Ha visszatekintek a 2023-as évre, úgy érzem, ez az utak éve volt. Tündével több, mint 25 helyszínen keltettük életre írásaimat (természetesen mindkettőnk alkotói életében voltak egymástól független szereplések is ezen felül).
Jól esik visszagondolni ezekre az utakra, sok csodálatos emberrel ismerkedtünk meg, varázslatos helyeken jártunk, élményeket gyűjtöttünk, hogy továbbadhassuk azokat.
A képeket nézve, a beszámolókat olvasva, látva a riportfilmeket, talán úgy tűnik, hogy minden olajozottan működött, minden sikerült, nem merült fel semmilyen probléma (szinte már unalmasan tökéletesnek tűnik minden) – s ennek így is kell lennie, hiszen a siker, amit meghívóink és a résztvevők szeretete jelent, nem írhatja felül semmilyen felmerülő nehézség.
Ma még ezekről szeretnék mesélni: a küldetések mögött álló munkáról, a felmerülő nehézségekről, a korábban nem kommunikált eseményekről, melyek nem csak a feladat teljesítését sodorták veszélybe, de testi épségünket is, arról, hogyan zajlott le, ez az én életemben eddig páratlan küldetés-sorozat.
0. Hajdúszoboszló – az első távoli cél
Dátum: 2022.12.18
Típus: rendezvényen közreműködés
2022 második felében egyre világosabban látszódott, hogy távoli vidékeken is örülnének egy-egy írói eseménynek, s a következő év nagy kihívása lesz, hogy ennek eleget tudunk-e tenni. Három kérdés merült fel:
1. Technikailag megoldható-e egy távoli helyszínen, akár a határokon túl megvalósuló írói esemény?
2. Egy számunkra ismeretlen közegben képesek vagyunk-e olyan eseményt szervezni, amely az adott közösséghez szól?
3. Lehetséges-e a távoli helyszíneket egy körút keretében felkeresni?
Az első kérdés nem csak arra vonatkozott, hogy gondoskodni kell a szálláslehetőségről, de arra is, hogy képesek vagyunk-e egy több, akár 4-5 órás utazás után olyan minőségű eseményt tartani, ami megfelel a résztvevők és a saját elvárásainknak?
A második kérdéssel kapcsolatban arra kell gondolni, hogy korábban olyan helyszíneken jelentünk meg, ahol már ismertek minket, így lehetséges volt, hogy munkásságomnak csak egy-egy szeletével foglalkozzunk, továbbá tudtunk olyan műveket választani, amik az adott településsel foglalkoznak. A kihívást az jelentette, hogy teljes képet adjunk munkásságomról, kiemelten foglalkozzunk egy-egy művel, legyen olyan hiteles és élő írás, ami az adott közösséghez szól – és mindezt 45-55 percben!
Tavalyi utolsó utunk Hajdúszoboszlóra vezetett, a Kórus karácsonyi műsorában működött közre Tünde a verseimmel. Hogy miért sorolom mégis az idei utakhoz? Mert ez volt az első távoli, ismeretlen célpont, ahol írói eseményen vettünk részt. Itt próbáltuk ki azt a gyakorlatot is, hogy ha egy számomra ismeretlen helyszínre érkezünk, a rendezvény előtt (illetve alatt) verset írok az első benyomások alapján, s ezt ajándékul adjuk a minket meghívó közösségnek.
Ennek ellenére talán egyetlen más küldetésünk során sem történt annyi nem kívánt esemény, mint ezen az úton, amelyek már-már kétségessé tették, hogy járható-e ez az út… A legsúlyosabb problémát az okozta, hogy a ködös, esős éjszakában rosszul értelmeztem a GPS jeleit és egy földútra tévedtem, ahol a kocsi beragadt a sárba… Miután feladtuk a próbálkozást, hogy kiszabadítsuk a kocsit, magára hagytuk gyalog vágtunk neki az útnak, hogy visszatérjünk a városba… Szerencsére a barátaink segítettek abban, hogy visszajussunk a szállásunkra és másnak a kocsit is sikerült kiszabadítani, de a nulla fok körüli gyalogtúra visszahatott az egészségünkre is.
Mindennek ellenére ezt az utat, az Apolló 13 c. filmből vett kifejezéssel „szerencsés kudarcnak” minősíthetem, hiszen a műsor jól sikerült, új barátokat szereztünk, több vers is született, és az események ihletet adtak a Régi idők Boldogságboltja c. könyvem A szerelem ára c. meséjéhez.
A következő hónapok a tapasztalatok elemzésével telt…
01. Dabas – az első 2023-ban!
Dátum: 2023.02.27.
Típus: rendezvényen közreműködés
Régi vágyam teljesült, hogy Tündével eljutottunk Dabasra, egy „távoli célpontra” és a Gyóni Géza Irodalmi Kör születésnapján együtt ünnepelhettünk a barátainkkal. Ez volt első idei küldetésünk és minden szempontból sikeres volt, új barátságok születtek és régi barátságok váltak még erősebbé.
02. Kenderes – egy óra, két könyv
Dátum: 2023.03.04.
Típus: könyvbemutató
Nagy izgalommal készültünk Kenderesre, hiszen közel fél év után ez volt az első könyvbemutatónk (igaz, időközben számos egyéb írói eseményen vettünk részt). A könyvbemutató különlegességét az adta, hogy itt korábban nem ismertek minket, ezért olyan forgatókönyvet kellett írnunk, amiben szerepelnek a munkásságomról szóló legfontosabb információk, és két könyvet is bemutatunk: a Boldogságboltot és az Erdélyi útiképeket. Bár a gyakorlatunk szerint minden helyszínre külön forgatókönyvet és műsortervet készítünk, de ezt a sémát: „bemutatás + boldogságbolt + térségi versek gyűjteménye + településről szóló vers” terveztük alkalmazni határon túli körutainkon is. Ezen felül ez volt az első alkalom, hogy Tünde a közönséget is interaktív módon bevonta a könyvbemutatóba.
Mikor elbúcsúztunk, éreztük, hogy egy csodálatos délutánon vagyunk túl, s a tervezett távoli célpontokra való eljutásnak a lehető legtöbb elemét kipróbáltuk.
Nagy várakozással töltött el minket, hogy legközelebbi közös utunk már a határon túlra vezet…
I. határon túli út: Újvidék-Mohol
Az útra készülve számos kérdést kellett még megoldanunk, eddigi utunk közül egyetlen során sem kellett ennyi kockázati tényezőt számba vennünk. Néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül:
- Hogyan navigáljunk? Szerbiában, mivel EU-n kívüli ország, aránytalanul költséges a google-alapú navigáció, ezért papírlapú térképekkel készültünk.
- Hogyan fizessünk a tankolásért? Végül nem váltottunk át forintot szerb pénzre, hanem a könyvek értékesítéséből befolyt összegből tankoltunk.
- Hol és hogyan tankoljunk és együnk?
- Milyen időráfordítással és dokumentumokkal lehet átlépni a határon?
- Protokolláris kérdés, de előre mindig tisztázni kell: a vendéglátóink hogyan nevezik meg településük tágabb környezetét?
- A határon túli távoli célpontoknál előzetesen mindig pontosan tisztáznunk kell, hogy a magyarsághoz való kötődést milyen módon jelenítsük meg…
És vannak olyan tényezők is, amik nem voltak kérdésesek, pl.: egy kis megfázás egy normál nyaralást nem tesz tönkre, de könnyen élvezhetetlenné tenné az előadásunkat, így erre az esetre egy külön kis zsebpatikát kell összeállítani. A ruházatnak nem csak a helyszínhez és az alkalomhoz kell illőnek lennie, de állomásonként karakterisztikusan különbözőnek is, nem szabad, hogy a rólunk szóló sajtótudósítások azt tükrözzék, hogy mindenhol ugyanúgy jelentünk meg.
Az indulás pillanatában azonban az ember már nem gondolkozik a kockázatokon és veszélyeken, csak arra gondol: előttünk az út, a feladatot végre kell hajtanunk és biztonságban hazatérni ezt követően!
03. Újvidék – Megcsináltuk!
Dátum: 2023.03.24
Típus: könyvbemutató
Első határon túli, közös írói eseményünk egy Facebook megosztásból született: mikor a télen hivatalos ügyben Belgrádban jártam, a képek alá odaírta Lennert Géza barátom: hát hozzánk nem jössz? Azonnal válaszoltam neki, hogy örömmel és Géza azonnal meg is szervezte.
Ez az alkalom sok szempontból első volt az életünkben: mint már említettem, ez volt az első közös fellépésünk a határon túl, ez volt az első vajdasági irodalmi eseményünk, s az első, hogy együtt egy színház meghívásának teszünk eleget.
Az első küldetések mindig arról szólnak, hogy lehetséges-e végrehajtani a vállalt feladatot, Újvidék azonban ennél sokkal többet adott: miután megmutatták nekünk a várost, az Újvidéki Színház kistermét a város szellemi elitje töltötte meg, a várakozásaimon felül sajtóvisszhanggal: nem csak a nyomtatott sajtó, de a rádió és a TV is beszámolt az eseményről.
Ha volt az újvidéki időknek tanulsága az elkövetkezőkre, az csak a navigáció fontossága volt: Géza barátom meglátogatását akaratlanul is összekötöttük egy hegyi kirándulással. Utólag sem sikerült beazonosítanom, merre jártunk, de tény, hogy előző nap még pólóban jártuk a várost, de a hegyek között már hófoltokat láttunk…
04: Mohol – az ismeretlen ismerős hely
Dátum: 2023.03.25
Típus: könyvbemutató
Mohol életem egyik fontos helyszíne: a Délvidéken először itt kelt életre egy írásom, több barátom is él itt, s már több verset is írtam a moholiaknak, amiket ők életre is keltettek. Bár először jártam ott, rögtön otthon éreztem magamat. Külön ajándék volt, hogy ellátogattunk a temetőbe, a Tisza-partra és a templomba is, emlékezve elhunyt barátunkra, Berec Antalra és a délvidéki magyarirtás áldozataira.
Érdekesség, hogy itt jött létre az első fizikai emléke egy írói eseményemnek: a Közösségi Házban a híres vendégek falát aláírtuk Tündével.
Hazafelé, a kocsim műszerfalára raktam a rólunk szóló újságcikket, s mikor megkérdezték, hogy milyen ügyben jártunk Szerbiában, csak erre kellett mutatnom, s a határőr mosolyogva tisztelgett.
05: Tiszaörs – amikor költészetté válik a könyv
Dátum: 2023.04.11
Típus: könyvbemutató
Kevés olyan hely van írói működésem során, ahová annyiszor tértem volna vissza, mint Tiszaörsre, írásaimmal és személyesen is többször része voltam a falu ünnepeinek. Ezért csodálatos lehetőség, de egyben kihívás is, amikor újra meghívnak: melyik írásaimat vigyem el, miket mondjak, hogy ne ismételjem magamat, ne legyen a résztvevőknek „Déjà vu”-érzése. Ilyenkor, a meghívókkal történt egyeztetés után előveszem azt a táblázatomat, amiben feljegyzem, hogy az egyes műveimet hol adták elő dokumentáltan, ezek alapján állítom össze a műsortervet.
Tiszaörsön a Költészet napján a Boldogságbolt c. könyvemet mutattam be: különös, de nem páratlan: Beregszászon is ezen a jeles napon állították színpadra ezt a történetet.
Különleges volt ezt a nap: valamennyi, addig Tiszaörsről írt versemet életre keltette Tünde. A sikert ünnepelni azonban nem volt idő, hiszen várt ránk a Partium!
II. határon túli út: Partium
Második határon túli körutunk során 5 települést érintettünk, egy ötnapos út során: nem csak ilyen távoli célpontokat nem kerestünk még fel, de ilyen hosszú ideig tartó útra sem indultunk még. Lélektanilag fontos volt, hogy minden helyszínen, a lehetőségekhez képest, ha nem is kipihenten, de frissen jelenjünk meg, illetve felmerült a kérdés, hogy két ember, öt napra összezárva egy Suzuki első két ülésére, hogyan „viseli el” egymás társaságát? Egy ilyen út során a pihenők 1-2 óránként, amiket összekötöttünk valamilyen kulturális vagy természeti szépség megtekintésével (amiről persze később poszt, vers, videó készül), bár nem elsődleges tevékenységek, mégis ugyanolyan fontossággal bírnak.
Természetesen a tervezés sohasem lehet 100%-os: Tordán szerettük volna megnézni az országgyűlés helyszínét, ahol kimondták a vallásszabadságot, azonban sem előzetes információt nem találtam erről, se a helyszínen semmilyen tájékoztatást (ráadásul a belvárost éppen felújították). Végigjártuk a valószínűsíthető helyszíneket, de nem tudtuk egyértelműen beazonosítani – végül utólag, Tünde egyik „véletlenül” elsütött fotóján ismertük fel az országgyűlés emlékművét!
Nem könnyű kiszámolni azt sem, hogy hány darab értékesíthető könyvet vigyünk magunkkal egy ilyen útra: minden példány előzetes befektetést jelent, ami csökkenti az út költségvetését, minden kötet elvesz a raktérből (a sofőr- és anyósülés kivételével minden köbcenti foglalt alapból egy ilyen hosszú út során), de az sem fordulhat elő, hogy valakinek ne adjunk könyvet, aki vásárolni szeretne, hiszen a helyszínek többségén nem kaphatók. Végül az alábbi képletettel számoltam ki a szállítandó könyvek számát: vettem az addig egy helyszínen eladott legmagasabb számot, ezzel számoltam a helyszínek 2/5-nél, a többi helyszínen meg 50%-os forgalmat tételeztem fel. Ezen belül a Boldogságbolt és a Régi idők Boldogságboltja forgalmi arányait 60:40%-ban határoztam meg.
Ezen az úton alakult ki az autózás közbeni munkamegosztás is: én vezetek és navigálok, miközben Tünde fotókat készít a tájról, és intézi a külső kommunikációt (köszönetnyilvánítás az előző helyszínnek, a következő promóciója, a megtörtént írói események kommunikációja) és segít felkészülni a következő helyszínből.
A partiumi út volt az első, amihez előzetes útvonaltervet készítettünk, percre pontosan meghatározva, hogy mikor hova kell megérkeznünk, hol álljunk meg pihenni, az adott településen belül hol tudunk parkolni és miket nézzünk meg.
Az út megtervezésében sokat segített nekünk Bokor Ildikó és Biriki Máriusz, amit itt is megköszönök nekik!
06: Gyula – hazatértünk
Dátum: 2023.04.27
Típus: könyvbemutató
Gyula városa különleges helyet foglal el a szívemben és alkotói munkásságomban: többször jártam itt, az egyetlen alkotói kör, a Boróka Kulturális Egyesület, aminek hivatalosan is a tagja vagyok, s itt volt az első közös írói eseményem Tündével, még 2021-ben. Bár a partiumi utunk vezérfonala alapvetően a Boldogságbolt c. könyvem bemutatása volt, Gyulán nem ezt, hanem „csak” az Erdélyi útiképek c. hangoskönyvünket mutattuk be.
Gyulán sor került egy érdekes kísérletre: először készítettünk a vendéglátóinknak egy saját dalt, a Boróka-indulót, amit a rendezvény végén el is énekeltünk. A sikeresnek ítélt kísérlet azóta gyakorlattá vált: ha olyan helyszínre megyünk, amit már ismerünk, vagy kellő információval rendelkezünk róla, és ahol a közösség előzetes feltételezés alapján örülne a közös éneklésre, alkotunk nekik egy dalt.
07: Nagyvárad – Festum Varadinum
Dátum: 2023.04.28
Típus: könyvbemutató
Első partiumi írói eseményünk a vártnál is különlegesebbre sikeredett: a vártnál sokkal többen érdeklődtek a rendezvény iránt, egybe kellett nyitni a termeket, ez volt a Festum Varadinum a legnagyobb és legrégebbi nagyváradi magyar közösségi esemény első rendezvénye 2023-ban, s a helyszín, a Kanonoksor a püspökség történelmi épületében, a Bunyitay könyvtár különleges hangulatot kölcsönzött minden kimondott szónak.
08: Köröskisjenő – fiatalok között
Dátum: 2023.04.29
Típus: könyvbemutató
Kőröskisjenőn a református parókia vendégei voltunk, s a fiataloknak tartottunk egy délutáni írói eseményt. Bár formailag egy könyvbemutató volt, de egyben egy rendhagyó irodalomóra is. Közös írói eseményeink közül ez volt az első alkalom, amikor a fiatalokat megkértük, hogy nézegessék a honlapomat és válasszák ki egy-egy írásomat, ami megérintette őket.
Egy írónak, aki már nem az ifjabb nemzedékhez tartozik, különleges élmény átélnie, hogy melyek azok az írásai, melyek a következő generációnak is mondanak valamit, Köröskisjenőn ezt az ajándékot kaptuk meg. Bár percnyi kétség sem volt bennem első fiatalok szóló, Tünde közös írói eseményünk előtt, mégis megerősített minket ez a délután, hogy az ifjúsághoz is tudunk szólni.
Messzebbre jutottunk, mint gondoltuk volna...
09: Kaplony – egy ferences kolostorban
Dátum: 2023.04.30
Típus: könyvbemutató
Kaplonyi könyvbemutatónk egyik legnagyobb különlegessége a helyszín volt: a ferences kolostor templomában mutathattuk be a Boldogságboltot, s az előadást követően a rendházat is bejárhattuk az egyik testvér vezetésével.
10: Nagykároly – az utolsó állomás
Dátum: 2023.04.30
Típus: könyvbemutató
Partiumi utunk utolsó állomása a nagykároiyi Fatimai Szűz Mária templom volt. Hihetetlen volt a szeretet, amivel a plébánia közössége és papja fogadott minket, az őszinte szó és figyelem, amit tőlük kaptunk.
Küldetéseink hosszú sorában ez volt az egyetlen alkalom, amikor egyetlen napra két írói eseményt is besűrítettünk.
III. határon túli út: A nemzeti összetartozás jegyében
Újabb körutunk újabb kihívást jelentett: a Nemzeti Összetartozás Napjára két meghívást is kaptunk: Tiszaörsre és Moholra is. Bár mindkét település a Tisza mentén fekszik, de a közel 300 km-es út és a Schengen-i határátkelés nem mindennapi feladatot jelentett. Szerencsére házigazdáink mindkét településen rugalmasan kezelték az időpontokat, így volt 24 óránk az utazásra és a felkészülésre.
11. Tiszaörs – A Tisza-menti út kezdete…
Dátum: 2023.06.02
Típus: rendezvényen közreműködés
A tiszaörsi ünnepség rendhagyó volt abból a szempontból, hogy mi csak az ünnepi beszéddel és az erre az alkalomra írt versemmel működtünk közre: talán fél kezemen meg tudom számolni, hányszor vállaltam rétori feladatot. Lélekemelő nap volt, hálás vagyok, hogy részese lehettem.
Az éjszakát Schlosser Judit barátomnál és családjánál töltöttük Hódmezővásárhelyen, így felezve meg a távolságot, s megajándékozva magunkat egy kellemes estével régi barátainkkal.
12. Mohol – és végpontja
Dátum: 2023.06.03
Típus: rendezvényen közreműködés
Azt hiszem, egy esemény sikerét igazából hosszú távon lehet lemérni, s a legszebb ajándék, amikor nem csak azt mondják, hogy jól érezték magukat, de vissza is hívnak. Moholra két hónap után tértünk vissza, sok szempontból egyedülálló műsorral: az összetartozás jegyében párhuzamosan keltettük életre az én, és a helyi költő, Berec Antal verseit, témakörök szerint. Plutarkhosz után szabadon: párhuzamos versek szólaltak meg.
S ez volt az első alkalom, hogy a Régi idők Boldogságboltjának egy részlete életre kelt a határon túl.
13. Balatonberény – megmerítkeztünk a boldogság(bolt)ban!
Dátum: 2023.08.18
Típus: műsor
Strandon irodalom? Különleges műfaj, hiszen az emberek pancsolni, napozni, lazulni szeretnének, nem irodalommal foglalkozni… Mindkettőnknek voltak már tapasztalatai ezen a téren, így a jó tapasztalatokat átvéve közösen is belevágtunk egy ilyen eseménybe. Érdekes volt figyelni az embereket: először csak néhányan ültek oda hozzánk, de aztán lassan egyre többen figyeltek ránk: volt, aki közelebb is jött, volt, aki csak távolabbról hallgatott minket.
IV. határon túli út: Erdély
Minden előadókörutunk közül ez az út vezetett a legmesszebb, rejtette magában a legtöbb kockázatot és igényelte a legtöbb előkészületet: mintha az előző három határon túli utunk ennek előkészülete lett volna. Egy évnyi előkészület után hangzott el a szó: indulunk! S olyan sok csoda várt ránk, amit remélni sem mertünk.
A küldetés érdekessége, és egyben a kihívása az volt, hogy a szokásos egyórás programban három könyv bemutatását is belezsúfoltuk: a Boldogságboltét, a Régi idők Boldogságboltjáét és az Erdélyi útiképekét.
14. Nagyenyed – vér és összetartozás
Dátum: 2023.08.31
Típus: Könyvbemutató
Az erdélyi út kiindulópontja Nagyenyed volt, s nem véletlenül: amikor meghirdettük a partiumi utat, Lázár Emőke azonnal meginvitált minket Nagyenyedre is. Amikor egy körutat tervezünk, először mindig számba veszem a lehetséges célpontokat, két kategória szerint: az elsőbe tartoznak azok a célpontok, ahová egyenes formában hívnak minket, a másodikba, ahol ismerik és idézik a műveimet. Ezeket a pontokat egy térképen ábrázolom, felveszem a kapcsolatot az illetékesekkel, s logisztikai szempontok alapján megtervezem magát az utat. A szervezés során az elsődleges célpontokat veszem előre, s a másodlagos célpontokat ezekhez próbálom meg hozzáilleszteni. Erdélyi utunk során az origót nem csak időrendben, de szervezés szempontjából is Nagyenyed jelentette.
Mintha minden megpróbáltatás az odaúton várt volna ránk: Nagyvárad után olyan viharba kerültünk, hogy kénytelenek voltunk megállni, majd Csucsa is alapos fejtörést okozott.
Csucsa… Aki ismer, tudja, hogy elismerve Ady zsenialitását és költő nagyságát, hatását a magyar szellemfejlődésre kritikusan szemlélem, azonban számomra természetes volt, hogy megálljunk és megtekintsük a Boncza-kastélyt és az Ady-emlékszobát. A falu ma már szinte színromán, azonban a tablók magyar szöveget is tartalmaznak, s az intézmény vezetője udvariasan tört magyarsággal igazgatott el minket. Természetes, hogy a kiállítás a román nézőpontot tükrözi és nem a nagy magyar költőt mutatják be, hanem Goga, a román költő barátját. Az ember itt elgondolkozik: Magyarországon sokan, ha egy íróval, költővel kapcsolatban akárcsak bizonyítatlan gyanú merül fel, hogy a fasiszta eszmékkel szimpatizál, rögtön kiiktatnák az irodalmi kánonból és a kollektív emlékezetből, addig Romániában a nyíltan náci és antiszemita Octavian Goga nemzeti költőnek számít. Bevallom, nekem egyik sem szimpatikus: nem hiszek sem az elhallgattatásban, sem a veszélyes eszmék hordozóinak kritikátlan dicsőítésében.
Azonban nem csak ez okozott nekem fejtörést Csucsán: az ortodox templom alacsony szemöldökfája mély benyomást tett rám… Egy pillanatra felmerült, hogy vajon tudjuk-e folytatni így az utat, de a seb ellátása után tovább indultunk, igaz, csökkentett sebességgel és növelt figyelemmel.
Nagyenyed azonban mindenért kárpótolt: csodálatos, nagyszámú érdeklődő, izgalmas beszélgetés, és végül elültettük az összetartozás fáját: erdélyi földbe egy tiszaörsi facsemetét, amit solymári vízzel locsoltunk meg. A második fizikai emléke annak, hogy íróként jártam valahol… A seb begyógyul, de az emlék örök.
15. Gyulafehérvár – szétszórattattunk
Dátum: 2023.09.01
Típus: műsor
Bár ódzkodom a hatásvadász „leg”-ektől, mégsem félek kimondani, hogy erdélyi utunk legmegrendítőbb és talán legfontosabb állomása Gyulafehérvár volt. Miután körbevezettek minket a püspöki palotán, a székesegyházon és a belvároson, az idősek házában adtunk műsort és beszélgettünk. A szórvány világa különös világ: van, ahol életerős közösségekkel találkoztunk, de vannak olyan helyek is, ahol már évek óta nem hallottak magyar szót. És mi ezt vihettük el…
Szentegyháza – a nem várt ajándék
Dátum: 2023.09.03
Típus: műsor
Bár nem tervezett esemény volt, de amikor keresztülmentünk Szentegyházán, megálltunk Tünde régi barátainál, Márton Emőkénél és férjénél, s a beszélgetés közben Tünde életre keltette Csíki lányok c. versemet. Bár nem sorolom a körút hivatalos, sorszámozott állomásai közé, mégis úgy éreztem, meg kell emlékeznem erről is. Remélem, Isten megadja, hogy visszatérjünk!
16. Kovászna – a legtávolabbi pont
Dátum: 2023.09.04
Típus: könyvbemutató
Utunkat egy nem várt esemény színesítette: Kovászna-felé tartva megálltunk a Szent Anna-tónál is, ahol nem várt találkozásban volt részünk: az út szélén egy maci illegette magát. Bár nagyon aranyos volt, de észben tartottuk a jótanácsot: „a medve nem játék!”, így a közelebbi ismeretségtől eltekintettünk. Frissen megszereztük azt a tudást is, hogy Romániában az, hogy számmal jeleznek egy főutat nem okvetlenül utal szilárd útburkolatra…
Kovászna volt utunk legtávolabbi pontja. Közúton még egyikünk sem jutott el ennyire keletre. Különös érzés arra gondolni, hogy majd ezer kilométert tettünk meg és magyar világot találtunk: a legkeletibb székely várost.
Hálásak voltunk vendéglátónknak, és azoknak, akik megtiszteltek minket jelenlétükkel, akik közül ki szeretném emelni Gazda József urat, aki nem csak figyelmével ajándékozott meg minket, de megmutatta felesége, Olosz Ella kiállítását is.
Érdekesség, hogy látogatásomnak itt is kézzelfogható nyoma maradt: a Kovásznáról írt versem kéziratát elkérték és azóta az Ignácz Rózsa emlékszobában őrzik. Tanulság a jövőre: ha megérkezünk egy településre és a helyszínen írok egy verset, amit az esti írói eseményen előadok, mindig olyan lapra írom a mindig magamnál tartott „bíbor füzetben”, aminek a másik oldala még üres, hogy igény alapján ki tudjam vágni és odaajándékozhassam.
17. Kolozsvár – a Mátyás-korabeli falak között
Dátum: 2023.09.05
Típus: könyvbemutató
Kolozsvár méltó megkoronázása volt erdélyi körutunknak, s hatalmas élmény nekem, aki utoljára még a nyolcvanas években járt a városban. Különleges élmény volt a félezeréves falak között életre kelteni a Boldogságboltot, a Szent Mihály-templom árnyékában, s megismerni a nyüzsgő felszín alatti magyar világot.
Minden olajozottan, minden simán működött, de azért, aki Kolozsvárra készül, készüljön fel a dugók és egyirányú utcák átláthatatlan egyvelegére és arra, hogy a parkolóórák nagyon vendégmarasztalók… Az útitervben beütemezett 45 perc helyett csak mintegy 10 perc jutott a városnézésre (egybekötve a plébánia keresésével), ez alapján írtam meg a helyszín berendezése közben a Kolozsvárról szóló versemet.
Keresés közben...
Az erdélyi út hatalmas vállalkozás volt: 2 000 kilométert tettünk meg egy hét alatt, s bár izgalmas eseményeket éltünk át, ha nem is épségben, de hazaértünk. Megcsináltuk! Életem egyik legboldogabb hete volt, s remélem, hogy akikkel találkoztunk, akikhez elvittük a szót, a Szót, az is szép emlékeket őriz rólunk.
18. Solymár – hazai terepen
Dátum: 2023.09.23
Típus: könyvbemutató
Miután bejártuk a déli, keleti és nyugati végeket, szeptemberben a saját falum, Solymár templomában is megtartottuk a Régi idők Boldogságboltjának könyvbemutatóját, s ez volt az első olyan írói esemény, melynek tárgya ez az egyetlen könyv volt.
Az Írás azt mondja, senki sem próféta saját hazájában, (Mt 4,57) – ezt némileg árnyalnám: ha próféta nem is, de írástudó és kiáltó szó lehetünk.
19. Alsópetény, Rózsavilág
Dátum: 2023.09.30
Típus: könyvbemutató
Első Nógrád vármegyei írói eseményünk helyszíne nem véletlenül lett Alsópetény: itt játszódik a Kávémesék: A Möbius-lépcső (Alsópetény) c. írásom, melyet a településmarketingben is felhasználnak, s különleges helyszínt biztosított a Rózsavilág a rendezvénynek. Különös volt látni, hogy egy ilyen, a főutaktól távol eső kis faluban milyen kisvilágot hozott létre a vállalkozószellem, munkát és szellemet adva az embereknek.
Ha lenne ilyen kategória, azt mondanám, a Rózsavilágban volt a legeredetibb színpadképünk.
Érdekes megjegyezni, hogy általában nonprofit (egyházi, kulturális, közösségi) helyszíneken jelenünk meg, ritkábban vállalkozások a házigazdáink. Érdekes tanulság, hogy egy jól működő vállalkozás mennyire másképpen fog hozzá egy írói esemény szervezéséhez, előzetes és utólagos kommunikációjához, milyen közvetlen és közvetett eredményt vár el.
V. határon túli út: Felvidék
Utolsó határon túli küldetésünk a Felvidékre vezetett. Viszonylag egyszerű út volt, két állomással (ahogy Géza barátom mondaná: „Mini-turné”), számomra mégis nagy súllyal bírt, hiszen ezzel vált teljessé a kör: Kárpátalja kivételével minden jelentős magyar közösséget felkerestünk.
20. Komárom – egy megvalósult álom
Dátum: 2023.10.19
Típus: könyvbemutató
Számomra egyértelmű volt, hogy a Felvidéken Komárom lesz a kiindulópont: ide kötött a Jókai Egyesület és Stirber Lajos, a Gaudium Vegyeskar vezetőjének lassan évtizedes barátsága is. Jó volt újra visszatérni a régi barátokhoz, a Csemadok székházban megtartott rendezvényre, ahol a város szellemi elitje fogadott, s külön ajándék volt, hogy Jókai Mór egykori iskolájában, a Református Kollégiumban kaptunk szállást.
Komáromban többszörös volt az ünnep: nem csak első komáromi, felvidéki közös eseményünknek örvendeztünk, de néhány mondat erejéig megemlékeztem arról is, hogy két éve volt az első közös fellépésünk Tündével, s ezen az estén keltették 500. dokumentált alkalommal életre valamely művemet.
Érdekesség, hogy ez volt az első, Tündével közös írói eseményünk, melyről idegen nyelvű, jelen esetben szlovák, tudósítás jelent meg.
21. Dunaszerdahely
Dátum: 2023.10.20
Típus: műsor
Dunaszerdahelyen a Könyvtár szervezésében egy idősotthonban adtunk műsort. Nehéz arról beszélni, hogy mit jelentett látni az idős arcokat, akik hallgatták a műsorunkat és a végén együtt énekeltünk: a dunaszerdahelyi dalomat és a Csitári-hegyek alatt-ot. Itt, ellentétben Gyulafehérvárral, a jelenlévők nagy létszáma miatt, nem nyílt mód beszélgetésre.
Bár az út rövid volt, két nap alatt két helyszínnel, de remélem, még visszatérhetünk a Felvidékre.
22. Szarka Hajnalka kiállításmegnyitó
Dátum: 2023.11.07
Típus: rendezvényen közreműködés
Szarka Hajnalka kiállításmegnyitója volt az első közös kiállításmegnyitónk Tündével: a festőnő képeihez írt verseimet keltette életre. Bár már korábban is írtam festők műveihez verseket (pl. Szőnyi István, Fejér László, Ungváriné Spiegel Julianna), s volt, hogy egy irodalmi tárlatvezetésen, megnyitón életre is keltették, de olyan, hogy mindezt Tünde tegye meg, közönség előtt, ünnepi rendezvényen, még nem.
23. Hajnal Imre posztumusz könyvbemutatója
Dátum: 2023.11.11
Típus: rendezvényen közreműködés
Egy író mindig örül, ha egy-egy írása életre kel valahol, s az már a boldogság egy fajtája, ha ő is ott lehet, azonban nem volt felhőtlen az örömöm ezen a napon Tiszaörsön. Hajnal Imre 2021 óta volt a barátom és az alkotótársam, utolsó ajándéka volt, hogy legújabb könyvébe az én fotóim is belekerültek, azonban nyáron itt hagyta a földi világot, így ezen könyvének bemutatóját már nem élte meg. Imre fia, Zsolt megkért Tündét és engem, hogy vegyünk részt a poszthumusz könyvbemutatón. A kapott időkeretet egybeolvasztottuk: én Imre munkásságát méltattam, Tünde az Imréről szóló verseimet és Imre egyik írását keltette életre.
Külön ajándék volt, hogy a tiszaörsi Asszonykórus az én dalommal emelte az ünnep fényét: nem először, de első alkalommal hallottam.
24. Kunhegyes - …és a dal életre kel
Dátum: 2023.11.25
Típus: könyvbemutató
Valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy a 24. írói esemény egy éven belül nem sok újdonságot tartogat – Kunhegyes bizonyítja, hogy ez nem így van!
Bár ez volt az első közös írói eseményünk, azonban Tünde ebben a városban otthon érezheti magát, de az én írói pályafutásomban is fontos mérföldkő: 2022. március 16-án itt volt az első online írói eseményem: Tünde az általános iskolásoknak levítette a Petőfi Kolozsvárott c. darabomat, majd pár percre én is bejelentkeztem és üdvözöltem a tanulókat. Ilyen előzmények után természetes volt, hogy a szokásosnál gazdagabb műsorral, hosszabb műsoridővel készültünk, hiszen tudtuk, hogy a Református Nőszövetség tagjai értékelni fogják: 7 művet keltettünk életre, több olyat, amit még nem hallhatott a közönség.
Mindezen túl egy elsőség is kapcsolódott ehhez a naphoz: Tünde először énekelt szólóban egy írói eseményemen. A dal a Vágyak báljában szereplő ének volt, melyhez Tünde szerzett saját dallamot.
25. Dabas
Dátum: 2023.11.27
Típus: könyvbemutató
Furcsa játéka a sorsnak, hogy napra pontosan 9 hónap után tértünk vissza Dabasra, az első könyvbemutatónkra. Dabasra sajátos helyzete miatt különleges műsorral készültünk: a Gyóni Géza Irodalmi körrel hosszú évekre visszamenő alkotói kapcsolatban állok, s egyszer már bemutattam is a Boldogságboltot (a novellát és nem a könyvet), ezért Tündével úgy döntöttünk, hogy itt a Solymári-modell szerint a Régi idők Boldogságboltját helyezzük a középpontba, azonban A vágyak bálját itt is életre keltettük.
Bár Dabas a határon belüli „közeli célpont” volt, de az időjárás kockázatossá tette az utat: B tervet dolgoztunk ki arra az esetre, ha leesne a hó, vagy az ónos eső, de végül Isten megsegített minket, s egy kiadós esőn kívül semmit nem kaptunk a nyakunba.
26. Kalocsa – először egy hotelben, először 80 év után…
Dátum: 2023.12.16.
Típus: könyvbemutató
Az utolsó 2023-as írói eseményünk egy újabb kísérlet volt: az első alkalommal tartottunk könyvbemutatót egy hotelben. A hely neve: Pilvax Hotel Kalocsa, már önmagában is garancia volt a minőségre és arra szellemi szintre, aminek meg kellett felelnünk. A hely méltó a nevéhez: egy XIX. századi épület, modern szállodává alakítva, mely rendszeresen tart kulturális programokat.
Kalocsára készülve, Tünde felhívta a figyelmemet Petőfi egyetlen sírversére, mely Kalocsához kapcsolódik: így megérkezésünk után az első feladatunk az volt, hogy a temetőben megkeressük a sírt, s este már ebből merítve tudtuk életre kelteni az erről szóló teamesét.
A kalocsai esemény azonban családom történetében is mérföldkő lett: nyolc évtized után először kelt életre Nagymamán, Rozványi Györgyné, született nemes Mihályi Erzsébet meséje, A mennyei kis szánkó. Különös játéka a sorsnak, hogy nem messze a kalocsai börtöntől, ahol Nagymamám raboskodott az ötvenes években.
Ha visszanézek idei küldetéseinkre, úgy érzem, a legszebb álmaim teljesültek: messzebb jutottunk el, több helyre, mint valaha is képzeltem volna: a négy égtáj magyarjaihoz jutottunk el. S mit hoz majd 2024? Jó lenne mindenhová visszajutni, ahol idén voltunk, jó lenne még messzebb jutni, eljutni a Csángóföldre vagy az Őrvidékre (Lajtabánság) is – azonban, ha az Úr úgy döntene, hogy jövőre már nem kelhetünk újabb utakra, akkor is úgy érzem, hogy ez az év egy életre szóló élmény volt, olyan, Amire életem végéig büszke lehetek.
Adassék nagyobb dicsőség Istennek!
Végigolvasni sem volt rövid, azonban nagyon jó volt ezt a tartalmas programsorozatot újraélni!