Tengerparton… (Isztambuli versek 13)

Csak nézem a tengert,

A hullámokat,

S véges voltomban

A végtelenre gondolok:

Milyen kicsiny vagyok,

Elsodornak a hullámok,

Semmivé leszek,

Tán csak hab a vízen,

Mégis élő része a holt egésznek.

2025 szeptemberében a lányom polgári házasságkötésére Isztambulba utaztam. Bár a legnagyobb ajándék az volt, hogy láthattam lányom és új fiam boldogságát, közös életük kezdetét, de a fiatal pár rendkívül sok élménnyel ajándékozott meg minket, ezek közül az egyik legszebb a tenger volt. Különös volt arra gondolnom, hogy egykor ezt láthatták, a Fekete-tenger hullámait, meséim hősei, Zrínyi Ilona és Thököly Imre is…

#Isztambul #tenger #Arnavutköy