Falumban Úrnapja reggelén, megjelennek a Keresztelő Jánosok: férfiak, nők, öregasszonyok, s miként tette egykor a pusztában kiáltó szó, az Úrnak készítenek utat.
Utat annak, ki maga az Út, az Igazság és az Élet, lélekből lelkekhez, virágszirmokkal festve az örök feltámadást, mely minden halálra következik.
Tövistelen rózsaszirmokon, hozzánk az Igaz Szentség érkezik, az Üdvösség és nem a kárhozat, mert ki hittel fogadja Őt, gyógyírt lel lelke sebére, s a Teljességet megízleli.
Így kellene tennünk nekünk is:
utat készíteni a hétköznapokon,
úttá lenni szürke sorsokon,
hogy Őt vigyük el mindenkihez,
kinek lelke békére s reményre szomjazik,
mint Keresztelő János tette egykoron.
A kép Solymáron készült, 2016-ban.
Lukács evangéliuma ezt írja Keresztelő Szent Jánosról: „ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: ,A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden test meglátja az Isten üdvösségét.’” (Lukács 3,3-6.). Amikor Úrnapja hajnalán a hívek virágszirmokból utat készítenek az Oltáriszentségnek, úgy érzem, Keresztelő János művét folytatják…