Amikor Isten megteremtette a világot, látta, hogy mindaz, amit alkotott jó, és megpihent.
A nő körbenézett a világban és látta, hogy semmi sem igazán jó, és ideges lett. Látta a szomorúságot, a fájdalmat, a hibákat, s ez mind nagyon bántotta, ezért elhatározta, hogy megkeresi Istent, hogy megkérdezze, miért van így.
Nekiindult hát, vándorolt hosszú időkön át, mikor egy szép napon megtalálta Istent, aki éppen pihent, hiszen a hetedik nap volt, de udvariasan leültette a nőt és teával kínálta.
- Szólíthatlak Uramnak? – kérdezte a nő tapintatosan.
- Természetesen, hiszen bármilyen néven is neveznek én mindre hallgatok.
- Mondd, Uram, kérdezhetek valamit? – folytatta a nő.
- Hát persze, ha már ilyen hosszú utat megtettél.
- Uram, én úgy tudom, hogy amikor megalkottad a világot, akkor mindent jónak találtál, de most, ha körbenézek, semmit sem látok tökéletesnek.
- Édes lányom – szólt Isten -, ha minden tökéletes lenne a világban, az nem lenne nagyon unalmas? Akkor mi végre lennétek, ti emberek?
- Uram, nem bánt téged az a sok rossz, szomorúság, ami a világban van?
- Sokkal jobban bánt a rossznál, ha azt látom, hogy ti emberek nem akartok javítani rajta. Ha valakit sírni látok, akkor vele sírok, de nem esek kétségbe, mert tudom, hogy lesz valaki, aki megvigasztalja majd. Ha látom, hogy valaki leveri a fecskefészkeket, én is velük vagyok otthontalan, de nem esek kétségbe, mert tudom, hogy lesz valaki, aki fészket készít nekik az elveszített helyett.
- Uram, te Te jó vagy, miért nem rendezel el mindent úgy világban, hogy minden jó legyen, hogy ne legyen szükség a mi esendő segítségünkre?
- Azért nem jó minden, hogy alkalmatok legyen nektek is jónak lenni.
- Értem, Uram, csak nem tudom, én mit tehetnék…
- Tedd azt, amit tudsz, se többet, se kevesebbet. Azt mondod, hogy nem vagy elégedett mindennel, amit alkottam?
- Istenkáromlásnak vennéd, ha azt mondanám, hogy nem?
- Kérdezd meg szolgámat, Jóbot, hogy mennyire nem az… Az őszinte szó, még ha kétségbeesett is, kevésbé bánt, mint a hazugság és a hízelgés – mosolyodott el Isten, majd folytatta: - Ha azt mondom, hogy tökéletlen, mi jut először eszedbe?
A nő lehunyta a szemét, alig hallhatóan ezt suttogta: „tökéletlen”, majd kimondta, ami először az eszébe jutott:
- Az emberi test. Igen, mert az alakjával senki sem elégedett.
- Akkor próbálkozz ezzel… Varrjál mindenkinek olyan ruhát, amiben, ha nem is elégedett, de elégedettebbnek érezheti magát. Amiben a nők nőiesebbnek, a férfiak férfiasabbnak érezhetik magukat.
- És akkor jó lesz a világ?
- Ha nem is jó, de legalább jobb.
- Segítenél ebben, Uram?
- Persze. Ott leszek minden öltésben: a cérna, amivel összevarrod az anyagot, össze fogja kötni a földet és a mennyet, és a föld minden egyes öltéssel jobb hellyé válik.
A nő erre már nem tudott mit felelni, hát hazaindult és úgy tett, ahogy Isten tanácsolta neki: ami tökéletlenséget látott a világban, megpróbálta helyrehozni és varrni kezdett.
Kép: Vincent Van Gogh - Varrónő
Comments