Vadul ágaskodó sziklák, regényes várak, meseszép kastélyok, erdők hegyek, középen kis patak, s a víz felett, lebegőben állva, az ojcówiak kicsiny kápolnája.
Mert mondtad, Uram, a bölcs ember háza sziklára épül, nem elfolyó homokra, mégis, itt e csodaszép völgyben, házad patak fölé épült, alapja levegőben áll, a hit tartja meg.
Te mindent tudtál már akkor is, mikor ezt mondtad, tudtad a jövő titkait, hogy jönnek idők, mikor vörös cárok templomot rombolnak, mikor az uralmat birtokló cár szava szól: templom e földön nem épülhet soha.
Felépült a templom, nem sziklára, földre, hanem patak fölé, mit nem tilt a cár parancsa, alapja csak két gerenda és a hit.
És hol van már a cár? De a templom még mindig áll.
