Évek óta vágytam arra, hogy egyszer Alsópeténybe visszatérjek...

Fejér László képeihez készült verseim, Török Tünde hangján A táj, a virág út-halál: életed hófehér pálcika Damoklész-füszálak között...

Öröm a szemnek, béke a léleknek

A múlt szálait Isten fonja egybe, s e szőttes, mint rózsaablak, ezerszínű, s tarkába álmodik jövőt.

Mint a tömjénfüst felszálló illata, mely Nagyszombaton feltámadást ígér, olyan az emléked, áldott püspökünk, mikor otthonodba...

Csak a székesegyház őriz múltat, e változó világ hulláma kövein megtörik...

Mily dicső azok emlékezete, kik nagy csatákban diadalt arattak, s messze tolták uralmuk határait, kik véren szereztek örök hírnevet - én...

Míves betűkkel írta a Sors Nagyenyed történetét...

Magasra törsz az ég felé, de gyökereddel megtartod a földet

Útmentén megállva, pihenni kéne, kiszállni a kocsi otthonkomfortjából, nem csak üvegen keresztül látni a világot… Látni fát, látni sáros...

...lelkedben csendet teremteni.

Egy falu, hol már magyar szót nem hallani, egy ház, hol egykor egy költőzseni lakott...

Ma a két kastélyt határ zárja el...

E bájos városkában megpihent az idő...

Ha szeretsz valakit, olyan vagy, mint ki a folyóban köveket egymásra rak: tudja, hogy jön az ár, jön a hullám, vagy a kövek csókolnak...

Vajon érték-e a múlt, vagy bilincs, mi gúzsbaköt?

E városban minden sarkon les ránk egy „miért”...

Lassan emlékké válik a határ s hinni tudom a harmóniát.

Barokk kastély múlt nyomába vész...

...ha ma élnél, ugyanúgy kivetne, s Te ugyanúgy újat teremtenél.