E bájos városkában megpihent az idő, s egy kávéház teraszán szemléli a jelent: mintha ide nem ért volna soha a vész, mintha mindig a béke idejét élnék:
a házak mintha ma készültek volna, a gótikus freskók színei ragyognak, minden köve jóléttől ragyog, gólyafészkeket látsz minden kéményen.
E város szabadságát nem vérrel váltotta meg, hanem aranyakon és aszúboron, nem halállal fizetett az életért, talán ezért tudja megélni a békét.
Milyen érdekes, így a városról szóló versed is kedves és békés!❤️