M-nek
A nászút halála, ha ugyanott nyaral egy barát, gondolta a feleség és ebben teljesen igaza is volt. Az utat még az ezüstlakodalmukra kapták a családjuktól, emlékezve arra, hogy amikor megesküdtek, még nem volt pénzük távoli helyre utazni, így 25 év után tudtak csak nászútra menni. Illetve csak mentek volna, de a tengerparti szállodában összefutottak a férje osztálytársával, akivel évtizedek óta nem látták egymást.
A két férfi természetesen belemerült saját kis világába, izgatottan tárgyaltak, de a nőt nem túlzottan kötötte le az elméleti fizika világa.
- Őszintén szólva, az alternatív világokban sohasem hittem, nekem teljesen logikátlannak tűnik az elképzelés - vélte a férje, de a barátja, János azonnal ellenkezett.
- Valószínűleg csak azért, mert nem foglalkoztál vele eleget.
- Nekem nagyon sci-fi ízű az ötlet.
- Pedig egyáltalán nem az. Everett felvetése forradalmi volt, azonban csak a kezdet, nagyon sok tényezővel csak később kezdtek számolni.
- Mint például?
- A véletlen szerepe a történelemben. Az alaphelyzet, amiből kiindulunk, hogy amikor egy esemény befolyásolja a jövőt, akkor a mi világunkban csak egyféleképpen történt meg, azonban eszerint az elmélet szerint két, vagy többféle módon történt meg, és mindegyik verzió egy-egy alternatív világot teremtett.
- Ezt nem teljesen értem.
- Vegyük például Churchillt. Ha ő nincs, akkor Nagy Britannia megadja magát 1940-ben a náciknak, Hitler minden erejével Sztálin ellen fordulhat és győzhetett volna, mielőtt az USA belép a világháborúba és másképp alakul a II. Világháború története. Churchill volt az egyedüli, aki azt mondta, ki kell tartani.
- És hol itt a véletlen? Mindent meg lehet magyarázni mással is, történelmi szükségszerűség és hasonlók. Churchill ott volt, ahol kellett és akkor, amikor kellett.
- De mi lett volna, ha nem lett volna ott? A búr háború idején megszökött a hadifogságból. Ha elkapják, felkötik, mint kémet. Menekülés közben bekopogtatott egy házba. A környéken az volt az egyetlen angol, így megmenekült. Ha máshol próbálkozik, egy búrt talál az ajtó mögött és felkötik. Nos, itt, az elmélet szerint keletkezett két külön, alternatív világ, az egyikben életben maradt, és megnyerte a világháborút, a másikban meghal és a hazája veszít.
- Értem.
- Szóval, ez a véletlen. A másik kérdés a determináció. Azaz, hogy amit fontos történelmi eseménynek tartunk, az valóban megváltoztatta-e a világot. Van egy nézet, ami szerint a „mi lett volna, ha…?” kérdés azért értelmetlen, mert a válasz az, hogy lényegében semmi sem változott volna, a kibillentett történelem előbb-utóbb visszatér a saját medrébe. A pun háborúk idejében sorskérdés volt, hogy Róma vagy Karthágó lesz-e a Földközi-tenger ura, de a mából visszatekintve csak az lenne a különbség, hogy az orvosi szakkifejezéseink latin vagy pun eredetűek-e.
- Akkor eszerint nem is lenne értelme az alternatív világegyetemeknek?
- Nos itt jön az én elméletem… Szerintem a „véletlen” események létrehoznak alternatív valóságokat, de ezek csak időlegesek, mert amikor a dolgok logikája azonos, vagy közel azonos valóságot hoznak létre, ezek a világok egyesülnek.
Az asszony ebben a pillanatban döntött úgy, hogy elege van és felállt:
- Nem akarok udvariatlan lenni, de ha nem haragsztok én visszavonulnék.
- Mindjárt megyek én is - válaszolt a férje.
- Ajánlom is… Ha húsz perc múlva nem vagy a szobámban, bezárom az ajtót és akkor az elméleti fizikáddal töltheted az éjszakát - fenyegette meg az asszony, de közben rájött, hogy kár volt választási lehetőséget felkínálnia a férjének.
Amikor kettesben maradtak a férfi elhatározta, hogy nem él vissza a felesége türelmével és már csak egy udvariassági kérdést tesz fel:
- És mondd, mit keresel itt a tengerparton, nem olyannak ismerlek, aki csak úgy leruccan víkendezni.
- Nos, ez is munka, csak nem nagyon reklámozom. Csináltam egy matematikai modellt, ami azt vizsgálja, hogy a párhuzamos világok mikor egyesülnek újra.
- Csak nem azt akarod mondani? - csodálkozott el a férfi.
- De igen. Itt és most jön el egy mikroegyesülés, és ezt szeretném megfigyelni.
- Mi az a mikroegyesülés?
- Amikor egy ember egyéni sorsában történt „véletlen” igazodik ki.
- Próbálom érteni…
- Nagyon egyszerű. Egy példa: emlékszel még Rebekára az egyetemről? Mindenki azt hitte, hogy őt fogod feleségül venni. Aztán megismerted a feleségedet és vele esküdtél meg. Sokat viccelődtünk, hogy a szőke helyett a barnát választottad. Valld be őszintén, nem gondolkoztál el azon, hogy mi lett volna, ha vele élnél?
- Nem - vágta rá a férfi, de pirulása elárulta, hogy hazudik.
- Nos, egy párhuzamos világban ő a feleséged, tőle vannak gyerekeid és most vele ünnepled ebben a szállóban az ezüstlakodalmadat. És számításaim szerint, holnap 11.02-kor ez a két párhuzamos világ találkozik, akár át is léphetsz az egyikből a másikba. Megtudhatod, hogy milyen lett volna az életed, ha Rebekát választod… Vagy, de itt már kicsit bizonytalan vagyok, helyet is cserélhetsz, mert a párhuzamos világban élő énedben ugyanakkora a bizonytalanság, hogy mi lett volna, ha másképpen dönt negyed évszázada…
- Mennem kell, vár a feleségem. Az igazi, nem a párhuzamos - próbált meg elmosolyodni a férfi és felállt.
- Nos, azt hiszem, jobb is - bólintott a barátja. - Azt hiszem, kicsit sokat ittam az este, túl sokat fecsegtem a munkámról.
Másnap a férfi elhatározta, hogy el sem hagyja a szobáját, legszívesebben a reggelit is kihagyta volna, nehogy összefusson azzal a bizonyos másik énjével és a régi szerelmével… Az asszony azonban sétálni akart. A férfi egy néptelen tengerpartin ösvényt választott, amerre nem jár senki sem. Szűk volt az ösvény, nagyon a lábuk alá kellett nézniük, azonban fél óra séta után az asszony váratlanul felkiáltott:
- Nézd! Ott a sziklák mögött van még egy szálloda! Eddig észre sem vettem! Furcsa, nem?
- De igen… Nagyon furcsa - válaszolta a férfi, miközben a szíve a torkában dobogott. Megpróbálta megbecsülni a két szálloda közötti távolságot, kicsivel kevesebb, mint az út felét tették meg. Ha igaza van a barátjának, akkor… És ebben a pillanatban egy pár tűnt fel a szikla takarásából. A férfi mintha az ikertestvére lett volna, de a nő, akinek a kezét fogta, szőke volt. Talán negyedóra, talán még annyi sem, és találkozhat a másik énjével, a másik életével, megkapja a választ a nem létező és értelmetlen „mi lett volna, ha …?” kérdésre.
Úgy érezte, még sohasem vágyott semmire sem úgy, mint arra, hogy megtegye ezt a pár lépést év ha csak pár pillanatra is, de része legyen egy másik életben.
- Induljunk haza… - karolta át a feleségét. - Nem érdemes tovább mennünk, nincs ott semmi érdekes.
Nem láthatta, hogy a szembe jövő férfi ugyanígy karolja át a párját, és ugyanígy visszafordulnak.