Rozványi Dávid

Kardban, koronában, vérben és aranyban, hatalomban és halálban nemződött nemzetünk, krónikánkat árulással s hűséggel írták... Vazul volt...

A táj, a virág út-halál: életed hófehér pálcika Damoklész-fűszálak között sorsod vesszőfutás. Árnnyá válik minden szín mely máskor oly...

Tihany mindenhonnan csodálatos: az apátság, a kilátás a levendulaföldek, a barátlakások külön-külön is vonzóvá tennék a félszigetet a...

A színek uralkodtak egy nemzeten: vörös zászlók keleten, szürke Wermacht, és fekete SS egyenruhák idebenn… A zsidókon sárga csillagok,...

Fény voltál, fényt hordoztál, fénnyé váltál… Meghaltál. Fényeskedjék néked az örök világosság! Mikor hallottam, azt hittem, nem lehet...

Dicsérhetnek-e téged, Uram, az ágyúk, kardok és halottak, harci trombiták hangja: dicsőít-e a halál és pusztulás? Kedves-e neked a...

Ki tudná felsorolni a vesztett csatákat, a nemes és névtelen hősöket, kik vesztett ügyekért áldozták életük? Ki tudná leírni, mi volt...

Rajtad áll, hogy rajtatok áll. Légy ura sorsodnak, ne pedig szolgája. Légy merész álmaidban, de mindig tudj örülni, annak, amid van. Nem...

Állok faladnál Fehérvár, mit neveznek Belgrádnak is. Hősi múlt s lakótelepek múltja s jelenje keveredik. Egykor itt harcolt Hunyadi,...

Brassó, te hegyek övezte város, az űzött király, hagyta reád címered, s a sorsod. Testvérharc űzte boldog Salamont[1], Szent László elől...

A Kereszt függőleges: mert Isten az emberhez száll alá, s az ember, e hús-nyomoronc, Istenre szomjazik. A Kereszt vízszintes, mert mindez...

Szerelmed még szívemben ég múlt emlék örökké. Gyűlölöm, hogy szerettelek, lépted üteme lett szimfóniám, hogy szerelmed formált azzá, ki vagyok, s kacajod echo[1]-ja minden hangjegyem. Sorsomból tépem emlékedet, mindazt, mit te adtál nekem. Bosszúból ellopom istennő énedet, diszharmóniában nyer új életet, dühödt istenséget kap zsenim. Hátrahagylak, mint levett ruhát, szürke, kicsiny csigahéj sorsodban, s már nem szólít senki így: Königin[2]. Megöregszel, futván a sorsod, mit

Erdélyi és Partiumi verseim gyűjteménye az elmúlt 20 évből. Vannak közöttük közismertek, de vannak eddig publikálatlanok is, remélem,...

Andinak, aki egyszer megkérdezte, mit jelent nekem a haza és azoknak, akiknek Trianon egyszerre történelem és élő seb Siratunk valamit,...

A kárpátaljai magyar fiataloknak és A.-nak, aki egyszer azt kérdezte van-e jövője a hazának és a hazaszeretetnek Mi, magyarok, arra...

Siratok valamit, ami sohasem volt enyém: mikor születtem, csak mesékből ismertem, hogy egykor volt egy ország, kerek és egész – a hazám....

Ahogy a múltkor írtam, Tapolca bővelkedik érdekes és művészi köztéri szobrokban. Ezek közül az egyik, Marton László alkotása, a Négy évszak művészi gazdagsága alapján versírásra ihletett. Talán nem véletlen Marton László (1925-2008) e szimbolikus szobra pont szülővárosában, Tapolcán áll… Négy arc néz négy égtáj felé, forog velük az örök időkerék, négy évszakban élet-teljesség életre kel itt a kő és a fém. Négy évszak, négy érzés, négy női alak: ősz és a tél, s a tavaszra vir

Jól tudták az egykor éltek, templomban Istent érint a lélek, tornyának el kell érnie a mennyet, ezért rakott egymásra sok követ, hívő...

Üres a sír már, csak angyal ül kövén, a kertben Jézus sétál, az élet csendje mindent átitat. Csak az őrök remegnek, a tanítványok még...

Rettegés angyala száll a világ felett, sófárként[1] szólnak szám-harsonák: ennyi a beteg, s közülük ennyi halt meg számok börtönébe zárva...