A fiatfalvi Ugron Kastélyban

Érezted már a múltnak illatát?

Öreg fagerendák, málló tégla,

kövek, melyeken egykor vár állt[1]?

Ősi falak közt múlt-kígyó lakik,

s jelen bajra kínál gyógyulást.

Tíz szempár figyel barnult fotóról[2],

ősi nemesi ház tagjai, az Ugronok,

kik magukban hordozzák a történelmet,

de szemük vakon tekint

a mindent pusztító vörös jövő felé.

Mert jött a málló, mindent pusztító,

szabadnak és dicsőnek hazudott jövő,

mikor a kúria tetszhalottként

álmodott jövőt, víg napokat.

S a kastélyban járva,

már nem érzem a könnyek maró ízét,

csak a boldog vértanú[3]

valósággá váló reményét.

#Erdély #Fiatfalva #Ugronok #UgronKastély

XII. határon túli, harmadik erdélyi küldetésünk során látogattunk el a fiatfalvi Ugron Kastélyba (https://ugroncastle.ro/). A Kastély ma szállásként és rendezvényhelyszínént működik, de gazdag múltját, az épület titkait az itt dolgozók örömmel mutatják be az idelátogatónak.

A Kastély alapjait még a középkorban vetették, ezeket legszebben a kápolna alatti pincében láthatjuk meg. Az épület mai formája 1817 körül született meg, az Ugronok 1866-ban vásárolták meg. 1949-ben a kúriát államosították, de a rendszerváltás után újra az Ugron család tagjainak tulajdonába került, akik 2021-2024 között felújították.

A helyre Ugron Béla úr hívta fel a figyelmemet, s látogatásunkat Ugron Éva szervezte meg, köszönet nekik ezért!

A vers ezen látogatás után született meg 2025. szeptember 19-én.

[1] a Kastély helyén már a XV. században udvarház állt

[2] az Ugron család azon tagjait ábrázolja a fénykép, akiket 1949-ben kitelepítettek a kastélyból.

[3] a kastély kápolnájának titulusa boldog Apor Vilmos (1892-1945) győri püspök, aki a Püspökvárba menekült lányok és asszonyok védelmében szenvedett vértanúhalált. A kápolna oltárában, hasonlóan a csíksomlyói kegytemplomhoz, a vértanú püspök ingének egy darabkáját őrzik.