Palota ablakában
csillan a lagúna,
barokk farsangról mesél,
melyben örvénylett a szennyes és a szent.
Egykor egy földrész vándorolt ide
tanulni, hazudni, pénzét megforgatni,
tűzzel ölelni, álarcot felvenni,
életet feledni, pillanatot élni.
Velence, múlt idők városa,
vízre és aranyra épültek házaid,
uralkodtál egykor a tengerek felett.
Hatalmad és gazdagságod messze, tarka játékká vált története, s a vén Európa jövőjét látja benned...