Amikor lezártuk 2023-as útjaink sorát, úgy éreztük, a csodák évén vagyunk túl, hiszen abban az évben 26 írói eseményt tartottunk. Most viszont visszatekintve 2024-es évünkre, úgy érzem, nem maradtak szavak, amik vissza tudnák adni, amit megélhettünk: 40 írói eseményt (ebből 38 személyes és 2 online), 4 határon túli út, 26 felkeresett település (amiből 15-ben első alkalommal voltunk)… És a millió élmény, amit a szívünkben őrzünk.
A végrehajtott írói események nagy száma miatt idén sorszámozni kezdtem Tündével közös tevékenységeinket, így minden úthoz egy elsőre bonyolultnak tűnő karaktersort társítottam
dátum / helység / hányadik közös szereplésünk / hányadik közös szereplésünk az adott évben / hányadik online vagy személyes közös szereplésünk / az esemény típusa (ezen felül a határon túli útjainkat HT-vel és sorszámmal jelöltem)
Ebben a blogban csak közös küldetéseinkről mesélek, közös útjainkról, hát lássuk, merre jártunk, mit csináltunk az Úr 2024. évében!
A Magyar Kultúra Napján együtt ünnepeltünk
2024.01.21 / On-line / JO-KU-37 / JO-KU-24-01 / OL-02 / műsor
Rögtön az évet egy rendhagyó kísérlettel kezdtük: a Himnusz születésnapjának előestéjén barátainkkal közösen keltettük életre nemzeti imádságunkat. Ha csak a virtuális térben is, de a versmondók személyében egyesült a Délvidék, a Felvidék, a Partium és Erdély és a közjogi értelemben vett Magyarország.
A földbe rejtett kincs: Nagydorog
Különleges meséje van annak, hogy találtam Nagydorogra: a Nagydorogi Széchényi Sándor Általános Iskola a 2023-as Széchényi-napon az iskola udvarán egy időkapszulát ástak el, amit majd ötven év múlva nyitnak ki, benne a Régi iskola c. versemmel. Ejha, gondoltam magamban, hány író mondhatja el, hogy 2073-ban is olvasni fogják még legalább egy versét? Ezt mindenképpen meg kell néznünk! És ezen a nyomvonalon vettem fel a kapcsolatot az iskolával.
2024.02.25 / Nagydorog-01 / JO-KU-38 / JO-KU-24-02 / FF-36 / Rendhagyó irodalomóra
Az idei év egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy írói eseményeink palettáját színesítsük, nyitva az ifjúság felé. Hasonló tevékenységeket már végeztünk az online térben (2022.03.16, Kunhegyes) és a valós térben is (2023.04.29, Köröskisjenő) is, ezek tapasztalatainak alapján új forgatókönyvet készítettünk, hozzáigazítva a kereteket a tanrendi órákhoz. Ebben kiváló társra leltünk Balogh László tanár úrban, aki nem csak a nagydorogi rendezvényeket szervezte meg, de kidolgozta azt a módszertant is, amivel egy iskola készülhet erre, egy projektmunka keretében. Ezek voltak az előzményei első magyarországi rendhagyó irodalomóránknak.
Az első alkalmak nem csak különlegesek, de egyben tanulságosak is, rengeteget lehet belőlük tanulni, itt azonban nem így történt: túlságosan lelkesek, műveltek, kreatívak voltak a diákok, mindent befogadtak, amit adtunk, így nem tudtuk meg, mi az, amin javítani kellene… Manapság szokás a fiatalokat szidni, de egy-egy ilyen alkalom után, úgy érzem, felesleges a félelem: ezek a fiatalok megtanítanak hinni a jövőben. Itt írtunk először úgynevezett „diákverset” a tanulók által összeadott szavakból (igaz, ezt csak utólag tudtam elküldeni nekik).
2024.02.26 / Nagydorog-02 / JO-KU-39 / JO-KU-24-03 / FF-37 / könyvbemutató
A rendhagyó irodalomóra után megismerkedtünk Nagydorog kincseivel, többek között a Gulág-haranggal és Sipkamúzeummal, este pedig egy könyvbemutatóval koronáztuk meg a napot. Külön ajándék volt, hogy a délelőtti rendhagyó irodalomóra néhány résztvevője is visszatért, a családjával együtt.
1848 – határkon innen és túl
2024.03.15 / On-line / JO-KU-40 / JO-KU-24-04 / OL-03
A Magyar Kultúra Napja után március 15-ét is egy közös versmondással ünnepeltük meg. Bár sajnos a részemről a szervezésben elkövettem egy hibát, ennek ellenére nagyon lélekemelő eseményt élhettünk meg – köszönöm minden résztvevőnek, határon innen és túl!
Visszatérés a Délvidékre 24 (HT-06)
Nem akármilyen izgalommal indultunk el harmadik délvidéki, egyben hatodik határon túlra vezető utunkra, hiszen az első olyan könyvnek a bemutatója volt, amelynek születésénél Tündével együtt bábáskodtunk: meghalt barátunk, Berec Antal (írói álnevén: Moholi Tóni) verseskönyve debütált Moholon. És az utat úgy terveztük meg, mint a jó írástudó idézi az Írást: régit és újat is elővettünk. A „régi” Újvidék volt, ahol tavaly első közös határon túli eseményünk volt, az új pedig Zenta, a város, amit tavaly egy pihenő során már szívünkbe zártunk.
Első délvidéki élményünk az volt, hogy megtapasztaltuk, hogy Szabadka milyen vendégszerető hely… Szabadka szecessziós csodáját nagyon szerettem volna már saját szememmel is látni, így megálltunk a városban, s kicsit megmerítkeztünk benne. Szívesen maradtunk volna, de sajnos indulni kellett, de a városban nagy felújítás zajlott, amit az előre letöltött offline navigáció nem ismert… Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a turisták többségével szemben a külvárosi részeket is alaposan bejártuk.
Újvidék, Régi idők Boldogságboltja és megújuló barátságok
2024.03.22 / Újvidék-02 / JO-KU-41 / JO-KU-24-05 / FF-38 / könyvbemutató
Igaz, hogy a Régi idők Boldogságboltját már korábban bemutattuk, mégis éreztük, hogy a tapasztalatok alapján meg kell újítani a könyvbemutatóinkat, s új forgatókönyvet állítottunk össze, nem kis részben Lennert Géza barátunk ösztönzésére, s ez debütált Újvidéken.
Amikor útrakelünk, minden igyekszünk előre kiszámolni, azonban, Újvidéken olyan nehézségbe ütköztünk, amire nem számítottam: két bankkártyát is vittem magammal, de egyiket sem fogadta el a szállás terminálja, készpénzből meg minimális össze volt nálunk, hiszen még az első írói esemény előtt voltunk, így nem tudtunk eladni egyetlen könyvet sem - mivel Szerbiában voltunk, online megoldást sem tudtunk alkalmazni… Végül túl sikerült lépnünk minden nehézségen, s este egy csodálatos, baráti hangulatú könyvbemutató várt ránk, melyről érdemes meghallgatni a Vajdasági Rádió és TV műsorát:
Másnap délelőtt Lennert Géza barátom és felesége megmutatta nekünk Futakot: hosszú utazásaink során ez volt a legdélebbi pont, ahová Tündével eljutottam. Sajnos az óra viszont figyelmeztetett: indulnunk kellett Moholra!
Emlékezés Berec Antalra Moholon
2024.03.23 / Mohol-03 / JO-KU-42 / JO-KU-24-06 / FF-39 / Rendezvényen közreműködés
Berec Antal, költőként Moholi Tóni közös barátunk volt, így örömmel vállaltuk Tündével, hogy lektorként közreműködünk poszthumusz verseskötetének megjelentetésében. Megrendítő volt megélni, hogy bár az ember meghalt, de művei élnek és hatnak, hogy őrzik Moholon szellemét.
A zsinagógát keresve Zentán
2024.03.24 / Zenta-01 / JO-KU-43 / JO-KU-24-07 / FF-40 / könyvbemutató
Zentán már másodszor jártunk testi valónkban, azonban ez volt az első írói eseményünk. Kicsit úgy jártunk, mint a viccbeli zsidó, aki egy vidéki városba érkezik és a zsinagógát keresve egy járókelőnél érdeklődik:
- Nem tudja véletlenül, merre találom a zsinagógát?
A kérdezett letargikusan csak ennyit válaszol:
- Véletlenül!?
Mivel a moholi Szentmise után korábban érkeztünk meg Zentára, s gondoltuk, hogy séta közben megkeressük a frissen felújított Kiszsinagógát, azonban furcsa módon, senki sem tudott útba igazítani minket. Kedves vendéglátóinktól megtudtuk ennek miértjét: a zsinagógát frissen újították fel, olyannyira, hogy korábban csak egyetlen filmvetítés zajlott ott, így mondhatni, mi adjuk ott az első műsort.
Különös súlya volt minden egyes szónak a megszentelt falak között, csodálatos ajándék, hogy ott lehetünk, s reméljük, hogy mi is olyan szép emlékeket hagytunk magunk után, mint amit mi élhettünk át.
A fiatalok között Kunhegyesen
2024.03.26 / Kunhegyes-03 / JO-KU-44 / JO-KU-24-08 / FF-41 / Rendezvényen közreműködés
S bár Zentán véget ért délvidéki küldetésünk, egy ajándék még várt ránk: Tündével a diákok versmondó versenyén zsűriztünk, a kunhegyesi Dózsa Iskolában. Nehéz volt választani a sok kiváló tehetség között, s ha már ott voltunk, vittünk egy kis Boldogságboltot is.
József Attila és én… - Tiszaörs
2024.04.11 / Tiszaörs-06 / JO-KU-45 / JO-KU-24-09 / FF-42 / könyvbemutató
Ez volt a hatodik alkalom, hogy Tiszaörsön közös írói eseményt tartottunk Tündével: a mai napig nincs még egy olyan település, ahol ennyi eseményen lettünk volna együtt. Az esemény a Költészet napjára esett, ezért a lassan hagyománnyá váló könyvbemutató mellett egy érdekes kísérletbe kezdtünk: párhuzamot kerestünk József Attila és az én írásaim között.
Később ezen a nyomvonalon terveztük meg koltói és kovásznai műsorunkat.
A partiumi tánc (HT-07)
A korábbiakhoz hasonlóan a tavasz nagy vállalkozása a partiumi körutunk volt. A tavalyi év tapasztalataiból kiindulva azonban teljesen átterveztük a küldetésbe tartozó feladatokat: már nem az egész Partiumot jártuk be, hanem annak csak északi részét; míg korábban csak kísérleteztünk a rendhagyó irodalomórákkal, itt már a program szerves részét képezték – s mindennek eredménye, hogy sikerült rekordot döntenünk és három nap alatt hat eseményt tartottunk hetedik határon túli küldetésünkön!
Renhagyó irodalomórák Nagykárolyban
2024.04.26 / Nagykároly-02/03 / JO-KU-46/47 / JO-KU-24-10/11 / FF-43-44 / Rendhagyó irodalomóra
Az út egyetlen említésre méltó útieseménye már rögtön az elején utolért minket: a határ és a város között egyszerre tűnt el mindkettőnk mobilnete… A hiba banális volt: mindketten a télen cseréltük le a telefonunkat és nem állítottuk még be a roaming funkciót. Nevetséges hibának tűnik, de amikor percre pontos útitervet kell követnünk, ez is elégnek tűnik.
Nagykárolyi helyszínünket Lebedy Henriettenek köszönhetjük: neki köszönhetjük a meghívást, a helyszínt, a szervezést és a társműsorokat, neki köszönhető, hogy Nagykároly lett az első helyszín, ahol egy nap alatt három írói eseményt is meg tudtunk tartani.
Az első „menetrendszerű” rendhagyó irodalomóráink a Kalazanci Iskolában, sikeréről este kaptunk visszajelzést. Tudni kell, hogy mi a rendhagyó irodalomórákon nem értékesítünk könyveket, csak a gondolatot adjuk át és új gondolatokat próbálunk meg ébreszteni, azonban az esti rendezvényen egy résztvevő elmesélte, hogy a gyereke megkérte, hogy jöjjön el a könyvbemutatóra, és vegyen egy példányt abból a könyvből, amiből előadtunk délelőtt.
A két rendhagyó irodalomóra között Miklosi Blanka megmutatta nekünk az iskolát és a várost. Eddig itt csak Bédekker-turisták voltunk, most azonban a város szelleme után megismertük annak titkos lelkét is: láttuk a parkot, ahol Petőfi először látta meg Szendrey Júliát, táncolhattunk abban a bálteremben, ahol első táncukat lejtették…
Kastély a Kastélyban, Nagykárolyban
2024.04.26 / Nagykároly-04 / JO-KU-48 / JO-KU-24-12 / FF-45 / könyvbemutató
Azt hiszem, kevés olyan különleges helyszínen voltunk Tündével, mint a Nagykároly Károlyi-kastély, s talán sehol máshol nem kaptunk olyan keretet a műsor elején és végén, mint amit itt kaptunk a Kalazanci Szent József templom énekkarától és a Rekettye Kulturális Egyesület citerásaitól. Zenéjükben keveredett a hit és a művészet: az a két erő, ami minket Nagykárolyra vitt. A műsor címe „Nagykároly álma” volt, s ez az álom ezen az estén a mi álmunkká is vált. Azt hiszem, még sohasem hangzott fel úgy a Vágyak báljának éneke, mint itt a kastély ősi falai között.
Amikor az álmokat fojtó eső napfényre vált: Szatmárnémeti
2024.04.27 / Szatmárnémeti-01 / JO-KU-49 / JO-KU-24-13 / FF-46 / könyvbemutató
Sok éve már, hogy először jártam Szatmárnémetiben, s akkor szomorkás eső rontotta a hangulatot, de ez az eső egy verset sarjasztott, ez a vers vitt el minket Szatmárnémetibe. Szénás Zalán nem csak megszervezte a könyvbemutatót, de még egy különleges ajándékot is kaptunk tőle: a várost Fehér Imola mutatta meg nekünk, de nem csak, mint szatmárnémetiben élő ember, de mint költő is. Nehéz lenne megírni Szatmárnémeti minden csodáját, amit láttunk, ezért egy olyan pontját választottam versem témájául, ahonnan az egészet belátni: a Tűztornyot.
Az esti könyvbemutató helyszíne a Szigetlankai református templom gyülekezeti terme volt, s igazi különlegességét az adta, hogy Laczkó Tekla, a Harag György Társulat művésznője nem csak a jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt, de életre is keltette Álmokat fojtó eső - Szatmárnémeti c. versemet.
Visszatérés Kaplonyba
2024.04.28 / Kaplony-02 / JO-KU-50 / JO-KU-24-14 / FF-47 / műsor
Ezen a napon jól besűrítettük a kaplonyiak életét! Ezen a napon tartották a búzaszentelést, azonban Puvak Antal atya a Nagymise és a délután szertartás közé beillesztette a műsorunkat – műsorunkat, és nem könyvbemutatónkat, hiszen nem akartuk rabolni a kaplonyiak idejét, ezért a beszélgetős részt kihagytuk. Tartanunk kellett az időtervet, hiszen közvetlenül utánunk újabb szertartás kezdődött, de Antal atya a sekrestyébe invitált minket. Megerősítő visszajelzés volt, hogy a résztvevők többsége ide is követett minket, többek között egy régi barátom még a „daliás” (értsd: Ceaușescu) időkből, és egy jó órán keresztül beszélgettünk, dedikáltam a könyveket.
Egy az Isten, és egy a nemzet is! - Kocsord
2024.04.28 / Kocsord-01 / JO-KU-51 / JO-KU-24-15 / FF-48 / könyvbemutató
Partiumi utunk utolsó állomása a határ inneni oldalára esett: Kocsordon jártunk az unitárius templom látogatóközpontjában, ez volt az első alkalom, hogy egy unitárius közösséget látogattunk meg. A lelkész asszonnyal, Bartha Mária-Zsuzsánnával egyeztettem programot: bár volt bennem aggodalom, hogy katolikusként nem mondok-e a hitüket bántó dolgot, de a lelkész asszony megnyugtatott, hogy ők unitáriusként befogadnak minden új gondolatot – azt hiszem, ez az az örökségük, amit nem ártana a világnak átvennie.
Kocsordon az ember a maga mélységében tudja megélni a nemzet összetartozását: a község határában a Székely Hadosztály emlékműve fogadja az érkezőt, az unitárius vallás Erdélyből érkezett ide és a lelkész asszony is a Partiumból látja el szolgálatát.
A műsor előtt bejártuk az unitárius templomot és a templomkertet, s természetes, hogy a könyvbemutató előtt papírra is vetettem gondolataimat – a vers kézirata azóta a kocsordi unitárius látogatóközpontban tekinthető meg, egy külön erre a célra készített tárolóban.
Rózsák között a Rózsavilágban
2024.07.06 / Alsópetény-02 / JO-KU-52 / JO-KU-24-16 / FF-49 / könyvbemutató
A Rózsavilágban tavaly ősszel jártunk, s már megegyeztünk abban, hogy egyszer rózsavirágzáskor is visszatérünk egy újabb könyvbemutatóra, a Régi idők Boldogságboltjával. Ennek az eseménynek két különlegessége is volt: az első, hogy Alsópeténybe vittünk először kulcstartókat. A kulcstartók az idei egyik új kísérlete volt: a Bibliai Boldogságbolt mesékből szerepelnek benne gondolatok, mindegyiken más, így egyfajta játék is, hogy ki melyiket választja magának vagy szerettjének.
A másik különlegesség, egy videó volt, amihez élőképet vettünk fel a Rózsavilágban:
Balatoni kiruccanás Balatonberénybe
2024.08.11 / Balatonberény-02 / JO-KU-53 / JO-KU-24-17 / FF-50 / műsor
Balatonberény mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben, s nagyon vártam, hogy ide visszatérhessünk. Barják Jutkával sok mindenben változtattunk a tavalyi évhez képest: a strand helyett a Múltházba helyeztük át az eseményt, s elsősorban a fiatalságot céloztuk meg vele. A műsor előtt még találkoztunk régi barátommal, Yrysszel, az alkotói mellett emberi kapcsolatunkat is erősítve, majd indultunk a rendezvény helyszínére. Ez a délután különleges volt, hiszen a helyiek mellett a közelben nyaraló fiataloknak tartottuk, s Jutka jóvoltából megismerkedhettünk a hagyományos berényi sütemények ízével is. Az eseményről a Berényi Hírlap is beszámolt.
Jurtában járva – Vereb
2024.08.17 / Vereb-01 / JO-KU-54 / JO-KU-24-18 / FF-51 / Rendezvényen közreműködés
Ha lenne olyan cím, hogy az év legeredetibb helyszíne, a verebi jurtának kellene odaítélni. Tünde régebbi művész-barátja, Nemec Mariann szervezte találkozóra voltunk hivatalosak, melyre mindenki azt hozta, amiben alkot: ki dalt, ki verset, ki mesét… Tünde engem vitt el és én a Boldogságbolt-meséket. Baráti hangulat, a művészet tarkasága, és finom falatok, kellemes nyári nap, némi esővel fűszerezve.
Az eseményről BorArtRoom is tudósított:
A kitelepítettekre emlékezve – Kócsújfalu
2024.08.24 / Kócsújfalu-01 / JO-KU-55 / JO-KU-24-19 / FF-52 / Rendezvényen közreműködés
Azt hiszem, a magyar társadalomnak nagyon sok kibeszéletlen és elhallgattatott traumája van, ezek egyike a kitelepítések története – ezért volt különleges megtiszteltetés, amikor Tündét elkísérhettem Kócsújfalura, a Szent István kápolnában tartott megemlékezésre. Az egyházi és politikai méltóságok mellett, Percze Miklóssal együtt mi szolgáltattuk a művészeti blokkot.
És egy kicsit hadd lépjek ki az írói eseményeink krónikásának szerepéből: ez a nap volt Tünde születésnapja. Vajon egy előadónak, egy Jokulátának van-e szebb ajándék, mint amikor kiléphet a közönség elé és érezheti, hogy örömmel fogadják, amit adni tud?
Egy kis fesztiválozás – Szada fényei
2024.08.31 / Szada-01 / JO-KU-56 / JO-KU-24-20 / FF-53 / Rendezvényen közreműködés
A Szada Fényei fesztivál különleges helyszín, talán a Művészetek Völgyéhez tudnám hasonlítani. Egy kis zene, egy kis képzőművészet, egy kis vásár, kulináris élvezetek – és irodalom, melynek mi is részei voltunk a lapozgató sarokban. S bár még egy viszonylag új kezdeményezés az irodalom jelenléte, szép emlékekkel indultunk útnak hazafelé. Amikor elkezdtük, még páran voltunk csak, de ahogy a zsivajon keresztül meghallottak minket a látogatók, szép lassan gyülekeztek körénk.
Érdekesség, hogy az új Boldogságbolt logó, ami a Bibliai Boldogságbolt mesék gerincén is szerepel, cégér formátumban itt jelent meg először.
A nulladik állomás – Pomáz
2024.09.02 / Pomáz-01 JO-KU-57 / JO-KU-24-21 / FF-54 / Rendhagyó irodalomóra
Pomázi szereplésünk sok szempontból is különleges volt: az itt nyaraló partiumi fiataloknak és szüleiknek tartottunk rendhagyó irodalomórát. Kis műsor, sok beszélgetés késő estig, a varázslatos pilisi hegyek lábánál…
S hogy miért neveztem nulladik állomásnak? Henriette és barátai Nagykárolyból érkeztek, onnan, ahová pár nap múlva indultunk Tündével.
És újra Partium (HT-08)
Aki nyomon követi útjainkat, tudja, hogy általában minden égtáj felé egyszer indulunk el egy évben, azonban idén kétszer is jártunk a Partiumban… Hogy miért, annak hosszú sora van.
Az első szál, hogy az idei Boldogságbolt könyvem, a Bibliai Boldogságbolt mesék magánkiadásban jelent meg, augusztus elején, s felmerült a kérdés, hogy legyen a könyv ünnepélyes díszbamutatója. Minden végiggondoltunk, s arra jutottunk, hogy mivel az első két részt a határon innen mutattuk be, most egy haátron túli országrészt kellene választani, s innentől kezdve minden szempontból Nagykároly lenne az ideális választás, s Henrietta is teljes lelkesedéssel vetette magát a szervezésbe.
A második szál egy meghívás volt: meginvitáltak minket Koltóra, a Petőfi napokra, s azt hiszem, nincs olyan író vagy előadó, aki nemet tudna mondani egy ilyen lehetőségre.
A Bibliai Boldogságbolt mesék díszbemutatója - Nagykároly
2024.09.06 / Nagykároly-05 / JO-KU-58 / JO-KU-24-22 / FF-55 / könyvbemutató
A nagykárolyi könyvbemutató olyan volt, mint egy álom: a könyvbemutatót a Kalazanci Szent József templom énekkara és Volfer Flóra citerán művészi zenéje fogta keretbe, s vittünk magunkkal egy kis hazai ízt is: Dániel Zoltánné Pannika mesterművét, a grillázsba formált Boldogságbolt trilógiát, amit a program végén kisorsoltunk a jelenlévők között.
Koltón, de nem szeptember végén, hanem elején
2024.09.07 / Koltó-01 / JO-KU-59 / JO-KU-24-23 / FF-56 / műsor
Út közben Koltóra engedélyeztünk magunknak egy rövid sétát Nagybányán, s rögtön a szívünkbe is zártuk. Egy-egy ilyen pihenőt előre megtervezek, számba véve, hogy mik azok a legfontosabb látnivalók, amiket mindenképpen fel kell keresnünk, azonban nyitott szemmel járva, gyakran akadunk valamire, ami nem várt ajándéknak bizonyul. Nagybányán ilyen ajándék volt nekünk a Várvédő galéria. A galéria tulajdonosa, Várvédő Zsolt egy csodálatos Klein József tárlatot rendezett be, ami „természetesen” versírásra ösztökélt engem. S ha már meg volt a vers, Várvédő úr engedélyével helyszíni videót is készítettünk belőle.
Sajnos ez a hétvége nem csak a Petőfi napok miatt volt emlékezetes a koltóiaknak: ahogy Nagybánya felől közelítettünk, besötétedett az ég, hatalmas füstfelhők ölelték körül a települést. Miközben az előadást tartottuk, 150 tűzoltó küzdött a lángokkal, s a telefonokra egyre-másra érkeztek a katasztrófavédelem sms-ei, hogy hagyjuk el a térséget, azonban végül a tűz nem ért el hozzánk, s mi is kitartottunk, akár az a bizonyos pompeji őr.
Koltó különleges kísérlet helyszíne volt: Tündével számbavettük azokat a Petőfihez köthető helyszíneket, melyeket közös útjainkon érintettünk, s párhuzamba állítottuk Petőfinek azokat a verseit, melyek az adott helyhez kötődnek, az írásaimmal, melyek ugyanahhoz a helyhez kötődnek. Az előadás ide kattintva érhető el.
Másnap délelőtt megtekintettük a koltói Petfői múzeumot, amiről csak a legmagasabb szinten lehet nyilatkozni, s testvéreinkkel ünnepi Istentiszteleten vettünk részt.
Nehéz szavakba önteni mit éreztünk Tündével, amikor kinéztünk a kastély ablakán, és azt láttuk, amit egykor Petőfi láthatott, amikor megírta a Szeptember végént.
Különös kincsként őrzöm Petfői Koltón őrzött verseit, amit Ecsedy esperes útról kaptam ajándékba.
Édes Erdély… (HT-09)
Az erdélyi út minden év legnagyobb vállalkozása, nem csak amiatt a misztikum miatt, amit Erdély jelent, hanem a feladat nagysága miatt is: biztosítani kell a helyszíneket, a szállásokat, a különböző szervezőkkel egyeztetni az időpontokat, hogy az egymáshoz közel eső helyszínek egymás melletti napokra kerüljenek. Külön kockázatot jelent, hogy közel kétszer ezer kilométert kell úgy megtenni, hogy nincsenek az út mentén olyan ismerősök, akikhez fordulhatnánk probléma esetén… Vajon a kocsi állapota (épp most töltötte be a 20. kocsiévét) alkalmas-e az útra?
Külön kihívást jelentett, hogy az eddigiektől eltérően nem két könyvből, hanem háromból kellett elegendő példányszámot vinni magunkkal: induláskor gyakorlatilag minden köbcemtimétert betöltöttek a csomagok.
Reggel, amikor elindultunk utunk első állomására, olyan jóleső izgalom töltött el, mintha egy űrutazásra indultunk volna: nem tagadom, volt bennem félelem, de az előttünk álló feladatok, a hét írói esemény és a sok csodás hely és ember, ami ránk várt, sokkal több jóval kecsegtettek, mint az esetleges nehézségek.
Visszatérés egy csodálatos barátság kezdetére – Gyula
2024.09.23 / Gyula-04 / JO-KU-60 / JO-KU-24-24 / FF-57 / könyvbemutató
Erdélyi utunk első állomása még a határon inneni, Gyula volt (azért út közben megnéztük Széchenyi-Wenckheim kastélyromot), a borókások, különösképpen Bokor Ildikó vártak minket. Kicsit mindig úgy megyünk Gyulára, mintha hazamennénk, hiszen két hét híján három évvel itt találkoztunk és adtunk közösen műsort.
Most a Régi idők Boldogságboltját vittük el, s még valamit: Magyarné Marika ajándékát, egy Boróka-zászlót.
Érdekesség, hogy az ajándéktárgy portfóliómat itt bővítettem először: Vezér Ágnes, régi barátom és korábbi osztálytársam javaslatára a kulcstartók mellé könyvjelzőket is készítettem.
Négyfalu, két irodalomóra
2024.09.25 / Négyfalu-01/02 / JO-KU-61/62 / JO-KU-24-25/26 / FF-58/59 / Rendhagyó irodalomóra
Hasonlóan a tavaszi partiumi körutunkhoz, és ellentétben a tavalyi utunkkal, idén már nem egész Erdélyt akartuk bejárni, hanem annak déli részét. Erdélyi kiindulópontunk Négyfalu volt, ahol Simon Attila segítségével jutottunk el Veres Emese Göngyvérhez, aki két rendhagyó irodalomórát is megszervezett nekünk.
Útban négyfalura gazdag program várt ránk: Aradon fejet hajtottunk a vértanúk emléke előtt, Déván felnéztünk a várra (de szerencsére csak azt a kérdést vittük dűlőre, hogy felmenjünk-e, a kocsit nem, bár voltak pillanatok, amikor igencsak közel éreztem magamhoz a kocsis salto mortale lehetőségét). Nagyszebenben körbejártunk (s egyikünk sem hazudott, hiszen a Hazugok hídja még ma is áll).
A legalaposabb szervezésbe is csúszhatnak hibák (hát még az enyémbe!), az tervezés legnagyobb hibájával a Nagyszeben-Brassó útszakaszon szembesültünk: rosszul számoltam ki a naplemente időpontját, így a nagy erdélyi éjszakában kellett keresztülvágnunk a kacskaringós hegyi utakon. S bár elfehéredő ujjakkal, de szerencsésen megérkeztünk a Barcasági Csángó Alapítvány vendégházába.
Másnap két iskolában is jártunk: a Zajzoni Rab István Középiskolában és a George Moroianu Középiskola magyar tagozatos diákjai között, s természetesen ott is írtunk egy diákverset az otthonról.
Négyfalutól és Varga Emese Gyöngyvértől egy különleges ajándékot is kaptunk: ezt volt az első alkalom, hogy a Kossuth Rádió bezsámolt egy küldetésünkről, az első alkalom, hogy Tündével együtt szerepeltünk egy nemzeti adóban.
Egy különleges nap, egy különleges helyszín, rengeteg különleges résztvevő
2024.09.26 / Kézdivásárhely-01 / JO-KU-63 / JO-KU-24-27 / FF-60 / Rendhagyó irodalomóra
Vannak olyan találkozások, amelyekben lehetetlenség nem felfedezni Isten akaratát: tavaly az Életünkben megjelent velem egy hosszabb interjú, s a nyomtatott lapban egy oldalra kerültem a kézdivásárhelyi Szentkereszty Stephanie Egyesületről szóló cikkel. Megkerestem az Egyesületet s ők jelezték, hogy szeretettel látnak minket.
Kora délután indultunk el Négyfaluból. Útban Kovászna felé bejártuk a prázsmári erődtemplomot, a földalatti helységektől egészen a tetőtérig, ez felért egy városnézéssel. Kézdivásárhelyen szeretettel fogadtak minket, s nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy az Egyesület milyen hatalmas, összetett és sokféle tevékenységet folytat. Kézdivásárhelyen két éjszakát is töltöttünk, így egy teljes tölthettünk a városban: reggel ismerkedés az Egyesület munkájával, városnézés, amelynek során rátaláltunk egy igazi Boldogságboltra:
Ebéd után felkészültünk a rendhagyó irodalomórára, ami nem kevés kihívást jelentett, ezért a helyzet ismeretében még az utolsó percekben is módosítottunk a forgatókönyvön. Nagy kihívás volt ez a rendhagyó irodalomóra, de számomra az út egyik legszebb élménye lett. A résztvevők őszinte öröme és lelkesedése, ahogyan együtt énekeltünk és verset írtunk, elkísér.
És megruháztak…
2024.09.26 / Kézdivásárhely-02 / JO-KU-64 / JO-KU-24-28 / FF-61 / könyvbemutató
Este könyvbemutatót tartottunk az Egyesület munkatársainak. Ez volt az első alkalom, hogy egyetlen este a teljes Boldogságbolt-trilógiát bemutattuk, azonban a legnagyobb élmény nem ez volt, hanem megismerni azokat az embereket, akik működtetik ezt a csodát…
Kézdivásárhelyről rengeteg ajándékkal távoztunk: kézzel festett dísztárgyak, táskák, egy bőrtök, amiben a boldogságboltos kulcstartóimat tudom tárolni, és aminek különösképpen örültem, egy kiváló minőségű nadrág, amit azóta is hordok a rendhagyó irodalomórákon.
A világot jelentő deszkákon - Kovászna
2024.09.27 / Kovászna-02 / JO-KU-65 / JO-KU-24-29 / FF-62 / Rendezvényen közreműködés
Nehéz szívvel indultunk el Kézdivásárhelyről, amit nagyon a szívünkbe zártunk, de várt ránk Kovászna, egy kis kitérővel: mindenképpen meg szerettük volna látni Mikes Kelemen szülőfaluját, Zágont. Kettős érzés volt bennem, ahogy beléptem a Mikes-kúria kapuján. A Mikes család örök lázadó, örök hazafi volt: Mikes Kelemen édesapját, Pált kivégezték a császáriak, a fiú, Kelemen számkivetésben halt meg. Birtokait elkobozták, s a Szentkereszty család kapta meg. Igen, az a család, amelynek leszármazottjáról nevezték el az egyesületet, aminek Kézdivásárhelyen vendégei voltunk. Mind a kettő jó ember volt, Isten és a nemzet szolgálatában, mégis a történelem látszólag két ellentétes oldalra állította őket, emberségük és hitük azonban a jelenben már hidat vert a két part között.
És természetesen megálltunk Csomakőrösön, Kőrösi Csoma Sándor szülőházánál.
Az a szép az írói eseményekben, hogy minden feladat, minden küldetés más és más, mindig új csodát rejt, még ha maga a helyszín ismerős is.
Tünde alkotói útjának különleges, talán igazi kezdőpontja volt, amikor Egerben színpadra állt, s bár azóta 61 személyes írói eseményt tartottunk, egyszer sem láttam színpadon – s most ez a vágyam is teljesült Kovásznán. Különös élmény volt az Ignácz Rózsa Emléknapokon kiállni a világot jelentő deszkákra, tudván, hogy a reflektorfény takarta sötétben olyan személyek ülnek, mint az általam nagyra tartott Gazda József és az írónő unokája, Makkai Rebecca Rose is. A műsorunk során párhuzamba állítottuk Ignácz Rózsa műveit saját írásaimmal.
Egy kellemes esti beszélgetős vacsora és bőséges reggeli után indultunk tovább Halmágyra.
A nemzeti összetartozás jegyében – Halmágy
2024.09.28 / Halmágy-01 / JO-KU-66 / JO-KU-24-30 / FF-63 / könyvbemutató
Útközben elmentünk a hamis történelmi tudat várába, Törcsvárba. Az egyik legvadregényesebb várkastély volt a régi Magyarországon, de a kiállítások szinte csak a román királyi családdal és Drakulával foglalkoznak. Azonban itt hangsúlyos a „szinte” szó: mert a figyelmes látogató észreveszi, hogy már említésre kerülnek a magyar királyok, a szász polgárok is, s ez mindenképpen, ha nem is a remény dala, de legalább suttogása.
Halmágy egy kicsiny Brassó megyei falu, mely annak ellenére, hogy ma már román többségű, de a maradék magyarság híven őrzi nemzettudatát. Legnagyobb nevezetessége a XIII. században épült evangélikus templom, melyet Balázs bátyám a nyáron meglátogatott, s nagy meglepetésére a padon az Összegyűltünk c. versemet találta: ezzel emlékeztek meg a Nemzeti Összetartozás Napjáról. Amikor írtam Lelkész asszonynak, örömmel vette azt, s meghívott minket Halmágyra is egy könyvbemutatóra.
Megismerkedve a falu történetével, megragadott Dénes Attila alakja. Ő a hetvenes-nyolcvanas években a falu lelkésze volt, Istenéhez és nemzetéhez hű férfi, aki a nagy földrengés után újjáépítette a templomot. Története megrendítő: 1988 szilveszterén két férfival a templomban elénekelte a magyar és a székely himnuszt, ezért a Securitate később többször elvitte kihallgatásra, s arról faggatták, mondja meg, kikkel énekelt együtt. Ő azonban hallgatott, s nem tudta, hogy a kihallgatások során, amikor együl hagyják egy szobában, sugárfertőzésnek teszik ki. Nem sokkal a forradalom előtt halt meg rákban. Így mesélte nekem a Lelkész asszony, s ennek alapján írtam meg Dénes Attila emléke - Halmágy c. versemet.
Halmágyi könyvbemutatónk legmegrendítőbb pillanata az volt, amikor Tünde elszavalta ezt a versemet és a két férfi egyike, akit a Lelkész Úr hallgatása mentett meg, felállt és énekelni kezdte a Magyar Himnuszt. Ezért a percért érdemes volt kétezer kilométert megtennünk.
Ezzel végetért Erdélyi utunk utolsó eseménye – azonban még nem tudtuk, milyen kalandos út vár ránk hazáig.
Vasárnap délelőtt Oltszakadáton vettünk részt Istentiszteleten. A Lelkész úr minden vasárnap egy órát vezet Halmágyról, hogy egybe tudja gyűjteni Oltszakadát evangélikus magyarságát. Katolikusként csodáltam, hogy milyen hittel és tisztelettel veszik magukhoz az Úrvacsora szentségét. Kint esett az eső, de a templom igazi menedék volt. Bár idegenek voltunk ezen a földön, a hívek szeretettel fogadtak minket, s a Tiszteletes úr külön szeretettel is üdvözölt minket: a messzi földről érkezett írót és „Asszonytestvérünket”, Tündét, majd az Istentiszteletet követően az emlékkönyvbe írt versemet felolvasta.
Közben a zivatar egyre csak erősödött, kénytelen voltam a légkondicionálót teljesen feltekerni, hogy kilássak az ablakon, s bár majd megfagytunk, sokszor alig láttuk az utat – s ha kitisztult az idő kicsit, gyakran román páncélosokkal találtuk szembe magunkat. Dávid harci szekere vs. román harckocsik – szerencsére sem ütközésre, sem ütközetre nem került sor!
Eszembe jutott a koltói bozóttűz, s arra gondoltam, hogy ha Tündével útnak indulunk, ha kitűzünk magunk elé egy célt, akkor azt tűzön-vízen keresztül végrehajtjuk!
Így ért véget idei erdélyi körutunk: soha egyetlen küldetésbe sem zsúfoltunk bele ennyi feladatot, szám szerint hetet, mint ebbe a pár napba.
Idősek világnapja, Nagyiván
2024.10.01 / Nagyiván-01 / JO-KU-67 / JO-KU-24-31 / FF-64 / Rendezvényen közreműködés
Nagyivánra két úton lehet bemenni, de az egyik járhatatlan - ezért másikon mentünk. Egyszer már 2022-ben terveztünk műsort adni a Szent József Idősek Otthonában, de az akkori járványhelyzet miatt Tünde csak egyedül tudott elmenni. Két és fél év után viszont ez a tervünk is valóra vált. Erre az alkalomra írtam az Idősek világnapjára c. teamesémet.
Én, mint tiszteletbeli nyugdíjas – Tiszaörs
2024.10.05 / Tiszaörs-07 / JO-KU-68 / JO-KU-24-32 / FF-65 / Rendezvényen közreműködés
Aki írói eseményeket szervez, gyakran találkozik azzal, hogy meghívói vagy saját oldalról az utolsó napokban is változtatni kell az időponton, a helyszínen, vagy bármi máson, ami mindent felborít – nos, Tiszaörs esetében ilyen probléma nem volt: már a Költészet napi programunkon meghívást kaptam a tiszaörsi Veres Péter Nyugdíjas Klub 50 éves jubileumára.
Bár már ez volt a hetedik közös írói eseményünk Tündével Tiszaörsön, mégis különös gonddal készültem rá, közvetett személyes érintettség okán: korábban Tünde Édesapja volt a Nyugdíjasklub elnöke. Ezért végigolvastam Hajnal Imre erről szóló írásait, és ez alapján írtam meg köszöntő versemet. És egy újabb kitüntetés lett a jutalmam: korábban már neveztek tiszteletbeli tiszaörsinek, tiszteletbeli dalkörösnek (ez esetben a „tiszteletbeli” szónak különös súlya van, figyelembe véve énektudásomat) és most a nyugdíjasklub tiszteletbeli tagja lettem.
Sokszor gondolok arra, hogy Istennek különös, angolos humorérzéke van, s ez a nap megerősített ebben: a Nyugdíjasklub jubileumán volt Tündével a 65. közös, személyes eseményünk, ha ez év lenne, és nem alkalom, elérnénk a nyugdíjkorhatárt – de remélem, még sok csodás út vár ránk, nincs kedvünk nyugdíjba vonulni!
1956 – Tiszaörs
2024.10.22 / Tiszaörs-08 / JO-KU-69 / JO-KU-24-33 / FF-66 / Rendezvényen közreműködés
Két év elmúltával újra részese lehettem Tiszaörs 1956-os megemlékezésének. Korábban egy összefoglaló verssel készültem erre az alkalomra, az Emlékszel még? (1956, Tiszaörs) c. művemmel, idén éreztük, hogy valami újat kell vinnünk, s Tünde felvetette: hogyan lehetne elmagyarázni egy kisgyereknek, hogy mi is az az 56? Így született 1956, Tiszaörs - Anyu, mi az az ’56? c. versem.
A leghosszabb nap - Nyugat-Magyarország 1.A. Mosonmagyaróvár
Mosonmagyaróvár különleges helyet foglal el a szívemben: igaz, hogy nem itt állították először színpadra a Boldogságboltot, de ez volt az első alkalom, hogy a saját szememmel is láthattam. Jó volt érezni azt a lelkiséget, szellemet és szeretetet, amit a piarista tanároktól és diákoktól kaptam ajándékba. Úgy éreztem, ideje lenne visszatérnem, s köszönhetően Erdősné Benke Évának és Pozsgai Eszternek sikerült megszervezni ezt a napot.
Rendhagyó irodalomórák
2024.11.04 / Mosonmagyaróvár-01/02 / JO-KU-70/71 / JO-KU-24-34/35 / FF-67/68 / Rendhagyó irodalomóra
A rendhagyó irodalomórák helyszíne különleges volt: az iskola kápolnájában tarthattuk meg, az Úr színe előtt. A két irodalomóra között pihenésképpen, lelki feltöltődésként Szentmisét hallgattunk, ugyanott. A diákok méltók voltak elődjeikhez: aktívak voltak, s mindkét csoporttal tudtunk diákverset írni.
Drága vendéglátóink ebéd előtt körbevezettek minket a városban, megosztva velünk a város történelmét, de személyes emlékeiket is, bőségesen gondoskodva mindarról, amire a fogunk fájt. A séta közben, hogy pihentessen lábaimat leírtam Lénau padjára és elkezdtem verset írni Mosonmagyaróvárról… Amit este életre is keltettünk.
Egy új remény – olvasópróba a diákszínpad tagjaival
2024.11.04 / Mosonmagyaróvár-03 / JO-KU-72 / JO-KU-24-36 / FF-69 / beszélgetés
Eszter és Éva különleges hírrel örvendeztették meg a szívemet: annyi év után újra színpadra állítják a Boldogságboltot, s résztvehettünk a darab első olvasópróbáján. A fiatalok feltehették kérdéseiket és én megpróbáltam válaszolni, s titok, hogy ki tanult többet a másiktól. Érdekes volt megtudni, hogy ők milyen történelmi és jelenkori hírességeket szeretnének a Boldogságboltban látni, a színpadon megidézni. Ha Isten megsegít, egy igazán egyedi és formabontó előadás születi jövőre! S talán a Boldogságbolt IV. kötetének elején ez a fiatalos Boldogságbolt verzió fog szerepelni…
Egy este a barátokkal
2024.11.04 / Mosonmagyaróvár-04 / JO-KU-73 / JO-KU-24-37 / FF-70 / könyvbemutató
S mi mással is lehetett volna zárni ez a gyönyörű napot, mint egy baráti hangulatú könyvbemutatóval? De azért estére is tartogattunk egy különlegességet: ez volt az első alkalom, hogy egy diákverset a felnőttekkel együtt írtunk. Nem csekély kihívás, de nagyon jó játék volt!
Négy írói esemény egy nap – azt hiszem, joggal adtam mosonmagyaróvári emlékeimnek a „leghosszabb nap” címet.
Másnap hazafelé tisztelegtünk Radnóti Miklós emlékhelyén Abdán és bejártuk ifjúságom városát, Győrt.
Advent-elő a Rózsavilágban
2024.11.16 / Alsópetény-03 / JO-KU-74 / JO-KU-24-38 / FF-71 / könyvbemutató
A nyári alsópetényi utunk időpontja nem sokkal a Bibliai Boldogságbolt mesék megjelenése előttre esett, így már akkor megegyeztünk abban, hogy idén még visszatérünk az adventközeli időszakban, hogy a készület idején elmerüljünk az Írás világában.
Odaúton egy régi vágyunk teljesült: bár még zajlik a gyöngyöspatai templom felújítása, de ennek ellenére beengedtek minket, szeretettel körbevezettek és még arra is engedélyt kaptunk, hogy helyszíni videófelvételt készíthessünk a gyöngyöspatai oltárról szóló versemből:
Bár hideg és ködös idő volt, az a szeretet, amivel a Rózsavilágban fogadtak mindenért kárpótolt. Nem is előadás volt, inkább baráti hangulatú beszélgetés, amire jellemző, hogy még ráadásként kérték az eredeti Boldogságbolt mesét is (pedig már jócskán túl voltunk a zárás tervezett időpontján).
Ez volt az idei utolsó utunk, amire személygépkocsival mentünk, így most került ki utoljára kocsim orrára a „Dávid harci szekere” felirat.
Hazafelé megajándékoztuk magunkat egy kis váci sétával is, s természetesen ebből is született egy újabb versem a Kőkapuról.
Könyvbemutató Budapesten
2024.11.22 / Budapest-04 / JO-KU-75 / JO-KU-24-39 / FF-72 / könyvbemutató
Idén novemberben különleges eseményre került sor: két és fél év után az első könyvbemutatónk volt Budapesten. Kicsit szakítottunk a kialakult hagyományainkkal és felkértem két általam nagyrabecsült személyt is, hogy mutassa be a könyvet: Dr. Meskó Bánk előadóművészt és Kövesdy Zsolt teológust.
Az esemény számomra különösen kedves volt, mivel a helyszín közelsége miatt a családom is meg tudott jelenni rajta.
Kitettük az ablakba… - Nyugat-Magyarország 1.B. Sopron
2024.11.26 / Sopron-01 / JO-KU-76 / JO-KU-24-40 / FF-73 / Rendhagyó irodalomóra
Idei utolsó utunk, rendhagyó módon, vonattal, Sopronba vezetett: az Őrvidékházban tartottunk rendhagyó irodalomórát, a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda-Bölcsőde diákjainak. A diákok aktivitása, szellemessége elvarázsolt minket, méltó befejezése volt idei évadunknak. „Természetesen” itt is írtunk diákverset a városról, mely nekünk is otthonunkká vált egy napra. Egy-egy ilyen alkalom után mindig felmerül bennünk, hogy vajon nem csak mi élveztük-e, hogy vajon a résztvevők milyen érzésekkel távoztak?
Sopronban két megerősítést is kaptunk – az első, hogy amikor a városban sétáltunk (hiszen az előző éjjeli városnézés után úgy éreztük, egy nappalit is megérdemlünk), az iskola ablakából észrevettek minket a diákok és lelkesen integettek nekünk. A második, amit az iskola honlapján olvashattunk erről a rendhagyó irodalomóráról: „Az óra központi része talán mégis az volt, amikor a résztvevőknek asszociálni kellett a "Sopron" szóra és megosztani mindazt, ami eszükbe jut róla. Ezeket a szavakat felhasználva Rozványi Dávid 5-8 perc alatt egy verset is alkotott Sopronról, mely magába foglalja mindazt, amit ez a város az Orsolyás diákoknak jelent. A tanulók ámulattal hallgatták, ahogy az ő gondolataikból született sorok megelevenednek egy alkotásban.
A vers különösen aktuális a hűség napja közeledtével, hiszen ráirányítja a figyelmet arra, hogy december 14-e nemcsak egy emléknap, hanem egy lehetőség is arra, hogy újra és újra elgondolkodjunk azon, mit jelent számunkra a hűség: hűség a hazához, a közösséghez, egymáshoz és önmagunkhoz.
Azt hiszem a 8. a osztály számára emlékezetes marad ez az irodalomóra, hiszen nemcsak tanultak valamit, hanem közösen alkottak és átélhették, milyen különleges is az a város, amelyet otthonuknak nevezhetnek.”
Azt hiszem, ennél szebb szavakkal nem is zárhatnám ide küldetésnaplómat.
Comments