Mily egyszerű volt az élet, Hellasz földjén, mielőtt megkezdődött a történelem! Az istenek az Olimposz hegyén; a földfelszínen az...

Hópalástjában Tél Király, csatára készül a tavasszal, de a Tavasz Úrnő böjti szelekkel nagy harcban lassan megdönti uralmát: az Élet és a...

Ezen az esős márciusi napon, polgárrá vált az alattvaló, nemzetté a nép...

Nagydorogon a rendhagyó irodalomóra keretében egy különleges kísérletet végeztünk: a Széchényi Sándor Általános Iskola 7-es diákjaival...

Nagydorog, Olyan vagy nekem mint a kehely Isten kezében mit a romlás évében[1] formált az idők mestere: jót és rosszat túlcsorduló...

A templomot vihar rázta meg[1], teteje beázik, harangja csendes, nem hirdeti az életet, halottra nem emlékezik, s az ünnep hírét sem...

Egy pap[1] megy kiltben[2] a falun át, mosolyog vele a magyar táj. Hite és szelleme egyaránt katolikus, azaz egyetemes: egybefog múltat...

Mily tarka vihart kavart felettünk a történelem: eső áztatott, hó tépett, kegyetlen nap égetett e ezer szellemű magyar nép felett. Minden...

A boldogság, csak pár kavics, üres kagylóhéj, mit a folyóparton találsz, talán értéktelen, talán semmiség, csak attól lesz kincs, ahogy...

Írtam neked egy verset, a csend volt válaszod, a csend, mely a néma lélek dallama, de a vers azóta életre kelt, s már nem tied, s nem...

Élt egyszer egy öreg király, minden hegynek ura volt, szikla volt a trónusa körülötte három fia. Öreg volt már a nagy király, eljött az...

Ki vízben úszik, súlytalanná válik, átlebegi a múló időt, mint egy angyal repül, s megszűnik a táv, hisz akarata lesz saját határköve,...

Ahogy az önmagukban semmitmondó hangjegyekből születik a zenemű, úgy válnak e kis rongyfoszlányok ezerszínű életszimfóniává. Ezen képek...

Vesd le a régi énedet, Isten előtt légy védtelen! Törd meg rossz szokásaid, újítsd meg végre életed. Vess el minden feleslegest, üres...

Nagyságod törpítve leszel e kicsinyes kornak befogadható...

Meredek hegy, az aljáról csúcsát látni nem lehet, az út mentén fehér oszlopok, imára hangoló stációk, rácsurgott gyertya-viasz, pördül a...

Ozora vára, olyan vagy nekem, mint hosszú út során percnyi pihenő, mint egy sóhajtásnyi csend zajos kor dübörgésében. Ozora, te ellent...

A vén Duna partján, hitek találkozásán, hogy egykor Ráby raboskodott[1], egy város, mint Csipkerózsika, múltról, s jövőről álmodik....

Sokszor gyűlöljük a kort, melyben élünk, kisszerű tarkaságát, mely lényeget felejt, s féljük a jövőt, mely koptatja a szépet és a jót....

A szeretet természete, hogy soksorozza önmagát