük észre, hogy bár a statisztikák szerint Csehország a legkevésbé vallásos országok egyike Európában, a templom tele volt, a pap sem árválkodott a Szentélyben, ministránsok hada szolgált az oltárnál.
Furcsa módon igencsak gyakoriak a Szent Jakab templomok Morvaországban: a középkorban erre vezettek a Santiago de Compostela-ba vezető zarándokutak, illetve a hosszú útra induló kereskedők is hozzá fohászkodtak - ahogyan mi is hosszú út után érkeztünk ide.
Hozzászólások