Szász Pál emlékére

Nagykárolyban otthont lel a lélek...

Azt mondták nálunk a régiek, mikor vész jön, meglátogat az Isten - ha ez igaz, az Úr sokszor jött erre el. Keresem arcodat, Uram, a...

Különös hangot susog a szél, szelíd dombok és az ősi templom között. Kiértem belőle Jób érsek[1] nevét, s szellemem idézi a bibliai...

Félve jöttem elibéd, Uram, templomodba, László[1] városába. Házad kapuját oly sokszor kerültem, mert tudtam, bent arcodat meglelem, ha...

Csonkult sorsot őriz az a torony, a város szívében, hol Arany született[1], s a kemény Tisza[2] őrzött hazát és hitet. Csonkult álmokat...

Mert nem kő vagy bronz őrzi emlékedet, nem is a vaskos lexikonok, nem is szigorú képmásod, hanem minden új nemzedék...

A székely a múltba néz, de a jövőt látja...

Szépvíz és Gyimes között, az erdő, mint szép asszony, igéz...

Átlépve egy „nincs is” határt, gépre szállok, hogy hozzád repüljek, álmaim s ifjúságom földjére, hol fogant és halt el annyi szép remény,...

...az álmokat elmoshatja az eső Szatmárnémeti felett, de Istennek a terve, nem veszti érvényét soha

Brassó, te hegyek övezte város, az űzött király, hagyta reád címered, s a sorsod. Testvérharc űzte boldog Salamont[1], Szent László elől...

Erdélyi útiképek III.5 Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen. Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a...

Erdélyi útiképek III.3 Kapaszkodunk felfelé, végtelen szerpentin, ritkuló erdő, csupasz hegyoldalak, bárányok legelnek a meredeken,...

Erdélyi útiképek III.2 Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó...

Erdélyi útiképek Álmokat fojtó eső esik Szatmárnémetin, szemüvegem lassan bepárásodik. Megtörlöm, rám Petőfi szobra néz. Egykor álmodott...

Erdélyi útiképek II.2 Isten háza a vad patak felett, Isten otthona szilárdan áll, ki benne hisz, annak erős vár. Isten háza vad sorsok...

Erdélyi útiképek II.1 Sepsiszentgyörgy, kerestem arcodat, mint egy sosem látott asszonyét, kiről csak hallottam, de nem láttam sosem....

Futottál Petőfi, mögötted dzsidás vágtatott. Egyszer gondoltad, hogy a harctéren talál rád a halál, de most csak futottál, kardként döfte...