Üres a sír már, csak angyal ül kövén, a kertben Jézus sétál, az élet csendje mindent átitat. Csak az őrök remegnek, a tanítványok még...

Rettegés angyala száll a világ felett, sófárként[1] szólnak szám-harsonák: ennyi a beteg, s közülük ennyi halt meg számok börtönébe zárva...

Néha rácsodálkozom, mily bölcs a nép, melyből származom: Gyümölcsoltónak nevezik e napot, mikor az angyal jó hírt hozott, hogy gyermek...

Erdélyi útiképek IV. Vágytalak látni, Erdély, mint ki titkos randevúra kész, valahányszor megállt a vonat, szívem egyre jobban dobbant…...

Mezőkövesdi Takács István emlékére köszönettel Laczkó Pető Mihály úrnak, aki megmutatta nekem ezt a csodát Egy önarckép, az arcon vad...

Tudjuk-e Gyula utcáit járni, Jézust követve, s látni e várost, mint kőből épült Biblia Pauperumot[1]? Egy templom – Názáret Egy könyvtár...

A „voltból” jövőt formál a csend.

Szemerkélő esőben foszlanak álmaid, társaid, kikben bíztál, nem jönnek el, szavadra úgy érzed, senki sem figyel, én mégis azt mondom: Ne...

Palota ablakában csillan a lagúna, barokk farsangról mesél, melyben örvénylett a szennyes és a szent. Egykor egy földrész vándorolt ide...

Velence, mint öreg hölgy, arcát vakolat-smink fedi, felidézi régi napjait, mikor világ hódolt lábai előtt. Szemében fény csillan...

Ígérkezik a tél, letette névjegyét, jégvirággal kurizál, dérrel falevelet cifráz, köd ködmönt vállára terít, hólatyak a kölnije s a havas...

Erdélyi útiképek III.5 Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen. Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a...

Kitelepített német nemzetiségű kisfiú Déli pályaudvar, léptelen lépcsők, üres vonatok, kit várnék, nem érkezik, kit kísérnék, nem erre...

Az ember [1] várat épített szerelmének, tégla-mindenséget feleségének. Nem rajzolt papírra terveket [2] , szíve sugallatára illesztett...

Erdélyi útiképek III.4. Ezen a földön a falu népe épített templomot, s falat köré. A király messze, az ezerarcú vész közel, nem volt...

Csillagfényes, téli éjen elindultam ifjú szívvel. Jéggyémántok útszegélyen, Istenvárás lélek-mélyen. Nem volt akkor se térképem, se GPS a...

Úgy jöttél el egykor észrevétlen, ahogy ébredezik a kamaszszerelem: nem várjuk, nem sejtjük, nem is hisszük talán, hogy létezik... Mégis...

Új fagyok jönnek, kihűlnek a lelkek, fojtogatnak fekete fellegek, a világ színe elveszett, fojtogató szürke lett, fogynak az év napjai,...

A halál útján Isten csalogánya voltam, és mindig az életet daloltam, s bár farkasként lesett az elmúlás, most jó barátként gondolok reá....

E föld kislányként ismerte Édesanyám, nekem őt őrzik a házak és utcák. Az iskola, melynek kapuját félve lépte át, s a templom, majd...