Az Ómagyar Mária-siralom (második) születésnapja: 1922-ben fedezték fel a Leuveni kódex 134. lapján.
Ez a vers maga a csoda: az első fennmaradt magyar vers, minden előzmény nélkül formai és tartalmi tökéletességben ragyog fel. Drámai ereje, hitelessége még ma is megragadja az olvasót. Csoda, hogy fennmaradt és az, hogy 1922-ben, egy müncheni könyvkereskedésben vásárolt könyvben felfedezték a Leuveni Katolikus Egyetem kutatói.
Az ember elgondolkodik: ez a vers az 1200-as években született és csak a „véletlennek” köszönhetően maradt fenn. Vajon hány hasonló értékes művet alkottak ebben az időben? Fájdalmas arra gondolni, hogy ezek elvesztek. Ma, amikor mindenféle értéktelen, üres mű kering az interneten, amikor minden közhelyes és üres gondolatot megőrzünk a jövőnek, érthetetlennek tűnik, hogy ez a csodálatos vers miért csak egy kódex hátoldalán maradt fenn, ahol a sok kéz olvashatatlanná koptatta…
Bulgakov gondolatával vigasztalom magamat ilyenkor: „A kéziratok nem égnek el…” – de sajnos igen. Bulgakovot pontosítva úgy mondanám: a gondolatok fennmaradnak, még ha a szavak el is vesznek.
A vers témája, Mária siratja halott fiát, az emberi tudat egyik legalapvetőbb drámája: a gyermek elvesztése. A mű egy latin vers szabad fordítása, érezni, hogy az ismeretlen költő a verset a maga képére formálta, a szavak húsává és vérévé váltak.
Számomra, mint a szavak írójának ez a vers figyelmeztetés: a mai korban, amikor a mű már alig számít, csak az alkotója, amikor a költők és az írók inkább celebek, mint alkotók, amikor már az emberek nem olvasnak verseket, de falják a költőkről szóló színes híreket, tükröt tart elénk ez a vers. Nem tudjuk, ki alkotta: egy szentéletű apáca, egy vándorprédikátor, egy írnok gyermeke sírjánál, vagy egy kéjgyilkos írta a kivégzése előtti éjszaka, a bűnbocsánat reményében… Nem tudjuk, de nem is fontos: mert a vers mindent elmond a költőjéről, az életrajzi adatai nem homályosítják el lelkének világát.
Mert nem az alkotó a fontos, hanem az alkotás.
Forrás: Magyar Kurír
A vers Török Tünde hangján, Mészöly Gedeon értelmezése szerint