Rozványi Dávid

Ahogy Mocsolya felől közeledve megpillantottuk a falut, meg kellett állnunk a határban, hogy megcsodáljuk a települést: ha van olyan hely, amelyre illik, hogy Isten a tenyerén hordozza, akkor erre mindenképpen - úgy fogják közre a hegyek a Mázsapatak völgyében Szilágysámsont. Hogy a helyeik is úgy érzik-e, hogy Isten a tenyerén hordozza őket? Nem tudni, de azt igen, hogy ebben a hegyek övezte faluban nem csak szőlő, de a legendák is dúsan termettek. A legősibb legenda a Pogán

Sarmaság igazi kincsei azonban nem szerepelnek az útikönyvekben. Elsőként mindenképpen a Bányavirág Nyugdíjas Egyesület - Sármaságot említhetném, ami hű bizonyítéka a helyi magyar közösség életerejének. Másodikként a Líceumot említhetnénk, ami igazi oktatási központ, teljes oktatási folyamatot és jövőképet kínál magyar nyelven a fiataloknak, s külön említeném meg a Líceum könyvtárát, ami valódi kulturális találkozóhely: szívesen térnek ide be nem csak a tanulók, de felnőttek

Sarmaság történetét a „kemény” szóval lehetne leírni. Az eredeti település egykor máshol feküdt, de a tatárjárás idején a lakosság a Töklen erdőbe menekült, s a vész elmúltával alapította meg a jelenlegi helyén a települést. A település egykori urai közül érdemes megemlíteni a Báthoriakat, a Sarmasághyakat, majd a Kemény családot. S kemény munkával bányászták itt az 1920-as évektől a barnaszenet, s a kemény munka kemény embereket termett. Keményt de ügyeseket is: a bányászokn

Egy férfi szobra a templom alatt kérdőn áll: mi volt ő, s mivé lett az ország, aminek hasznára lenni próbált? Egy bognár fia, egyszerű jobbágy, kiből lett az egyház hercege, de Szent Péter székének alig érinthette karfáját. Szent Domonkos rendjének tagja, egy prédikáló kolduló barát, ki élete végén még maga sem tudta számba venni vagyonát. Krisztus szolgája, béke hirdetője, ki a harcra tette fel életét, hogy hazája újra szabad legyen, a pogányt messze űzve el. Építő v

Láttam itten azt a világot, mely Telekit, Petőfit, és Júliát látott, melyben pillanatra megállt az idő: Petőfi nem futotta sorsát,...

A festő, ki egy depressziós korban képviselte az impressziót, fakult korba színeket kevert s pusztuló világba életet. Ecsetvonásaiba...

Szívemben Nagybányát mindig úgy képzeltem, mint festmények festette várost, nem bírtam másnak gondolni, mint milyennek látták a piktorok:...

Úr őrizze Koltó magyar népét!

Fehér Imolának és Szénás Zalánnak

Egy ének, amely második nagykárolyi utunkon életre kelt

Nagykárolyban otthont lel a lélek...

Azt mondták nálunk a régiek, mikor vész jön, meglátogat az Isten - ha ez igaz, az Úr sokszor jött erre el. Keresem arcodat, Uram, a...

Különös hangot susog a szél, szelíd dombok és az ősi templom között. Kiértem belőle Jób érsek[1] nevét, s szellemem idézi a bibliai...

Félve jöttem elibéd, Uram, templomodba, László[1] városába. Házad kapuját oly sokszor kerültem, mert tudtam, bent arcodat meglelem, ha...

Csonkult sorsot őriz az a torony, a város szívében, hol Arany született[1], s a kemény Tisza[2] őrzött hazát és hitet. Csonkult álmokat...