Az alsópetényi Rózsavilágban
Mikor Isten világot teremtett,
mindent átjárt életető Lelke,
de amit az emberi ész nem érthetett,
rózsákkal mesélte el.
A fehér rózsa mutatja a lélek tisztaságot,
mely őrzi az egykori Paradicsomot,
melyet ma már csak a gyermekszív
és a szerelem tud sejteni.
A vörös rózsa vad szenvedély,
ahogy a szeretet is az:
lángot igéz, mely egyszerre
éget és éltet.
Az elefántcsont színben játszó,
komoly, mint a kimondott szó,
mely őszinte és életre szóló.
A sárga rózsa a sors ellen lázadó,
mint baráti kéz, oly meleg,
s jelenti, a szeretetet nem múlik el!
A halvány rózsaszín, múltat felejt,
sok csalódást és sebet,
de benne már játszik a jövő,
s tánclépést tanul a remény.
A sötétbe játszó rózsaszín,
a hála, mely többet nem akar,
mint visszaadni, de nem birtokolni.
A narancsszín lépés a teljesség felé,
mint az első csók, vagy első ölelés,
s titkon örökkét remél.
Mennyi szín, a lélek hány darabja,
mely utat készít át a ránk váró sorson,
ahogy Úrnapján a templomból kilépve,
a virág szentségre nyit világot
s járva e bűvös rózsakertet,
hol a szirmok festenek
külső és belső végtelent
pár percben megélünk életet,
- mélyen és teljesen.
Comments