Rozványi Dávid

Ezt a verset a győri Kemenes Cukrászda ihlette

Körülötted hűvös még a reggel, de mosolyod szívmelengetőn meleg. Körülötted az ősz, de mosolyod maga a tavasz. Körülötted pereg, s pörög...

Édes néném, üzenem kédnek [1] , hogy a messzi Rodostóból is otthonra álmodom, hánykódva a fátum [2] nagy habjai közt, a zágoni otthonra...

Ha azt kérded, mi az életem, ha kérdezed – igen, szeretem! Szeretem, hogy van mit dolgoznom, hogy van munkám, mivel kiegészítem a...

Két világ határán állok, befogad az egyik, kitaszít a másik.

Láttam a csodát Kézdivásárhelyen, hogy kinccsé válik, mi értéktelen, szívvel, kézzel, lélekkel tarkává lesz minden, játékká válik a múlt,...

Kézdivásárhelyen a Szentkereszty Stephanie Egyesület vendégei voltunk.

Kovács Katalin fényképéhez

Nem dicsérek se urat, se királyt, se magasztos püspöki széket, de dicsérem az Istent s az itt élő népet, mely bízva Urában, a templom...

Anyu, mi az az ’56?

Nekem hazám és iskolám e hely, Négyfalu, mely egyszerre város és falu, hagyomány, mely múltat őriz, mely nem keserít, de vidámít szívet,...

Kiszáradt patak partján a patakot siratom. Víz helyett csak száraz falevelek jelzik, hogy egykor életet vitt e meder. Meztelen vagyok és védtelen, az élet eltűnt innen, érzem, s minden halállal én vagyok kevesebb. A száraz medret nem tölti meg könnyem, s hogy visszatér még az élet, csak remélem. Néha én is kiszáradt patak vagyok, mikor eljönnek a „nem szeretem napok”, de fordul még az idő és az élet, magamra rálelek, s a patakkal újra élek - várom, hiszem, remélem! A képe

Válasz egy internetes megosztásra

Az aradi vértanúk emlékére

Néhány örsi egykoron elgondolkozott: mily értékes az idő, mit az élet adott, de akkor válik kinccsé, ha egymással megosztjuk, így lehet...

A múlt időknek derűs homálya, észrevétlen susog a kastély fái közt, s romokból újra egészet álmodik, mikor még a történetet nem írta...

A szelfi királynőt szemből sohasem fotózzák, nincs mellette senki, ki képet akarna róla; mobilját időzíti és a földre helyezi, vagy...

Láttam itten azt a világot, mely Telekit, Petőfit, és Júliát látott, melyben pillanatra megállt az idő: Petőfi nem futotta sorsát,...

A festő, ki egy depressziós korban képviselte az impressziót, fakult korba színeket kevert s pusztuló világba életet. Ecsetvonásaiba...

Szívemben Nagybányát mindig úgy képzeltem, mint festmények festette várost, nem bírtam másnak gondolni, mint milyennek látták a piktorok:...