Bámulom az őserőt, mely kettévágott hegyet, nem csatabárddal, de ima könyörgő szavával.
Mózes szavára kettévált a tenger, László szavára megrepedt a szikla, megmenekítette Isten ereje, a népet, melynek benne volt bizalma.
Kérhetett volna László, küldhetett volna az Úr, halálos csapást a kunokra, írmagjuk kiirtva,
de László csak menekvést kért, áldást és nem átkot, mert a harc célja óvni, mi miénk, és a halál, mindig vereség.
Bámulom az őserőt, bámulom az életet, s a hegyet, mely szerelmesen öleli az eget.
Török Tünde Tordáról szóló blogbejegyzése ide kattintva érhető el!