Rajtad áll, hogy rajtatok áll. Légy ura sorsodnak, ne pedig szolgája. Légy merész álmaidban, de mindig tudj örülni, annak, amid van. Nem...

Állok faladnál Fehérvár, mit neveznek Belgrádnak is. Hősi múlt s lakótelepek múltja s jelenje keveredik. Egykor itt harcolt Hunyadi,...

Brassó, te hegyek övezte város, az űzött király, hagyta reád címered, s a sorsod. Testvérharc űzte boldog Salamont[1], Szent László elől...

A Kereszt függőleges: mert Isten az emberhez száll alá, s az ember, e hús-nyomoronc, Istenre szomjazik. A Kereszt vízszintes, mert mindez...

Szerelmed még szívemben ég múlt emlék örökké. Gyűlölöm, hogy szerettelek, lépted üteme lett szimfóniám, hogy szerelmed formált azzá, ki...

Erdélyi és Partiumi verseim gyűjteménye az elmúlt 20 évből. Vannak közöttük közismertek, de vannak eddig publikálatlanok is, remélem,...

Andinak, aki egyszer megkérdezte, mit jelent nekem a haza és azoknak, akiknek Trianon egyszerre történelem és élő seb Siratunk valamit,...

A kárpátaljai magyar fiataloknak és A.-nak, aki egyszer azt kérdezte van-e jövője a hazának és a hazaszeretetnek Mi, magyarok, arra...

Siratok valamit, ami sohasem volt enyém: mikor születtem, csak mesékből ismertem, hogy egykor volt egy ország, kerek és egész – a hazám....

Ahogy a múltkor írtam, Tapolca bővelkedik érdekes és művészi köztéri szobrokban. Ezek közül az egyik, Marton László alkotása, a Négy évszak művészi gazdagsága alapján versírásra ihletett. Talán nem véletlen Marton László (1925-2008) e szimbolikus szobra pont szülővárosában, Tapolcán áll… Négy arc néz négy égtáj felé, forog velük az örök időkerék, négy évszakban élet-teljesség életre kel itt a kő és a fém. Négy évszak, négy érzés, négy női alak: ősz és a tél, s a tavaszra vir

Jól tudták az egykor éltek, templomban Istent érint a lélek, tornyának el kell érnie a mennyet, ezért rakott egymásra sok követ, hívő...

Üres a sír már, csak angyal ül kövén, a kertben Jézus sétál, az élet csendje mindent átitat. Csak az őrök remegnek, a tanítványok még...

Rettegés angyala száll a világ felett, sófárként[1] szólnak szám-harsonák: ennyi a beteg, s közülük ennyi halt meg számok börtönébe zárva...

Néha rácsodálkozom, mily bölcs a nép, melyből származom: Gyümölcsoltónak nevezik e napot, mikor az angyal jó hírt hozott, hogy gyermek...

Erdélyi útiképek IV. Vágytalak látni, Erdély, mint ki titkos randevúra kész, valahányszor megállt a vonat, szívem egyre jobban dobbant…...

Mezőkövesdi Takács István emlékére köszönettel Laczkó Pető Mihály úrnak, aki megmutatta nekem ezt a csodát Egy önarckép, az arcon vad...

Tudjuk-e Gyula utcáit járni, Jézust követve, s látni e várost, mint kőből épült Biblia Pauperumot[1]? Egy templom – Názáret Egy könyvtár...

A „voltból” jövőt formál a csend.

Szemerkélő esőben foszlanak álmaid, társaid, kikben bíztál, nem jönnek el, szavadra úgy érzed, senki sem figyel, én mégis azt mondom: Ne...

Palota ablakában csillan a lagúna, barokk farsangról mesél, melyben örvénylett a szennyes és a szent. Egykor egy földrész vándorolt ide...