Boldogságbolt, piarista szemmel (2025)

Idén (2025), január 25-én egy új Boldogságbolt született, a fiatalok Boldogságboltja: ezen a napon adták elő a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda diákjai a meséből készült darabot Vácott, az első Piarista Diákszínpad Találkozón.

A mosonmagyaróvári piaristák már feldolgozták a Boldogságboltot 2019-2020-ban, s már akkor is formabontó előadást hoztak létre, így nagyon nagy izgalommal vártam, hogy újra műsorra tűzzék.

Tavaly, Nyugat-Magyarországi körutunk első szakaszában látogattunk el Mosonmagyaróvárra, s az egyik programpont a Diákszínpad tagjaival egy olvasópróba volt: a fiatalok többsége ekkor találkozott először a szöveggel. A beszélgetés során meséltem nekik a Boldogságbolt-univerzumról és bátorítottam őket arra, hogy bátran nyúljanak az eredeti szöveghez: s ők éltek is ezzel, s nemsokára egy (nekem hosszúnak tűnő) listát kaptam arról, hogy kiket szeretnének még az öreg örmény üzletfeleként látni. A másik lényeges változás, hogy minden megidézett történelmi személyiség önálló szöveget kapott, így született meg egy nagyjából félórás előadás.

Az előadást Erdősné Benke Éva és Pozsgai Eszter rendezte.

A darab jelmezei, díszletei, a színpadkép és térhasználat a 2020-as előadást idézték: az öreg örmény asztala, a dobozok, amikből a szóbanforgó boldogságok megnevezése áll össze - azonban a színpadkép jobb oldalán egy ruhafogas és egy fotel is megjelent.

A dramaturgia legnagyobb újítása az volt, hogy a mesélő (író) szerepét két fiatal lányra osztották: kettejük interakciója még dinamikusabbá tette a darabot. A második, hogy a darabban megjelent Az asszony és a tópart (Se harmat, se eső) c. boldogságbolt meséből megismert öregasszony is (mint a Boldogságbolt első kötetéből kiderült, az öreg örménynek a küldetése teljesítése érdekében magányosnak kell maradnia).

A szereplők mindegyike hihetetlen átéléssel, játékossággal, tiszta artikulációval, hitelesen, egymásra figyelve keltette életre a mesét.

A szereplőkről külön-külön is érdemes megemlékezni!

Öreg örmény: Ranyák Ákos Noel ügyesen egyensúlyozott az öregek nehézkes mozgása és aközött az életerő között, ami az öreg örményt évezredeken keresztül hajtotta. Egy apróság, ami jól jellemzi pontos játékát: a kézcsók. Szerencsére ma már mindenki tudja, hogy általános esetben az ajkak nem érinthetik a kézfejet, de ezen felül is legalább tucatnyi formája van a kézcsóknak, a társadalmi helyzet, azok különbsége, az életkor, a két fél közötti már meglévő érzelmi kapcsolatnak megfelelően, s ezeket a Ákos Noel mindig pontosan alkalmazta.

Öregasszony, az öreg örmény segítője: Porcsalmy Natasa. A rendezés az öreg örmény eredeti szerepét két részletre osztotta: míg a férfi a jelenidejű vásárlókkal tárgyalt, azaz aktív szerepe volt, addig az öregasszony inkább a múltra emlékezett, passzív szerepét nagymamai szeretettel enyhítve.

Vásárlók (az író): Holénia Johanna és Hegedűs Zsófia. Johanna és Zsófia játéka tökéletesen kiegészítette egymást: míg Zsófia a nyitott, érdeklődő fiatal szerepét játszotta el, addig Johanna inkább zárkózottabb volt, aki igazán csak akkor oldódott fel, amikor az öregasszony mesélni kezdett. Mintha abban a pillanatban először élte volna át azt a családi intimitást, ami ma oly gyakorta kiveszni látszik.

Hölgy: Burda Zsófia. Unszimpatikus szerepet játszani mindig nehezebb, mint egy rokonszenvest, de Zsófia ezt is megoldotta. Felfogásában a hölgy nagyvilági (de nem félvilági!), aki a szerelemben nem az önátadást, hanem saját magának javát keresi, társadalmi pozíciójának erősödését.

Fiatalember és a felesége: Nagy-Molnár Bence Noel és Barna Léda. Bence alakításában a fiatalember már megindult a karrier felé vezető úton, öltözéke, magatartása egy kezdő menedzsert idézett, aki azonban még nem feledkezett meg az élet élvezetéről. Az előadás kihasználta azt a humorforrást, hogy a boltban a feleségével együtt jelent meg, így a mindenre kapható titkárnőket az öreg örmény csak suttogva meri felajánlani neki.

Léda alakítása indokolta, hogy a fiatalember boldogságának miért lesz része az a pajzán öröm, amit a titkárnőktől remél, s miért mond le olyan könnyen a családi boldogságról… Léda szerepe nehéz volt, hiszen az archetípus, amit alakított hasonló volt a Hölgyéhez, azonban Léda nagyon jó érzékkel az egzisztenciális vágyakra helyezte a hangsúlyt: a személyek mellékesek neki, csak az anyagi biztonságra, a megszokott életszínvonalra és annak emelésére vágyik.

Júlia: Fördős Maja. Júlia volt az első felidézett alak a múltból, aki az eredeti mesétől eltérően önálló szöveget is mondott: Shakespeare Rómeó és Júlia c. darabját idézte. Játéka légies volt: az eddig figurákkal szemben ő nem az anyagi, hanem a szellemi világban élt.

„Ó gyűlölet, te anyja szerelemnek.

Korán láttam meg s későn ismerem meg.

Milyen csodás, csodás a szerelem,

Halálos ellenségem szeretem.”

Petőfi: Konrád Bertalan hitelesen alakította azt a cingár fiatalembert, aki még csak álmodni meg a szabadságról, de ezzel az álmával képes másokat is „megfertőzni”.

„Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

"Világszabadság!"

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyúdörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva.”

Hitler: Ágoston András. Ha van antipatikus szereplő a Boldogságbolt-univerzumban, akkor az Hitler – ő az egyetlen, akinek az öreg örmény még a nevét sem hajlandó kiejteni. András játékán látszódott, hogy alaposan tanulmányozta Hitler személyiségét, gesztusait. Különleges módon Hitler életének azt a pillanatát választotta ki, amikor az elhíresült ballonkabátos képén épp kilép a várbörtön kapuján. Hitlert könnyű kifigurázni, kigúnyolni (és, tegyük hozzá, a világtörténelemben senki sem érdemli meg ezt jobban), azonban ezzel pont megkerüljük a Hitler-jelenség lényegét: hogyan volt képes ez a rossz ripacs a világ leghatalmasabb emberévé válni egy történelmi pillanatra, aki ellen a kor három szuperhatalma együttes ereje volt csak elég? András játéka érzékeltette (de nem tette szimpatikussá) ezt az erőt: amikor szónoklata közben a földhöz vágta a kalapját, a közönség önkéntelenül tapssal szakította meg a darabot – az egyetlen alkalommal az előadás folyamán.

Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer! Egy nép, egy birodalom, egy vezér és mind én vagyok! Én vagyok Parsifal, az operák hőse, ki a Grált megszerzem és népemet életre keltem! Én vagyok Siegfried, ki az alacsonyabb rendű Nibelung népeket kiírtom és szolgaságra vetem. Én! Én! Én!

Amy Winehouse: Szücs Kincső Lelle. Amy Winehouse azon szereplők közé tartozott, akiket a fiatalok szeretettek volna a Boldogságboltban, s Lellének a „hagyományos” színészi feladatok mellett a testbeszédével, táncmozdulataival is meg kellett jelenítenie a művésznőt, aki mindent elért, ami az embert boldoggá tehetné, de ezzel a boldogságával kellett fizetnie. Lelle játéka finoman egyensúlyozott a letargikus „én” és az erőteljes „művész” megjelenítése között.

Diana hercegnő: Hegyi Noémi. Diana története a Boldogságbolt sikertelen üzletkötéseinek egyike, az egyén és a közszereplő vesztes-vesztes csatája. Diana megformálása nehéz, hiszen azt kell megjeleníteni, hogy képtelen betölteni azt a szerepet, amit magára vállalt. Noémi játékában, ahogy az eredeti Diana-i mondatokat életre keltette, benne volt ez az erőltetett, élettelen tartás, igazolva azt a színházi axiómát, hogy igazi tehetség kell ahhoz, hogy valaki egy tehetségtelen szereplőt alakítson hitelesen.

„Hívjatok Diana-nak (angolosan), ne Diána hercegnének.”

„Azt hiszem, a világ legnagyobb betegsége napjainkban az, hogy az emberek úgy érzik, nem szeretik őket.”

„Szeretnék az emberek szívében királynő lenni, de nem látom magam az ország királynőjeként.” „Hercegnének lenni nem olyan, mint amilyennek látszik.”

Marie Curie: Somogyi Lilla. Marie Curie megformálása különösképpen nehéz, mert igaz ikonná vált: a köztudatban biztos helye van valós teljesítménye alapján. A színpadon úgy kell ezt a közismert személyiséget megjeleníteni, hogy ne váljon közhelyessé. Lilla a diadalmas tudós helyett az egyszerű asszonyt keltette életre, akit szinte agyonnyom a feladat nagysága és az általa életre keltett erő, mégis van bátorsága végigmenni a megkezdett úton.

„Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből - mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”

Ászja Bibi: Burnoczki Leoni. Ászja, a pakisztáni keresztény édesanya alakja, akit hazájában halálra ítéltek, közös gondolkodás eredménye volt. Ászja a megjelenített történelmi alakok közül az egyetlen, aki még ma is él, így megjelenítése különös tapintatot igényelt. További nehézség volt, hogy egyszerre kellett egy pakisztáni és egy keresztény édesanyát életre kelteni, aki képes volt vállalni a halálos ítéletet Jézusba vetett hitéért. Leoni visszafogott játéka nagyon jól tükrözte ezt a kettősséget. Játéka ellenpontja volt Diana szerepének: míg Noémi a királyi méltóságot rá nem illő ruhaként viselte, Leoni belső természetességgel, így jogos (és kiváló rendezői utasítás) volt, hogy az öreg örmény királynőnek kijáró módon csókolt kezet neki.

Jézus már meghalt értem, mit kérhetnék ennél többet? Legfeljebb annyit, hogy legyen erőm és bátorságom kimondani, miben hiszek.

Nagy reményekkel indultam el Vácra, a piarista iskolába, s minden reményem sokszorosan teljesült, a mosonmagyaróvári pedagógusok és diákok újra csodát alkottak! Nagyon várom, a darab újabb  előadásait!

#Boldogásgolt #Piarista #Mosonmagyaróvár #Vác #színház

További képek az előadásról ide kattintva érhetők el!