Sepsiszentgyörgy - Az ember, aki ott sem volt: Vitéz Mihály

Sepsiszentgyörgy legnagyobb ékessége kétségtelenül a Székely Nemzeti Múzeum, bakancslistás célpont minden Erdélyt járónak, azonban lehetetlenség úgy bejárni a várost, hogy ne csodálkozzunk rá ezernyi csodájára. A sok látnivaló között talán csak egy diszharmonikus van, a város olyan nevezetessége, amit ékességnek nem igazán nevezhetnénk: Vitéz Mihály szobra…

A főtér sarkán egy látványos, ámde elhanyagolt szoborcsoport áll, Vitéz Mihály emlékét őrizendő. Nekem mindig a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport nem túl jól sikerült koppintásának tűnt, de sok kérdést felvetett bennem: ki volt ez az ember? Mi köze volt Sepsiszentgyörgyhöz? És végül: miért pont ide állították a szobrát?

II. Mihály, avagy Vitéz Mihály (1558-1601) a kor „self-made man”-je volt: egy kocsmárosnő törvénytelen gyermekéből küzdötte fel magát magát Havasföld fejedelmi székéig. Az út nem volt egyenes: vándorkereskedéssel foglalkozott, szerencsésen házasodott, összeesküdött az aktuális havasföldi fejedelem ellen, hogy a lebukás után az erdélyi fejedelemhez meneküljön, aki a szultánnál beprotezsálta őt a fejedelmi székbe, az Úr 1593-ik évében. Ügyesen forgolódott a balkáni politika forgatagában: kezdetben hűséget fogadott az erdélyi fejedelemnek (1595), de hamarosan Habsburg-szövetségben Erdély ellen fordult, s azt elfoglalván 1599-ben Gyulafehérváron fejedelemmé választatta magát. A következő évben már Moldvát is uralma alá hajtotta. Mindez azonban pünkösdi királyság volt: már a következő évben már elveszített mindent, s Prágába menekült, ahol Rudolf császár kegyébe fogadta, seregeivel Erdélybe küldte, hogy az első jelentősebb győzelem után Basta, császári generális meggyilkoltassa. Halála után lefejezték, megnyúzták és bőréből emléktárgyakat készítettek. Kétségtelen, hogy ügyessége meghaladta szerencséjét, és rövid uralkodása alatt nem nyílt alkalma arra, hogy országépítőként is nyomot hagyjon a történelemben. Mindezzel együtt a román nemzettudatban fontos szerepet tölt be, hiszen néhány hónapos uralma alatt egyesült először Havasföld, Moldva és Erdély.

Nem volt sok köze Sepsiszentgyörgyhöz: a feljegyzések szerint egyszer sem járt itt, azonban bizonyos sajátos logika mégis összekapcsolja a várossal. Amikor Vitéz Mihály rátört Erdélyre, a székelyeket maguk mellé állította régi szabadságuk visszaállításának ígéretével. Az, hogy ezt a szoborcsoportot a Székely Nemzeti Múzeum városában állították fel, azt a narratívát erősítve, hogy a székelység önként akart Romániához csatlakozni. A „jó székely” alakja a szoborcsoport mellékalakjai között is feltűnik. Talán közhelyes megállapításnak tűnik, de sajnos igaz: belső meghasonlásaink tesznek gyengévé minket, s nem az ellenség ereje gyűr maga alá.

A város nem igazán zárta a szívébe Gir Rădulescu alkotását: korábban ide Gábor Áron szobrát tervezték, azonban az 1944-es újabb impériumváltás után realitását vesztette ez a terv. Vitéz Mihály szobrát végül 1982-ben állították fel, s nem lehet azt állítani, hogy a megbékélés jelévé vált volna. Már 1984-ben robbantás történt a szobor mögött, aminek egy magyar kisfiú is az áldozatává vált. A hivatalos álláspont a magyarok terrorcselekményéről beszélt, a közvélemény azonban a Securitate provokációját sejtette mögötte. Utoljára 2021-ben rongálták meg jelentősebben: akkor négy fiatal eltávolított néhány márványlapot és a talpazatra a magyar zászlót és a „TRIANON” szót festette.

Csak a Prédikátor könyvét tudom idézni a szobor kapcsán: „Aki él, itt elgondolkodik”.

#Sepsiszentgyörgy #Erdély #VitézMihály #szobor