Majd három évtized után, visszatérek Hozzád, Czestohowai Szűzanyám.
A táj sokat változott, mások a városok, az utak, de a vándorló keresztalják, sok száz ember, élükön kereszt, nem változik, örök.
Mennek az úton, céljuk századok óta ugyanaz, van, ki felnő, a hitből kinő, van, ki meghal, de mindig jön új nemzedék, a kereszt előttük mindig ugyanaz, mert jöhet bármilyen vihar, pusztító háború, fullasztó béke, mindig mennek felé a kereszt alatt, Jasna Gora-i Fekete Szűzanya.
Hosszú út után érkeztünk a kolostor alá, örök hely, nekem Pannonhalmát idéz, ezer ember siet kicsiny kápolna felé, benne képed, jámbor legenda szerint, Lukács evangélista festette volt, arcodon tatár kardja vágta seb, előtted a tömeg elnémul, térden állva kér Tégedet, őrizz meg minket, Szűzanya!
Térdre borulok előtted én is, hoztam magammal ezer terhemet, de elnémul a lélek, nem sietnek hozzám a szavak, csak nézlek az ezüstfalon át, s betölt teljesen a béke.
Csak élvezem a zsibongó csendet, ahogy betölt mindent a szeretet, ahogy ezer szív fordul feléd, imájukban hit és remény, borulnak Eléd, hisz Te vagy a vallás és haza, ki megtartja Lengyelhont Örökké.
Úgy legyen, suttogom magamban, de kérlek Szűzanya, hogy akiket magammal hoztam, kik fájdalmukat bennem viselik, nem is tudják, hogy Te adsz csak könnyülést, gondolj azokra is kérlek, óvja őket Szent Szereteted.
