Hagyd, hogy a vének elmeséljék, hogy minden erdőnek titka van, hogy minden fa olyan, mint a szerelem, hagyni kell, hogy szabadon nőjön,...

Kőlapra krónikát róni, kőnémán múltat olvasni: ki milyen névvel élt, s mely jel alatt keresi a békét. A felszínen futkos a jelen, a múlt...

2014-ben a beregszászi Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán voltam bizottsági tag, s a hivatalos munka mellett széljegyzetként...

Ez a mi sorsunk: nem a kesergés, hanem az újjáépítés. Szép jelkép, hogy a vár újjáépítéséhez a téglákat Mohácsról szállítják: a...

Regécen töltötte az ifjú II. Rákóczi Ferenc a gyermekkorát, erre emlékeztet a polgármesteri hivatal udvarán Zrínyi Ilona szobra. A szobor...

Barátomnak, Orovec Valériának Ne hidd azt, hogy a várost látod, annak legfeljebb felét; mert e név: „Esztergom” valójában két várost...

Wangel Imre atya pappá szentelésének évfordulójára, Kunadacs A pap, kit arra rendelt Isten, hogy a múló időben őrizze nekünk mindazt, mi...

Ne mondd soha, hogy „szeretlek”, csak, ha örökre szól; Könnyelműen kiejtve a legszörnyűbb káromlás, hisz e szó Isten legszentebb neve. E...

Nem csak a könyveknek, a verseknek is meg van a maguk története. Ez a vers unokahúgom, Rozványi Beáta egyik fényképére íródott, s azt...

Fukar a szavakkal az Írás, mikor Téged említ, ki apaként az Atya helyettese voltál, Jézusnak, ki gyermekként érkezett közénk. Csak annyit...

(A kép a solymári kegytemplomban készült, 2019 Nagyszombatján) Csend van, nem történik semmi sem, a Messiás sírjában pihen, az apostolok...

Barátomnak, Orovec Valériának és a moliaknak Örömben s bánatban, ünnepben s köznapban egyek vagyunk. Böjttől Húsvétig, virágtól szedésig,...

A történelem ítélőszéke beidézte a nagy nőcsábászokat, beteg kor, beteg értéke szerint eldöntse, az elsőség melyet illeti. Az első volt a...

Csudát terem az éjszaka, tarka kavalkádot, más arcot vesz minden ember, mint mit nappal visel. Megjelenik a tanár úr, nebuló képében, és...

Felvidék, fájó emlék, eső, köd, térkép nem jelölte utak, egy Kárpátia-dal: „Ködbe burkolózott a felvidéki táj…” Felvidék, fájó emlék,...

Majd három évtized után, visszatérek Hozzád, Czestohowai Szűzanyám. A táj sokat változott, mások a városok, az utak, de a vándorló...

Vadul ágaskodó sziklák, regényes várak, meseszép kastélyok, erdők hegyek, középen kis patak, s a víz felett, lebegőben állva, az ojcówiak...

Van két nép, lengyel és magyar, sorsuk ellentétes, az év, mi egyiknek ünnepet, másiknak gyászt hozott, ki egyiknek barát, másiknak...

Nekünk magyaroknak nem csak a mesében van egy boldog hercegünk: Batthyány-Strattmann László. Mai versem róla szól. Nekünk nem csupán...

A Templomban egykor nagyszakállú papok, díszes öltözékben mutattak be áldozatot, egészen elégőt. A Templom leromboltatott, s nincs már...