Csak a székesegyház őriz múltat, e változó világ hulláma kövein megtörik...

Mily dicső azok emlékezete, kik nagy csatákban diadalt arattak, s messze tolták uralmuk határait, kik véren szereztek örök hírnevet - én...

Míves betűkkel írta a Sors Nagyenyed történetét...

Magasra törsz az ég felé, de gyökereddel megtartod a földet

Útmentén megállva, pihenni kéne, kiszállni a kocsi otthonkomfortjából, nem csak üvegen keresztül látni a világot… Látni fát, látni sáros...

...lelkedben csendet teremteni.

Egy falu, hol már magyar szót nem hallani, egy ház, hol egykor egy költőzseni lakott...

Ma a két kastélyt határ zárja el...

E bájos városkában megpihent az idő...

Ha szeretsz valakit, olyan vagy, mint ki a folyóban köveket egymásra rak: tudja, hogy jön az ár, jön a hullám, vagy a kövek csókolnak...

Vajon érték-e a múlt, vagy bilincs, mi gúzsbaköt?

E városban minden sarkon les ránk egy „miért”...

Lassan emlékké válik a határ s hinni tudom a harmóniát.

Barokk kastély múlt nyomába vész...

...ha ma élnél, ugyanúgy kivetne, s Te ugyanúgy újat teremtenél.

Szász Pál emlékére

Versecskémnek tanulsága, egyértelmű azt hiszem: ha csúf vagy, mint az ördög, szép lányra szemet ne vess!

Barátom voltál, kérdéseimre mindig választ adtál, a múltat a jelennek megnyitottad, s most a múlt részévé váltál. Tudom, könyveid őrzik...

Öreg kocsi, nem vén kocsi, játszva életre kel, ami érték, ha működik, hozza az ünnepet! örökifjú, Homo Ludens, füstfelleget ereget, ezer...

Isten éltessen, Tünde! 1000x!