top of page

Látogatóim száma

Szerző képeRozványi Dávid

A költő és a küldött - 8. fejezet: 1805, az új típusú uralkodó

Frissítve: 2019. nov. 22.

Melyben a Római Birodalomra kiteszik a „megszűnt” táblát és levédetik a „világháború” kifejezést




Újra a templomban voltak, Ambrus egykori templomában, amelyet azonban már alig lehetett felismerni: nagyobb és díszesebb volt, mint egykor az imperátor palotája. A templomban nem voltak hívek, csak egy köpcös alak a kíséretével. Az alakon látszódott, hogy katonaember, aki nem sokra becsüli se a templom szentségét, se az építőművészet alkotásait, most mégis magával ragadta a hely szelleme. Időnként kérdezett valamit a mellette álló paptól, aki készséggel neki.

- Látja ezt az embert? Az egyik kedvenc alkotásom – mutatta be az ismeretlent a küldött. – Ismerem önt, egész életében két dologban hitt: az egyházában és a hazájában. Az előbb megmutattam, mit csináltunk az egyházával, most bemutatom azt az embert, aki megszünteti a Római Birodalmat.

- Hát még áll a Birodalom? Majd kétezer évvel azután, hogy a barbárok elözönlötték és feldúlták városait.

- Igen, a Birodalom még mindig áll, de ez az utolsó éve[1]. Már nem a légiók ereje tartja fenn, hanem az eszme ereje, hogy a földrész minden államának közös a sorsa. Még ma is van uralkodó, aki egy távoli provinciában székel, hatalma nem terjed túl tartományain, de még mindig viseli a címet és valahol a lelkek mélyén él a Római Birodalom.

- És mit fog tenni ez az ember, a kedvence?

- Semmi különöset, csak egy tollvonással, jogutód nélkül megszüntetni az imperátori címet, hogy saját uralma alatt egyesítse a földrészt. Háborúk mindig is voltak és mindig is lesznek, de ez az ember új dimenziót teremt: a Pireneusoktól Moszkváig fog terjedni a hatalma.

- Moszkva? Az hol van?

- Az ön idejében még nem létezett, talán úgy tudnám elmagyarázni, hogy a szkíták földjének egyik városa, ami Róma és Bizánc bukása után felvette a Harmadik Róma nevet. Nos, lesz egy pillanat, amikor ez az ember nagyobb területet fog a kezében tartani, mint az egykori Római Birodalom, minden népet leigáz. Alkottam is erre egy új kifejezést: „világháború”, a levédetése folyamatban van, de sajnos a hivatalok malmai lassan őrölnek, így csak a következő évszázadban fogjuk alkalmazni.

- Van még olyan ügy, amit az ördög se tud gyorsan elintézni? – mosolyodott el akaratlanul is Ambrus.

- Kérem, hagyjuk a minősítéseket. Az „ördög” szónak olyan rossz csengése van. De a kérdésére válaszolva: valóban, a bürokrácia felett még Lucifernek sincs hatalma. Most azonban térjünk vissza a kérdésünkhöz, a mi kis párbajunkra: látta, hogy mivé lesz az Egyháza, hogy mit teszünk vele és a hazájával és mégis azt mondja: érdemes? Egy olyan világ születésének a szemtanúja, ahol a hit és a hazaszeretet már semmit sem jelent, ha kimondják, akkor is csak üres szólamok lesznek. Még mindig nem adja fel?

- Hiszek… - válaszolta a püspök, de már nem tudott indokot tenni hite mögé.

- Akkor engedje meg, hogy még egy tényről tájékoztassam – mosolyodott el cinikusan a küldött. – Emlékszik, amikor találkoztunk, akkor épp a templomát védte az imperátortól?

- Természetesen – Ambrus érezte, hogy a másik egy utolsó, végzetes ütésre készül.

- Nézze meg most a templomot! Nagyobb és szebb, mint bármi, amit az életében látott, de még nincs készen. Minden kor hozzátett valamit, de befejezni egyik sem tudta. Most azonban ez az alak, két hadjárat, a Birodalom megszüntetése és egy új Birodalom megalapítása között ki fogja adni a parancsot, hogy fejezzék be a templomot. A falak fel fognak épülni, annyi dísz lesz rajta, mint egyetlen másikon sem, de ez már az ő temploma lesz. El fogja venni a templom lelkét, nem az lesz, amiért egykor a hívek készek lettek volna az életüket adni, hanem a nagyravágyás és a kevélység kőbe faragott emlékműve.

- Ha így is lenne… Egy nap majd az ő emléke is elenyészik. De a templom akkor is megmarad, megtisztul, ahogy megtisztult a többi barbár után is. Isten láthatatlanul is jelen van. És még mindig megmaradnak a verseim…

- Igen, a versei. Azt hiszem, még valamit mutatnom kell.



Korábban:


Folytatás:

[1] 1806. augusztus 6-án, Napóleon császár követelésére a Habsburg–Lotaringiai-házból származó II. Ferenc lemond a német-római-császári címéről, ezzel formailag is megszűnik a Római Birodalom

12 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page