Rozványi Dávid

Kicsiny dombon királynőként áll a templom, Isten nagyságát hirdeti s a szorgos ősök hitét.

Angyal ígért gyermeket, a titkot Asszony őrizte

Sejtetik nem ismert regéit az ősidőknek, különös fénybe vonva a vidéket

A titok, mit nem értek, melyre válasz itt a földön nincs is, egyetlen szó: Remény az enyém és a Tiéd.

Királylány fekete éjben, gyertyátlan adventet igéz

Nappal jó gazda, este csendes szavakkal Új világot vágyva hirdető

...megérzem, hogy része vagyok a nagy egésznek, a teljességnek

Amihez a fény kevés, meglátja szemed - Lennert Géza barátomnak

Vén eperfa őrzi az ősi falakat...

Van egy titok, melyből ezernyi másik titok ered...

Sok tízezren várunk egy embert, utakat, tereket töltve...

E két folyó együtt a hazám, a büszke Pannónia s a szabad Hunnia

ki tudja? Talán a napról álmodik...

Kis legény, a kedve kerek, víztiszta a nevetése, békakirály a meséje, mosolya a napnak fénye. Rajzában a kerek világ, elröppen, mint...

Feketére festi a nyarat az idő, a fák strázsálnak éveket, a fénybe élénkülnek a házfalak, s minden fölött Isten otthona. Füzérradványnak...

"...én beléjük otthont álmodok"

A solymári kegytemplom felszentelésének 200. évfordulójára

"melletted ruhában vagyok meztelen"

Karácsonyt vesztett már a tél, a hideg oly reménytelen, böjtöt ígér a kalendárium, halál-temető vetést. De ugye tudod, hogy minden este...

Vedd a kezedbe életed, legyen saját a lelked, s mi másnak, értéktelen vacak, legyen a kezedben arany.