Velence, mint öreg hölgy, arcát vakolat-smink fedi, felidézi régi napjait, mikor világ hódolt lábai előtt. Szemében fény csillan...

Ígérkezik a tél, letette névjegyét, jégvirággal kurizál, dérrel falevelet cifráz, köd ködmönt vállára terít, hólatyak a kölnije s a havas...

Erdélyi útiképek III.5 Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen. Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a...

Kitelepített német nemzetiségű kisfiú Déli pályaudvar, léptelen lépcsők, üres vonatok, kit várnék, nem érkezik, kit kísérnék, nem erre...

Az ember [1] várat épített szerelmének, tégla-mindenséget feleségének. Nem rajzolt papírra terveket [2] , szíve sugallatára illesztett...

Erdélyi útiképek III.4. Ezen a földön a falu népe épített templomot, s falat köré. A király messze, az ezerarcú vész közel, nem volt...

Csillagfényes, téli éjen elindultam ifjú szívvel. Jéggyémántok útszegélyen, Istenvárás lélek-mélyen. Nem volt akkor se térképem, se GPS a...

Úgy jöttél el egykor észrevétlen, ahogy ébredezik a kamaszszerelem: nem várjuk, nem sejtjük, nem is hisszük talán, hogy létezik... Mégis...

Új fagyok jönnek, kihűlnek a lelkek, fojtogatnak fekete fellegek, a világ színe elveszett, fojtogató szürke lett, fogynak az év napjai,...

A halál útján Isten csalogánya voltam, és mindig az életet daloltam, s bár farkasként lesett az elmúlás, most jó barátként gondolok reá....

E föld kislányként ismerte Édesanyám, nekem őt őrzik a házak és utcák. Az iskola, melynek kapuját félve lépte át, s a templom, majd...

Szépség, rózsák, szegények, mily sokan viselik neved! De aranyozott szobraid felett, látjuk-e, ki voltál, az embert? A kislányt, ki...

Nagyon nehéz olyan verset írni, amihez nem kapcsolódik személyes élmény – ilyen az I. Világháború is. Nem voltam ott, az őseim, akik...

Erdélyi útiképek III.3 Kapaszkodunk felfelé, végtelen szerpentin, ritkuló erdő, csupasz hegyoldalak, bárányok legelnek a meredeken,...

„Kik vagyunk mi? Régi urak, szabad parasztok, lélekben nemesbült polgárok, Istent szolgáló papok, férfierővel küzdő asszonyok,...

Erdélyi útiképek III.2 Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó...

Erdélyi útiképek III.1 Járom utcáid Lugos, keresve a múltat, mi ideköt… Egy városháza, templom, olyan, mint ezernyi más. Idegen hangok,...

Erdélyi útiképek Álmokat fojtó eső esik Szatmárnémetin, szemüvegem lassan bepárásodik. Megtörlöm, rám Petőfi szobra néz. Egykor álmodott...

Meztelen férfi bíborkalapban, - hisz ő az Egyház hercege -, ölében aranyleplen koponya. Meztelen, hisz a halál egyszer úgyis kifosztja,...

Erdélyi útiképek II.2 Isten háza a vad patak felett, Isten otthona szilárdan áll, ki benne hisz, annak erős vár. Isten háza vad sorsok...