Prázsmár erődtemploma

Nem dicsérek se urat, se királyt,

se magasztos püspöki széket,

de dicsérem az Istent

s az itt élő népet,

mely bízva Urában,

a templom köré várost épített:

egy külön világot, mely túlélt ostromot,

melyben mindenkinek helye volt,

minden polgárnak saját otthona,

őrizve és átadva a tudást,

egyesítve lelket és erőt…

Túlélte hadaknak járását,

míg végül feloldotta a modernitás,

csak emlékké vált a „civitas”[1] s a hit

- mégis a kiürült falak tanítanak:

hogyan kell élni, s miért érdemes.

Prázsmár (románul Prejmer, németül Tartlau, szászul Tuartlen) erődtemploma még az erdélyi erődtemplomok sorából is kiemelkedik: az eredeti XIII. templom köré az idők folyamán erődítményt építettek, melyben minden polgárcsaládnak (egész pontosan, 275-nek!) menedéke volt a vész idején, a békésebb időkben meg húsraktárként, „szalonnakamraként” működtek. Az erődben a szászok mindenről gondoskodtak, hogy a hadak járása alatt is folytatni tudják „normális” életüket, egész kis világ működött itt evangélikus templommal, városházával, pékséggel, iskolával (ez utóbbi a XIX. század közepéig működött).

Az egykor német többségű településen ma már csak maroknyi szász él.

#Prázsmár #Erdély #ErdélyiÚtiképek

[1] város, illetve a polgárok közössége (latin)