Bartha Mária Zsuzsannának

Fehér Imolának és Szénás Zalánnak

Egy ének, amely második nagykárolyi utunkon életre kelt

A búzaszentelés a vetések megáldásának szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végzett. A búzaszentelés...

Mondd, mi a szerelem, mely nem múlik sosem, melyet nem tör meg sem idő, sem élet? Felfedezni új világokat, mindig új utakra kelni, ezer...

Néha a hétköznapok terhe, kőként nyomja lelkemet: erőm nincs csak akarat, hogy vállaljam a sorsomat. A boldogság elszáll, mint a harmat,...

Lennert Gézának, Erzsébetnek és Viszinger Elemérnek Futak múltját titokzatos holtak őrzik, egy elhagyott templom körül, letisztult neogót...

Lány, nő, asszony, három szó amely akár szinonimaként is felfogható. A lányban ott az élet ígérete, a nő már átlépett annak kapuján, az...

Barátomnak, Schlosser Juditnak – aki 2024-ben az első igazi tavaszi napon (és ez nem áprilisi tréfa!) meg mert mártózni a Tiszában...

Szeretnélek, Szabadka áldani, mint tette egykor Kosztolányi...

„Mily szépek a te sátraid Jákob, hajlékaid Izrael!”[1] Mily szép a hit, mely templomot emel, s hiába üresíti ki a falakat az eltorzult...

Ha tudnálak várni és szeretni, ahogy Te tudsz várni és szeretni, kezed lehetnék, s Te éltető szívem.

Minden napnak megadtad, Uram, a külön hangot, mely hirdet Téged, és újra meg újra Rád emlékeztet: Virágvasárnap barkaágak susogása,...

Mint mikor arra jársz, hol egykor vesztett szerelmed ölelt, olyan a templom Nagypénteken, keresztút után, szertartásra várva. Az oltár...

Mily egyszerű volt az élet, Hellasz földjén, mielőtt megkezdődött a történelem! Az istenek az Olimposz hegyén; a földfelszínen az...

Hópalástjában Tél Király, csatára készül a tavasszal, de a Tavasz Úrnő böjti szelekkel nagy harcban lassan megdönti uralmát: az Élet és a...

Ezen az esős márciusi napon, polgárrá vált az alattvaló, nemzetté a nép...

Nagydorogon a rendhagyó irodalomóra keretében egy különleges kísérletet végeztünk: a Széchényi Sándor Általános Iskola 7-es diákjaival...

Nagydorog, Olyan vagy nekem mint a kehely Isten kezében mit a romlás évében[1] formált az idők mestere: jót és rosszat túlcsorduló...

A templomot vihar rázta meg[1], teteje beázik, harangja csendes, nem hirdeti az életet, halottra nem emlékezik, s az ünnep hírét sem...