A művész egész életében a szépséget kereste. Gyermekkorában, amikor tiszta szívvel nézte a világot, könnyű dolga volt: mindent szépnek...

I was actually looking for an antique store in Old Street of Buda[1], when an outlandish name plate caught my eyes, advertised in gold...

- Igen. Az élet olyan, mint egy hengeres szalmabála. - Miért? - Nem tudom - vonta meg a vállát a férfi

Egy mese a kövirózsáról

Mindig a vesztett szerelmek a legszebbek…

Fogadd el, hogy a világot az eszeddel nem érted meg, csak a szíveddel érzed, s nem erővel, hanem szeretettel tudsz változtatni rajta

Kávémese Kelemen Ilona „Cikka” drótszobrász alkotásához

A május hűtlen szerető volt abban az évben...

Aki el tudja fogadni magát, fiatal marad.

Azt mondtad, hogy szeretnéd tudni, hogy és hol születnek a mesék...

Véres farsangot játszik a történelem, Csókakő váránál, hol török vére hullt[1], melyet egymásnak adta a hódítók, vagy épp koronát adott...

Az író egy tipikus egyírós alkotó volt: egyszer írt egy regényt, aztán abbahagyta. A könyv története banális volt: egy fiú és egy lány...

Ha a csodát birtokoljuk, megkopik a fénye. Vannak dolgok, amik csak addig értékesek, amíg meg nem szerezzük őket.

Nagy álomokkal indultunk neki, aztán megrekedtünk és csak az emlékeink maradtak.

Amikor veled táncolok, minden nő és férfi táncol kettőnkben…

Érjük el, hogy a költők, az írók ne a népnek, hanem egymásnak írjanak.

Az egyéniség ma már nem keresett árucikk...

Ha vége lesz a háborúnak, minden háborúnak, ebből a sírból is új élet fog születni...

Nincs értéke annak a boldogságnak, amiért nem boldogtalansággal fizetünk.

Vajon megtalálhatja-e az ember a békéjét egy idegen világban?