Rozványi Dávid

Erdélyi útiképek III.2 Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó...

Erdélyi útiképek III.1 Járom utcáid Lugos, keresve a múltat, mi ideköt… Egy városháza, templom, olyan, mint ezernyi más. Idegen hangok,...

Erdélyi útiképek Álmokat fojtó eső esik Szatmárnémetin, szemüvegem lassan bepárásodik. Megtörlöm, rám Petőfi szobra néz. Egykor álmodott...

Meztelen férfi bíborkalapban, - hisz ő az Egyház hercege -, ölében aranyleplen koponya. Meztelen, hisz a halál egyszer úgyis kifosztja,...

Erdélyi útiképek II.2 Isten háza a vad patak felett, Isten otthona szilárdan áll, ki benne hisz, annak erős vár. Isten háza vad sorsok...

Erdélyi útiképek II.1 Sepsiszentgyörgy, kerestem arcodat, mint egy sosem látott asszonyét, kiről csak hallottam, de nem láttam sosem....

Barátomnak, Orovec Valériának Nem voltak hősök és nem voltak szentek, de átgázolt rajtuk a történelem, ők halni voltak készek, s tették,...

Szepesnek vára, Tátra koronája, idők méltósága uralkodik a Szepesség felett. Uralkodik, de nem ereje által, az ágyúcső csak díszlet,...

Fehérre és feketére festették[1] ez ősi város a mesék, pedig a málló vakolat alatt ezernyi színt őriznek a falak. Alapot vetett a „ius...

A négy hős emlékére , akik mentés közben életüket vesztették a Hernád-áttörésben 2015. július 17-én. Életmadár száll az égen halálszép...

Kicsiny templom Poprádon, elmegy mellette, kit hegyre húz szíve. Építették egykor derék cipszerek, megfestve benne a kerek világ: Úr...

Kicsiny ház a templom és községház között, somogyi dombokra kapaszkodnak házak, ahogy a mező virágot terem, ki ide betér, átjárja a béke...

Felvidéken kis üzlet, fojtogató szuvenír-özön, ezernyi faragott, s öntött giccses ajándéktárgy között, egy aprócska zacskó: Stefan az...

Tűz ég nyári éjszakán, a legény és a lány eggyé válik táncban, vöröslő lánglobogásban. Bőr simul bőrhöz szenvedélyben, eggyé válnak a...

A Dunajec zajgó vize felett, hatalmas a csendnek Istene. Vastag falak őrzik a csendet: egy templom, négy szoba, egy a munkára, egy az...

A grófnő a szalon ablakában ül, szépítkezik, a tükörbe s a várudvarra néz. Minden békés, mit csak lát szeme, csak kintről hallatszanak...

Huszonnégy ember áll az esőben. A városból mentem hazafelé, lelkemet még nyomta, munka, tervek garmadája, esett az eső, mentem hazafelé....

Két vár, Czorsztyn és Nedec, két testvérpár építette, mint mondják régi regék, kik egymással nem lelték a békét, de egymáshoz kötötte...

Egy hegy a Csorba-tó felett, drótkötélen szállunk felé, mint modern elragadtatás. A csúcsra ezernyi ember vándorol, mintha ez lenne szent...

Mikor kamaszként jártam erre, kemény télben, szürke kommunista időkben, még világvégi kis völgy volt, krisztus-hű gorálok lakta kis falu....