2023. március 17-e életem egyik határpontja lett: először tartottam írói eseményt Erdélyben. Nyomtatásban, megosztásokban, élő hanggal már sokszor megidéztek, ahogy én is sokszor jártam ezen a földön, de személyesen, íróként még nem találkoztam erdélyi olvasóimmal. Sokan úgy gondolják, hogy egy írói esemény nem más, csak annyi, hogy az író élőszóban mondja el azt, amit korábban leírt, egyfajta reklám, az alkotói hiúság kielégítése. Valójában egy írói esemény ennél sokkal több: egy beszélgetés, amiben nem az író osztja a bölcsességeket, hanem kölcsönösen gazdagodik minden résztvevő.
Szeretném megköszönni ezt a napot, elsősorban az Úrnak, másodsorban viszont az „Inspectoratul Școlar Județean Harghita - Hargita Megyei Tanfelügyelőség” munkatársainak, és Bodó Beáta tanárnőnek a Joannes Kájoni Szakközépiskolából.
Bodó Beáta tanárnő bemutat a diákoknak
Nagyon gazdag volt a program, minden percet kihasználtunk: videófelvétel készítése a repülőtéren és repülés közben, konferencia, Szépvízen a Székely Határőr Emlékközpont meglátogatása, kirándulás a Gyimesi hágóhoz (Fügés tető), keresztútjárás Csíksomlyón, ugyanitt vers-videó készítése, séta a városban, interjú, a kieső időben elkezdtem versbe foglalni élményeimet – de a legnagyobb ajándék a két rendhagyó irodalomóra volt a Joannes Kájoni Szakközépiskola IX.A és XII.A osztályának diákjaival.
A IX.A osztály tanulóival
A XII.A osztály tanulóival
Tanárnőjükkel, Bodó Beátával egyeztettük a rendhagyó irodalomóra felépítését: miután bemutatott a diákoknak, egy-egy fiatal előadta a Boldogságboltot, majd az irodalom természetéről, feladatairól beszélgettünk. Zárásként mindkét osztályban 3-4 diák felolvasta azon művemet, ami legjobban megérintette őket. Megérdemlik, hogy megnevezzem őket, mint akik részt vettek életemnek ezen határnapján:
XII:A: Orbán Andrea, Márton Boglárka, Tamás Timea, Barabás Krisztina.
IX.A: Siklódi Blanka, Elek Szidónia, Mihály Balázs, Elekes Domokos.
Számomra hatalmas élmény és meglepetés volt, hogy ezek a fiatalok nem csak ismerik a műveimet, de a legnehezebb, legszimbolikusabb írásaimat is milyen könnyen érezték és értették meg. Értékes és érdekes tükröt tartottak elém, aki azt hittem magamról, hogy csak a saját nemzedékemhez vagyok képes szólni. Az általuk választott művek:
3. Edelweiss
4. Fény voltál…
A IX.A. osztályban ezen felül még a tanulók leírták egy-egy papírra, hogy melyik gondolataim hatottak rájuk leginkább, s ezeket felragasztották egy tablóra. A gondolatokból Török Tünde készített videót:
Tisztalelkű, érdeklődő, értelmes, fegyelmezett fiatalokkal találkoztam ezen a napon, akiket modern és ötletes pedagógiai módszerekkel avattak be az írásaimba – kivánhat író ennél többet?
(Igen! Szeretnék visszatérni!)
Ez a nap ihlette Kájoni virágai c. versemet.
Egykor csokorba gyűjtöttél minden szép éneket, megélve az emberszív örömét, s a dicsőséget, mely Istené.
Kezed vetését látom minden dalban, szellemed gyümölcsét az énekhangban, de egy termés sem oly nemes, mint az ifjak tiszta lelke, kik neved alatt érnek és tanulnak.
Mert nem kő vagy bronz őrzi emlékedet, nem is a vaskos lexikonok, nem is szigorú képmásod, hanem minden új nemzedék, mely őrzi és éli még a jót, gondolataiban ott a tiszta és a nemes, s számukra nagybetű a Haza és az Isten.
Ezek a virágok nőnek sírodon, ezek erősítik és őrzik meg hitem.
Kájoni János, az iskola névadója ferences szerzetes volt a XVII. században. Főművében, a Kájoni kódexben összegyűjtötte kora 346, javarészt vallásoszenedarabját.
Hihetetlen érzés lehetett! Örülök, hogy megélted!