Torda, mint a fáklya fénye, átviláglik időn és teren, mert szabadságot hirdetett a vallásháborúk helyett.
Torda mondta ki, hogy a hit szabad[1], hogy kényszer üdvre nem vezethet, mindenki szabadon választhat utat, s elhallgattatta a szidalmazókat.
Torda utcáit járva e szellemet keresem, melyet nem kő őriz meg, s nem is épület, hanem a lelket, mi Erdélyt Erdéllyé teszi, s az erőszakon végül diadalmaskodik.
Torda nem csak nekünk magyaroknak, hanem az egész világnak fontos esemény emlékét őrzi: 1568-ban először mondták ki a vallásszabadság elvét: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezőtt, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyőgessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.”
Török Tünde Tordáról szóló blogbejegyzése ide kattintva érhető el!
[1] 1568-ban Európában elsőként a tordai országgyűlés mondta ki a vallásszabadságot.