Csonthasábok - Mohács 1526

Csontokat hasábokba rendezett a sors keze,

egykor emberek voltak: egy dicső sereg,

diadalra vágyva, halálra készen,

sok tízezer vitéz,

bennük a formálódó Európa,

a keresztény Res Publica[1].

Ma már csak fehérlő csontok a föld alatt,

riasztóan kacagó koponyák,

nevetik egykori álmaik,

embervoltuk lefoszlott róluk,

ahogy férgek falták fel a bőrük és a húsuk…

Egykor emberek voltak,

volt arcuk és hitük,

de a halál kalapácsa

egy csonthasábba

kovácsolta őket.

Ment a sereg Mohács fele,

fölöttük zászlók lengtek,

kereszt indult a félhold ellen…

Ment jó Lajos király,

ott hagyván budai táncos napjait,

drága, kézre szálló sólymait,

hogy hulláját mocsár nyelje el.

Kereszttel kezében,

Kalocsa érseke[2],

vágtatott törökre,

lelkét ajánlva Istennek…

Ment a csatába várad püspöke[3]:

a bölcs humanista otthagyta könyveit,

bár tudta előre, egyike lesz

a vértanúk mohácsi seregének.

Vágtatott háromszáz vitézzel,

Aczél István alispán[4],

hogy urát mentse,

ő is ott veszett.

Szalkai László[5] is hátrahagyott mindent:

jobbágysorsot, szerzett gazdagságot,

életet élvezett, a harcot nem félte,

s Mohácsnál ő is ott veszett.

Vállalta a harcot Pálóczy Antal[6],

sejtve tán, hogy mindent elveszít:

éltét, várát, feleségét,

mégis ment előre, a halál elébe.

Ment a tarka sereg rendületlen,

magyarok, csehek, németek,

Itália s Dalmácia szülöttjei,

s velük lengyel testvéreink.

Mentek a bűnösök,

és mentek a szentek,

volt, ki aranyért,

s volt, aki hitért,

volt, ki dicsőséget remélt,

s volt, ki lelkének üdvét,

de meghalva mind:

s csonthasábokba rendezte őket a történelem.

Meghaltak a hősök,

akik komolyan mondták:

„Istenem, s hazám!”

Maradtak az özvegyek,

árvák és érdekemberek,

maradt az önérdek,

s minden felett a pártviszály…

De, ahol a halál tart lakomát,

az élet lassan feléled,

nemtelen tettekre

nemes lélek felel,

nem adja fel:

mert a szabadság,

mint a föld, s a hit, örök:

s ahogy életre kelt,

a csontmező, mit látott Ezekiel[7],

Mohács vértanúiból is új élet sarjad,

mert az élet felett nem úr a pusztulás,

s míg hisszük, hogy sorsunk a jövőnk,

ezer Mohácsot is túlélünk!

https://youtu.be/gjdB9LikSSA

#Mohács #Mohács500 #Mohács1526 #történelem

[1] Res publica Christiana: a keresztény európai államok összessége

[2] Tomori Pál (1475-1526)

[3] Perényi Ferenc, nagyváradi püspök (1500 előtt - 1526)

[4] Pozsony vármegyei alispán, miközben megpróbálta megmenteni II. Lajos életét, ő is odaveszett

[5] 1475-1526, jobbágysorban született, Esztergomi érsek

[6] Zemplén vármegye főispánja

[7] Ezekiel 7, fejezet