Felvidék, fájó emlék, eső, köd, térkép nem jelölte utak, egy Kárpátia-dal: „Ködbe burkolózott a felvidéki táj…” Felvidék, fájó emlék,...

Majd három évtized után, visszatérek Hozzád, Czestohowai Szűzanyám. A táj sokat változott, mások a városok, az utak, de a vándorló...

Vadul ágaskodó sziklák, regényes várak, meseszép kastélyok, erdők hegyek, középen kis patak, s a víz felett, lebegőben állva, az ojcówiak...

Van két nép, lengyel és magyar, sorsuk ellentétes, az év, mi egyiknek ünnepet, másiknak gyászt hozott, ki egyiknek barát, másiknak...

Nekünk magyaroknak nem csak a mesében van egy boldog hercegünk: Batthyány-Strattmann László. Mai versem róla szól. Nekünk nem csupán...

A Templomban egykor nagyszakállú papok, díszes öltözékben mutattak be áldozatot, egészen elégőt. A Templom leromboltatott, s nincs már...

Volt egy város, Krakkó volt neve, ki sárkányt rettegett, szüzeit áldozta neki, de végül legyőzte, mint ezerszer hallott sablonos...

Utak fordulóján, erdőknek alján, durván faragott szobrod áll, Mária. Nem Dávid leánya, kit angyal köszöntött, inkább parasztleány, mintha...

Vajon eljön-e az igazi Vízkereszt, mikor egymásban fedezzük fel, Jézust, ki közénk érkezik?

Vándorcsillaggal volt viselős az éj, s lent a földi emberek élték szokásba fulladt napjaik. A cézár, a felséges isten, márványpalotájában...

Ha az ajándékban keresed, akár kapni vagy adni szereted, a Karácsonyt nem leled, hacsak magad ajándék nem leszel. Ha csak a csillogásban...

Ezt a verset Erika, a feleségem tanítványainak írtam. Gyermekvers, talán túl egyszerű, de gyakorta a legnagyobb igazságok a...

Ezt a verset 2016-ban írtam, amikor fiam, Salamon, egy misztériumi játékban Izajás prófétát játszotta el. Ez a vers az övé... Kisfiam...

Hegyölelte szép falumban, csendesül az Advent; gyertyát gyújtunk, busz se fordult, felcsendül az ének: Téged várunk, Isten.

Ma a naptár Krisztus Királyra jár, templomodban veled nézek szembe. Te hófehér ostyadarabkán, valóságosan, de láthatatlan – én testi...

Bálint Ferenc, a Pro Communitas civil egyesület elnökének kérésére írtam ezt a verset Mohol és a Délvidék magyarságának Tisza partján,...

Búcsúzó nap fénye, gyertyalángokat táncoltat a november esti szél, megszínesedett falevelek halál-szép színei, vadgesztenyék pattognak a...

Halottak napja: mécsesek égnek a sírokon, a mécsesek kifogynak, s csak a műanyag vagy fémhüvely marad. Pár hét, s mind a szemétbe kerül,...

Fiamnak, Salamonnak Vannak szentek, akik mindig is különösképpen közel álltak hozzám, ilyen Salamon magyar király is (1053-1087,...

Október, vérmocskos macskakő, lyukas zászló, golyóverte mentő, kiégett tank, ezernyi lódenkabátos halott, szénné égett szovjet katona, pénz az utcán, senki nem nyúl hozzá. És mindez egy szóért: szabadság. Egy percnyi napsugár rozsdás cellarácson át. Kérdezik: megérte-e? A halott pesti srácok, a sok árvák és özvegyek, börtönben megtört életek a világba szóródott százezrek? Megérte? – egy világ kérdezi. És csendben némul az „igen”. #1956 #október23