Míves betűkkel írta a Sors Nagyenyed történetét, Misztótfalusitól[1] tanulva tán a betűöntést; ólomként olvasztott szét életeket, hogy aztán új formákba öntse őket, de sokszor az Aranyos Bibliából[2] csak ponyvamű született. Pusztította e várost tűzvész[3], kuruc, labanc[4], felette a szabadság és a rend oly sokszor sorsot vetett, pedig e város csak élni szeretne, őrizni lelket és értéket.
A tudás és szellem, mely túlél mindent, börtönbe zárni nem lehet, mert az élet hite erősebb, s minden korban új életre kel, megőriz és új gyümölcsöt terem.
- Így volt, s eztán is így legyen, fennmarad örökre Nagyenyed szelleme!
[1] Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) magyar nyomdász, betűmetsző [2] Misztótfalusi által nyomtatott Biblia (1685) [3] utalás a várost sújtó tűzvészekre, melyek közül a legjelentősebb a Nagyenyedi vérengzés volt 1849 januárjában, amikor a román népfelkelők felgyújtották a várost és a magyar lakosság jelentős részét legyilkolták. [4] utalás Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa c. írására