Pihenő Topolyán

E vidéken csak a szél örök,

mely mindent helyéről kiszakít,

s csak néha horgonyoz egy-egy épület,

egy kastély, egy templom, egy szélmalom,

múltat idézve, változást megkötve,

jelzi, hogy van, ami marad,

s e táj hozománya a hagyomány.

A kastély, mely vitéz katona emlékét őrzi,

Kray Pálét[1], ki futtatott burkust és franciát,

egyszerű vonalak, szinte puritán,

de falai között a tegnap tart karnevált.

A templom tornya égre tör[2],

eget és földet összeköt,

modern korban középkort idézve,

s élő hittel élteti e földet.

A szélmalom már magányosan áll,

lapátjai már nem hívják csatára,

lovagregény hősét, don Quijote-t,

magányosan pusztul, de még áll.

A tó, mely szabadság álmára hívogat,

mellette ülve holnapot álmodok,

indulás és érkezés között,

megpihenek a pillanatban.

#Szerbia #Vajdaság #Topolya

[1] Krajovai és topolyai báró Kray Pál (1735-1804), katonatiszt, részt vett a hétéves, a török, a francia és a napóleoni háborúkban. 1803-ban hadi érdemeiért megkapta az addig kincstári falut, Topolyát. Ma a kastély falai közt múzeum működik.

[2] A katolikus templom tornya a legmagasabb katolikus templomtornyok között Szerbiában.