Néha olyannak látom sorsomat, mint e gyenge eret, sós sziklák között: a só elpusztít, mindent mi él, csak a holtat őrzi meg a múló...

Bámulom az őserőt, mely kettévágott hegyet, nem csatabárddal, de ima könyörgő szavával. Mózes szavára kettévált a tenger, László szavára...

Torda, mint a fáklya fénye, átviláglik időn és teren, mert szabadságot hirdetett a vallásháborúk helyett. Torda mondta ki, hogy a hit...

Megjött az ősz, tarka ruhában a padra ült, s diadalmasan a nyárra nézett, ki a dombok alatt lassan elsunyult… Megjött az ősz királynő, az...

Évek óta vágytam arra, hogy egyszer Alsópeténybe visszatérjek...

Fejér László képeihez készült verseim, Török Tünde hangján A táj, a virág út-halál: életed hófehér pálcika Damoklész-füszálak között...

Öröm a szemnek, béke a léleknek

A múlt szálait Isten fonja egybe, s e szőttes, mint rózsaablak, ezerszínű, s tarkába álmodik jövőt.

Mint a tömjénfüst felszálló illata, mely Nagyszombaton feltámadást ígér, olyan az emléked, áldott püspökünk, mikor otthonodba...

Csak a székesegyház őriz múltat, e változó világ hulláma kövein megtörik...

Mily dicső azok emlékezete, kik nagy csatákban diadalt arattak, s messze tolták uralmuk határait, kik véren szereztek örök hírnevet - én...

Míves betűkkel írta a Sors Nagyenyed történetét...

Magasra törsz az ég felé, de gyökereddel megtartod a földet

Útmentén megállva, pihenni kéne, kiszállni a kocsi otthonkomfortjából, nem csak üvegen keresztül látni a világot… Látni fát, látni sáros...

...lelkedben csendet teremteni.

Egy falu, hol már magyar szót nem hallani, egy ház, hol egykor egy költőzseni lakott...

Ma a két kastélyt határ zárja el...

E bájos városkában megpihent az idő...

Ha szeretsz valakit, olyan vagy, mint ki a folyóban köveket egymásra rak: tudja, hogy jön az ár, jön a hullám, vagy a kövek csókolnak...

Vajon érték-e a múlt, vagy bilincs, mi gúzsbaköt?