Rozványi Dávid

Rétságon, a 2. főúttól nem messze egy különös emlékmű bújik meg: a Pallavicini-Mindszenty emlékmű. 1956. október 30-án, a Felsőpetényben fogságban tartott Mindszenty József esztergomi érsek kiszabadult, s a felkelők a rétsági laktanyába vitték, ahonnan másnap Pálinkás (Pallavicini Antal, 1922-1957) őrnagy vezetésével egy menetoszlop kísérte Budapestre. Az elkövetkező napokban Pálinkás őrnagy tisztjei őrizték az érseki palotát, egészen a szovjet invázióig. Az eseményről Mindsz

Az Úr 1594-ik évének böjtmás havának [1] hetedik napján végre letáborozott a sereg. Nógrád vára épp csak lőtávolon kívül, mérföldnyire magasodott a naplementében. Pozsonyi gróf Pálffy Miklós [2] , második e néven, elégedetten nézett végig a seregein: nem azok a szedett-vedett borissza martalócok, a főherceg többi hada. Már kiadta a parancsokat a másnapi ostromra, az ágyúsoknak és az aknászoknak is, eljöttek a pihenés ritka és drága percei. Egyedül volt az egyetlen emberrel,

Mint egy aprócska sziget az idő tengerében. a kicsiny templom az út mentében, sírok között fala vad idők emléke, kövei az egykor éltek...

Talán ezt mondta Szondy György Drégely védőinek

Az alsópetényi Rózsavilágban

Évek óta vágytam arra, hogy egyszer Alsópeténybe visszatérjek...

Nógrád nekem a közeli, mégis, ismeretlen vidék. A legtöbb ember számára csak egy „vezess keresztül” megye, útban a Felvidék felé, ahhoz...

Mondtam Jánosnak, hogy minden horrorfilm úgy kezdődik, hogy tudok egy rövidebb utat. Persze nem hallgatott rám, és mivel a GPS-t sem...